Keletről nyugatra - Toyota RAV4 menetpróba

2006.01.20. 8:52

A februártól már nálunk is kapható új RAV4-et Európa legnyugatibb csücskében próbáltuk ki. A Toyota harmadik generációs szabadidőautója nagyobb és biztonságosabb lett, dízellel a legjobb választás, de ami a legfontosabb: végre kiderült a RAV4 rövidítés titka.

A Toyota a napsütötte Portugáliába repítette az európai szaksajtót, hogy az illatozó narancsligetek között győződhessünk meg a harmadik generációjához érkezett RAV4 képességeiről. A világ egyik legnagyobb darabszámában eladott szabadidőautójának átrajzolása szemmel láthatóan óriási nyomásként nehezedett a dizájnerekre, mert markáns, egyedi stílusjegyeket nehéz felfedezni, helyette csupán óvatos besorolás történt a jelenlegi trendbe. Szinte az összes kollégának beugrott egy-egy modell az új RAV4-et körbejárva, amely egyesek szerint Subaru Foresteres lett, mások a VW Touareget látták benne, de a Nissan Murano neve is felmerült az ihletadók között.

A külső megítélése persze szubjektív műfaj, döntse el mindenki, hogy tetszik-e neki vagy sem, nekem speciel az előző modell is nagyon bejött, és a legújabb generáció fizimiskájába sem tudok belekötni. Valószínűleg ezzel a Toyota nálam tökéletesen célt ért, ugyanis öt perc után csak nagy nehezen tudnám felidézni az új RAV4 külsejét, de ha már ott van előttem, elegánsnak és harmonikusnak tűnik egy csomó innen-onnan ismerős stílusjeggyel.

A belteret ugyancsak teljesen átalakították, ráadásul sokkal bátrabb szellemben, mint a külsőt, mert egy ízléses, de ugyanakkor egyedi utazóteret sikerült összehozni. A leglátványosabb rész a középkonzolt és a kesztyűtartót kettészelő markáns árok, amelyhez fogható csak szegény Charles Bronson arcán díszelgett egykor. A műszerfal és a kezelőszervek elrendezése parádés az anyaghasználat szintén, a RAV4 is azt az öröklét-hangulatot árasztja, mint a tavaly kipróbált Avensis.

Forrás: [origo]

Képgaléria a tesztvezetésről

Első nap a motorkínálat egyetlen benzines képviselőjét, egy 2 literes, 152 lovas változatot próbáltunk ki ötsebességes kéziváltóval társítva. A tesztút Lisszabontól kacskaringózva tekergett el a szárazföld belseje felé, majd kanyargós jó szokását megőrizve kilyukadt az óceánpartra, és azzal párhuzamosan haladt tovább. A vadiúj futómű már az első kilométerek alatt bebizonyította, hogy nem rajta fog múlni az örömautózás, viszont a motor sajnos nem vette ilyen könnyen a lapot, és bömbölve próbálta túlélni az ilyenkor megszokott idióta ámokfutást. Persze átlagos használathoz, főleg városban bőven elég a 152 lóerős teljesítmény, de egy adrenalinszagú kanyarvadászat vagy terepezés során hamar elfogy a teljesítmény.

Forrás: [origo]

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK