Amerikából jöttem - Jeep Compass 2.0 CRD teszt

A Jeep új terepre merészkedett a Compass-al, hiszen a kőkemény terepjáróiról elhíresült cég még sohasem készített aszfaltra való szabadidő-autót. Az új jövevény nem önálló fejlesztés, hanem a Dodge Caliber átrajzolt változata, annak minden hátrányával és előnyével.

Európában az effajta szabadidő-autókat mindenki dízellel veszi, ezért - saját motor híján- a Volkswagen kétliteres dízelét vette meg a Chrysler-csoport a kontinensünkön is árusított autói számára. Meglepő módon a nem éppen kultúrált járásáról ismert erőforrás a Compassban viszonylag csendesnek bizonyult, 140 lóereje és 310 Nm-es nyomatéka pedig éppen elegendő az 1,6 tonnás batár mozgatásához. A turbó belépéséig viszont roppant gyenge a motor, ügyetlen kuplungkezeléssel, de még néha anélkül is, nagyon könnyű indulásnál lefullasztani. Egészen pontos és határozott viszont a hatfokozatú kézi sebességváltó, ráadásul pont jó helyen, magasan van a karja, így kézre esik. Csak a váltószoknyához ne érjünk, mert a borzalmas tapintású gumi a legolcsóbb WC-pumpák anyagát juttatja eszünkbe. A Freedom-Drive I összkerékhajtás egy többtárcás tengelykapcsolón keresztül csak akkor küld hátra nyomatékot, ha az első kerekek kipörögnek, viszont a kézifék melletti kapcsolóval zárható is a hajtáslánc: ekkor az erő hatvan százaléka fixen a hátsó tengelyt hajtja. Normál helyzetekben erre csak nagyritkán van szükség, ráadásul a fogyasztást is növeli, ezért nem érdemes folyamatosan bekapcsolva tartani.

A girbe-gurba burkolat alatt régi ismerős, a kétliteres VW TDI bújuk meg álnéven

Ennél komolyabb terepre ne nagyon merészkedjünk az autóval