Osztrák traktor-Le Mans - 24 órás traktorverseny

Ekét le, bukócsövet fel - ezek a versenytraktorrá válás kezdő lépései. Kell még néhány módosítás, egy elszánt csapat, és lehet is az észak-ausztriai Reingersben rendezett 24 órás traktorverseny rajtjához gurulni. A mezőn kijelölt boxutca füvéről Féjja Zsolt és Pandi Ágnes is figyelte a különleges oldtimer-viadalt.

Felső-Ausztria, sötétedés után. Az út menti fenyvesekből csak annyit látni, amennyit autónk fényszórója megvilágít, forgalom gyakorlatilag nincs. Még néhány kilométer, és elérjük a cseh határt, de előbb elfordulunk jobbra. Két-három perc, és megpillantjuk a keskeny aszfaltcsík két oldalán parkoló autókat. Mi is megállunk, és gyalog megyünk tovább.

A csöndben feltűnő a távoli fénypontokhoz tartozó motorzaj, amely folyamatosan erősödik, ahogy a fényforrások is egyre közelítenek, egyre nagyobbak lesznek. Aztán kiérnek a mezőről, a szalmabálákkal határolt kanyarban rátérnek a műútra, és dudálva, traktoroktól szokatlan sebességgel tovaszáguldanak, teret engedve a mindent befedő pornak. Abszurd jelenet - általában, de nem Reingersben, a 24 órás traktorverseny idején.

Óvatosan ballagunk a pálya melletti szántóföldön. Már látótávolságon belül van a boxutca, a rajt melletti sörsátor, fényük azonban nem ér el hozzánk, az utat is alig látjuk; egy-két, mellettünk elhúzó, mécses erősségű lámpákkal felszerelt traktor pilótája is így lehet ezzel. Délután kettőkor volt a rajt, jó időben, világosban, sokadik körüket róhatják azóta, bízunk benne, sikerült memorizálniuk a pályát, és valóban, mindegyikük ott kanyarodik, ahol kell.

A rajt felé haladva egyre nagyobb a nyüzsgés, diszkó- és sörsátorban kapcsolódnak ki, akik belefáradtak a kordonok melletti drukkolásba, s lehet hivatalos programot és emlékpólót vásárolni. Szerencsére nincs dolguk a vöröskeresztes ruhába bújt orvosoknak és ápolóknak, de feltalálják magukat, www.traktorrennen.at feliratú, nyakba akasztós telefontartót árulnak, három euróért, látható sikerrel, majd' mindenki nyakában ilyen lóg.

Persze a rajtvonalnál a legnagyobb a tömeg, itt jelzi az óra, mennyi idő van még hátra a futam végéig, és a versenyzők is itt gondoskodnak leginkább a nézők szórakoztatásáról. Integetnek, dudálnak, bár traktorszerető füleknek a motorok zúgása is kellemes, az akusztikai élményt dallamkürt folyamatos használatával gazdagítják. Ováció, különböző feliratú transzparensek lobogtatása a válasz, pillanatok múlva pedig ismét a pálya közvilágítás nélküli része felé robognak, hogy motorteljesítménytől függően nagyjából 10-25 perc múlva visszaérkezzenek ismét.

Jóval nyugodtabb a légkör a boxutcában. Nézők ide nem mehetnek, a csapatok pedig már a pénteki szabadedzés idején felállították szállásaikat. Lakókocsiban, sátorban, kisbuszok közé épített tetők alatti sörpadokon vagy pokrócokba csavarva, nyugágyon várják, mikor kerül rájuk a sor, mikor kell leváltaniuk a pilótát, vagy szerelni, állítani valamit versenygépükön. Egyelőre nem találjuk a sajtófőnököt, reménytelennek tűnik az egyetlen magyar induló fellelése is. A sötétben nehezen tájékozódunk, biztonsági okokból nem akarunk végigsétálni a pályán, alkalmi szállásunkhoz - autónkhoz - is csak a temető kőkerítésén átmászva jutunk vissza, "majd holnap", gondoljuk, és nyugovóra térünk.

