Sikercápa - BMW E21

A hatvanas évek elején a BMW termékkínálatának megújulását jelentő Neue Klasse óta nincs olyan jelentős modellje a bajor gyárnak, mint a 3-as sorozat első generációja. Az E21-esen számos, később márkavédjeggyé váló megoldást vezettek be, és ez a típus sorolta végleg a sportos autókat készítő gyártók közé a BMW-t, miközben a cég történetének legsikeresebb járműosztálya lett. A történetet egy ritka szép magyarországi E21-es bemutatása kapcsán Féjja Zsolt meséli el, és Papp Zoltán, valamint a BMW AG fényképei illusztrálják.

Sokkal többet jelent az E21-es sorozat a gyár életében egy sikeres szériánál. A 3-as sorolta igazán a sportos, nagy teljesítményű autókat gyártók közé a BMW-t. Remekül illettek a BMW-ről kialakuló új képbe a cég sportsikerei: a túraautó-bajnokságban induló nagy, 3.0 CSL kupék után néhány évvel egy kompakt BMW is megkapta a jellegzetes csíkozást: a 320i. A kétliteres, négyhengeres motorból 300 lóerőt préseltek ki a BMW Motorsport GmbH mérnökei, a BMW Junior csapatba pedig a Német Motorsport-bajnokságban versenyző három fiatalt, Marc Surert, Eddie Cheevert és Manfred Winkelhockot szerződtették.

Az 1978-79-es szezonban huszonnyolc 5-ös csoportos 320i-t készítettek, a kitet tuningcégek is, magáncsapatok is vásárolták. Így születhettek olyan különlegességek, mint a Schnitzer 1,4 literes hengerűrtartalmúra csökkentett, de turbófeltöltésű, több mint négyszáz lóerős versenyautója. A kanadai hatórás versenyről a később a Forma-1-ben legendássá váló Gilles Villeneuve és Eddie Cheever az elérhető maximális pontszámmal tért haza 1977-ben, egy évvel később pedig öt nemzeti BMW-csapat megnyerte az autógyártók világbajnokságának mind a hét futamát. És hol volt akkor még az M3-as...

Neves vagy hírnevüket akkoriban megalapozó tuningműhelyek is fantáziát láttak az E21-esben: az Alpina kínálatában például több, 323i alapú autó is szerepelt. A 170 lóerősre izmosított C1-esből 1980 és 1983 között 462 darab készült, az 1978 végétől kapható B6-os 200, 1981 szeptemberétől 1983 januárjáig pedig 218 lóerővel csábította a még erősebb 3-as BMW-re vágyó sebességőrülteket. Aki pedig a zárt kocsiszekrénnyel nem volt maradéktalanul elégedett, a Baur karosszériaépítő cégnél találhatott megoldást. 1978-tól összesen 4595 TC1-es kabriót szereltek össze; meghagyták az ajtókereteket, a B oszlopot, sőt a hátsó oldalablakot is - fémtető és C oszlop helyett viszont vászon védte a ritkaságszámba menő BMW utasait.

Az E21-es valóban sportos paraméterei, a versenysikerek és a filmszerepek (John Carpenter 1978-as A rémület éjszakája című filmjében például Donald Pleasence egy 320-assal üldözte a rosszfiúkat) egymást erősítették: a kocsi vevői a sportosságot jelölték meg legfőbb érvként a 3-as mellett. A könnyű kezelhetőség és a sportlimuzin külseje is vonzotta a vásárlókat, nyolcvan százalékuk nem tartotta szükségesnek a 3-as további fejlesztését. Sportautók rajongói ritkán elégednek meg a garázsban álló járművük nézegetésével - a 3-as gazdáinak többsége is évi 17 ezer kilométernél többet autózott, így az, hogy a kocsi akkori szinten igen barátságos, 12 liter benzinnel tett meg 100 kilométert, jelentős pénzmegtakarítást is jelentett.

Az eladások a bajorok legszebb álmait is felülmúlták - 1981 májusában elkészült az egymilliomodik E21-es -, ráadásul minden második-harmadik E21-tulajdonos gondolta úgy, következő autója is csak BMW lehet. Az 1982-ben bemutatott következő, E30-as jelű 3-as sorozatnak elődjéhez képest könnyű dolga volt: már "csak" tartania kellett magát az E21-es értékeihez, amelynek legkisebb változatát egyébként 1984-ig árusították.