Sikercápa - BMW E21

A hatvanas évek elején a BMW termékkínálatának megújulását jelentő Neue Klasse óta nincs olyan jelentős modellje a bajor gyárnak, mint a 3-as sorozat első generációja. Az E21-esen számos, később márkavédjeggyé váló megoldást vezettek be, és ez a típus sorolta végleg a sportos autókat készítő gyártók közé a BMW-t, miközben a cég történetének legsikeresebb járműosztálya lett. A történetet egy ritka szép magyarországi E21-es bemutatása kapcsán Féjja Zsolt meséli el, és Papp Zoltán, valamint a BMW AG fényképei illusztrálják.

Bukovszky Péter a nyolcvanas évek elején még nem a következő, hanem az első autójára gondolt: egy BMW-re. Németországban élő nagypapájának volt egy 320-asa, amelyet azonban a rokon halála után sem tudtak hazahozni, így kikerült a család birtokából. A fotókon szereplő 316-os egy diplomatáé volt, aki jó néhány tétellel növelte a kocsi 11201 márkás alapárát.

Az 1978. július 10-én kelt számla szerint kisebb vagyon, 946 márka volt a BMW Bavaria rádió, amely képes rá, hogy átkapcsoljon arra az állomásra, amelyen éppen közlekedési híreket mondanak. Első halogén ködfényszórókkal és elektromosan állítható külső visszapillantó tükrökkel egészült ki az elektromos pluszfelszerelések sora, ez már indokolta a nagyobb, 55 Ah-s akkumulátor megrendelését.

Láthatóan fontos szempont volt a biztonság: szélesebb, 185/70 HR 13-as gumik kerültek az acél keréktárcsákra, automata biztonsági övek hátulra is, valamint zárható kesztyűtartót és tanksapkát kért a vevő. 536 márkába került a fjordmetál fényezés, 101 márkába a kék színű velúrszőnyeg-garnitúra. A szerszámkészlettel, elakadásjelző háromszöggel, párnába csomagolt elsősegély-csomaggal, továbbá a szokásos költségekkel 16 ezer német márkánál is több lett a végösszeg.

A gondos tulajdonos hetvenéves korában, 1993 nyarán vált meg a kitűnő kondícióban lévő BMW-től, amely ekkor Péter barátjához került. Péter fél évig járt barátja nyakára az autóért, aki végül beadta a derekát - kellett a pénz az akkor elkezdett építkezésére -, Péter pedig új szerzeményével első közös útjukra ment. 102 ezer kilométer volt a 16 esztendős 3-asban, amely öt évig hűen szolgálta Pétert és családját, a mindennapi használat mellett külföldi nyaralásoknál is partner volt, az olajon és a fogyó-kopó alkatrészeken kívül csak első lengőkarokat, lengéscsillapítókat és a kipufogórendszert kellett cserélni.

1999-ben Péter nagyobb autót vett, az E21-es eladása azonban fel sem vetődött. A második autó kímélőbb szerepkörébe lépő kétajtós olyan távol állt az elhanyagoltságtól, mint büszke gazdája az autóprés gondolatától, de a harmadik évtizedét megkezdő kocsi megérdemelt egy nagyobb karbantartó-felújító beavatkozást. A 2001-es gyűrűzés után évekig pihent a BMW, majd 2004 októberében kicserélték a korrodált első sárvédőket, és eredeti színére fényezték a teljes karosszériát, eltüntetve a napi használatú autókon megjelenő kavicsfelverődéseket, apróbb hibákat. Új gumicsík került az első és hátsó lökhárítókra, kicserélték az emblémákat, az ablakmosó fúvókákat, a szélvédők tömítéseit, a króm díszléceket, a motorhoz a karburátor felújításán kívül nem nyúltak.

"Két utasnak tökéletes. Érezhető a régebbi konstrukció, de hamar megszokható, hogy nem annyira fürge, mint a mai autók" - mondja Péter, miközben elhelyezkedem a vezetőülésben. Utóbbi kijelentésével nem teljesen értek egyet: a kilencven lóerő nem száműzi a kocsit a kényelmes tempójú veterán felvonulások sorába, tartható vele a forgalom ritmusa, piroslámpás gyorsítások meg úgysem jutnak senkinek eszébe.

Futóműve is hozza a mai szintet, kormányzása sem nehéz. Ami pedig szavakkal nehezen fogalmazható meg, de határozottan érzi, aki már vezetett E30-as, E36-os vagy akár E46-os kódú, újabb generációs 3-as BMW-t: ez is egy 3-as sorozatú. Bukovszky Péter ezt kevésbé élheti át: ő egy húsz évvel fiatalabb 5-össel jár nap mint nap. De amikor hazaér, az utcán parkol vele. A garázsban az E21-es áll.

(Veterán Autó és Motor)