Másnap, "Presse" kártyával a nyakunkban, magabiztosabban megyünk vissza a boxutcába. Hun - áll a nevezési listán a 37-es rajtszámú Team Global csapat egyik tagja, Zuba Martin neve és a magyar címeres piros-fehér-zöld trikolor mellett. Éppen nem Martin van nyeregben, 1958-as Steyr 18-asuk jól bírja a versenyt, ráér, és szívesen beszélget velünk. Egyetlen reingersi honfitársunkról hamar kiderül: új-zélandi. Igaz, a munkahelye budapesti, a barátnője és a jogosítványa is magyar, könyvelő lévén számolni is tud nyelvünkön, azon kívül viszont csak három szót, szókapcsolatot ismer magyarul. "Kicsi szívem", "gulyásleves", "csapolt sört kérek" - ismerteti a fontos, egymással is jól kombinálható kifejezéseket. Inkább angolul folytatjuk.

"Én most vagyok itt először, de az unokatestvérem, Kainz Johann már tavaly is indult. Akkor az övé volt a leggyorsabb traktor, sajnos azonban hat órával a vége előtt megadta magát, addig viszont az élen volt. Most a miénk az egyik leglassabb gép" - mondja mosolyogva, láthatóan nem zavarja a dolog. Megtudjuk, milyen kihagyhatatlan ajánlattal fűzte be csapattársait Johann: három korsó sört és három kolbászt ígért nekik. Noha a fiúk még soha nem vezettek traktort, azonnal igent mondtak a felkérésnek.

Megbeszéljük, a leintés után még találkozunk a boxnál, mi pedig elindulunk világosban is körülnézni. A versenyautókkal szemben a traktorok nem a boxutcában, hanem a temető előtti kanyar levágásában juthatnak üzemanyaghoz. Amikor felmutatják a "Tankstelle" táblát, a traktor megáll a tartálykocsi mellett, öntik bele a benzint és az olajat, vagy a gázolajat, aztán indulás tovább, alig fél perc az egész.

A bordás gumik strapabíróbbak a versenysport slick-jeinél, nem kell őket cserélni - jó, talán az igénybevételük sem akkora. Ausztriában vagyunk: edény fogja fel a mellécsöpögő anyagokat, ahogy a boxutcában is általában vastag nejlon van a traktorok és az árnyékukban fekvő szerelők alatt.

Közeledik vasárnap 14 óra, a futam vége. Érezhetően fokozódik a feszültség, a tömeg még hangosabban biztatja a pilótákat. Már csak öt perc, a fotósok, operatőrök elhelyezkednek a célnál, készenlétben van a kockás zászló. Mintha zárlatosak lennének a dudák, a dallamkürtök, egyfolytában szólnak, a nézők éljeneznek. Zehn, neun... - kezdődik a visszaszámlálás, üdvrivalgás közepette érkeznek az egy napja teljesítő traktorok. Durrannak a pezsgők, a gépek visszatérnek a boxba, hogy egymás nyakába borulhassanak a négyfős csapatok tagjai és segítőik.

Mintha szabály lenne, kézben tartott pezsgő vagy sör nélkül tilos a tiszteletkörre indulni - nyolcan, tízen ülnek, csüngenek a traktorokon, locsolják a pezsgőt egymásra és a nézőkre. Szerencse, hogy századmásodperc pontosságú a számítógépes időmérés, mert minden csapat annyira boldog, hogy lehetetlen lenne megmondani, melyikük nyert.

Csapatok tucatjait, nézők százait tudták mozgósítani az osztrák szervezők, ötletük megvalósításához szponzorokat is találtak. Ha egy lelkes magyarországi egyesület is felvállalná a rendezéssel járó munkát - akár a reingersi Oldtimer Traktorclub -, néhány év múlva a bokori Traktormajálishoz hasonlóan ismert és kedvelt traktorversennyel színesedhetne a magyar veterán mezőgazdasági gépek kedvelőinek naptárja.

(Veterán Autó és Motor)