Ha már névváltozás, kezdjük egy kis etimológiával! AURum (latin) = arany. YarIS, AvensIS = sikeres Toyota modellek. Auris = aranyfényben csillogó, sikeres Toyota modell? Ha már a Corolla nevet lecserélte a japán gyár, hát a névválasztásnál nem ment lutrira. Az Aurisnak a nevében is hordoznia kell az erényeit, hogy megkezdje a ferdehátú Corollák méltó utódlását. Üdvözöljük hát a trónörököst!
Innen a legjellegzetesebb. Ezek után erőt kell venni magunkon, hogy körbejárjuk
Európa egyik legerősebb szegmense az úgynevezett alsó-középkategória. Ha egy gyár sikeres akar lenni, ebben a szeletben nagyon erősnek kell lennie. Hogy miért is írom mindezt? Mert a Toyota - is - úgy határozott, hogy ha az európai piacokon akarja megerősíteni a pozícióit, akkor bizony be kell vonnia a kontinens mérnökeit is a tervezésbe. Ezért az Aurist Franciaországban tervezték és Nagy-Britanniában, illetve Törökországban gyártják. Méreteiben az autó nem nyújt forradalmit, a kategória átlagát hozza. Az orr-részét a bájos Yarishoz igazították, szemből a legmarkánsabb az újdonság. A hátsó traktus és az oldalsó sziluett kiszolgálja a közízlést. Formai harmóniája elmarad a kistestvérétől, érdekes részlet talán csak a háromszögablaktól háromszögablakig tartó, oldalsó üvegezés.
Gyakorlatilag bármi lehetne. Figyeljünk a háromszögablakokra: ez az Auris
Az egész névváltás célja az volt, hogy a Corollához társított évtizedes személyiségjegyeket megtörjék, ezáltal elérhessenek egy újabb, fiatalabb célcsoportot. Noha a külső alapján az autó legjobb esetben is csak friss, belül elszabadultak az ötletek. A konzervativizmust félredobva számos formai elem kényezteti a fiatalos, modern, új generációt. Legszembetűnőbb az autó "gerincnyúlványa", amely a kézifékkart is magába foglalva ível a középkonzolig, rajta van a váltó - amely tesztautónkban ráadásul egy egészen különleges szerkezet volt -, a nyúlvány mögött egy használhatatlan kis tárolót alakítottak ki. A középkonzolon helyt kapott rádió- és klímafunkciók könnyen értelmezhetők, kezelésükhöz nem kell tanulni az autót.
A fantáziával megáldott tervezők kapták a beltér kialakításának nehéz feladatát
Tároló rekeszből is jutott bőven, bár a középső pohártartó többször megtréfált, egy rejtett szegletébe könnyedén elnyelte autónk távirányítós kulcsát, melyet aztán az őrület határáig kerestem. A hullámos kialakítású műszerfal-árnyékolók alatt szép fényű műszerek sorakoznak, az üzemanyagszint és a hűtővíz hőmérsékletéről digitálisan tájékoztat - mintha hasonlót láttunk volna a Honda Civicnél... Az összeszerelés minősége jó, az autó rendíthetetlen, még akkor is, ha éppen már a fogtömésünk is kiesni készül fővárosunk útjain. A két színben megálmodott műszerfal a szemnek kellemes, a csupa rideg műanyagból kialakított elemek viszont meglepőek.
Ufónyom: a Honda Civichez hasonló a műszer belső kijelzője
Két benzines és három dízelmotorral kapható az Auris. Az 1,4-es és 1,6-os benzinmotor mellé a takarékos 1,4-es dízel és a fürgébb kétliteres választható. Csúcsmodellnek pedig a 177 lovas, 2,2-es dízelt dobja be a gyár, amelynek 400 Nm-es nyomatéka valószínűleg előbb tépi fel a pesti aszfaltot, sem mint a vezető pislogna egy hosszabbat. A nálunk járt példány a sokkal gyakoribb 1,6-os volt, amely kettős VVT-i szelepvezérlést kapott, így tisztább, erősebb és még kevesebbet is fogyaszt. A katalógus által megígért 124 lóerő leírva kellemesen sok, de a teszt alatt olyannak tűnt, mintha a lovaink száma ennél kevesebb lett volna. Bizony, bizony a környezet- és utasvédelem kapcsán leszabályzott és felhizlalt autóink elődeivel megegyező érzetű mozgatásához egyre több lóerő kell. Cserébe az Auris utasvédelme ötcsillagos. A feszesebb hangolású futómű elöl MacPherson, hátul pedig torziós rúd alapú. Az "egyhatos" 190 km/h végsebességre képes, gyorsulása az M/M váltóval 12,1 másodperc, százas tempóig.
Ötféle motor kérhető. Az 1,6-os érzetre gyengébb, mint gondolnánk