Az operaház fantomja - Mercedes CLS 320 CDI teszt

A CLS a Mercedes talán legmegosztóbb modellje. Az érettebb márkarajongók tagadják, a fiatalok rajonganak érte. A formaterv telitalálat, de ennek meg is kérik az árát.

A kupés életérzés már az autó látványától megjön, de a CLS a keret nélküli ajtók feltárásával válik teljessé. Az ívek gyönyörűek, az anyagok első osztályúak, csupán az a meglepő, hogy a külső méretei ellenére, belül szűkös. Ez a hátsó térkínálatra értendő, hiszen ott a meredeken lejtő tető bizony beleszól a fejtérbe. A lábtér is inkább elég, mint sok, de ha azt nézzük, hogy egy kupéhoz kellene viszonyítani, akkor minden csodálatos. Hátul direkt nincs középső ülés, így itt két szélesebb és nagyszerű fotel fogadja az utasokat, az első ülésekkel meg sosem volt gond a márka történetében. A műszerfal már kicsit érdekes, hiszen egy furcsa kettőség van benne. Egyrészt hatalmas fafelületek alkotják, klasszikus eleganciát árasztva, ami ebben az autóban kissé furcsán hat. Itt vannak először látható jelei az E-osztállyal közös géneknek, ugyanis a kezelőszervekben, a kinézetben és tapintásban már feltűnnek ismerős elemek. Szerencsére a praktikum terén sem nagyon engedtek a gyárban, így egy kupéhoz mérten feltűnően sok a tárolórekesz, de ez még sem bontja meg a belső összhangot.