Suzuki SV-ből sosem elég

A Suzuki középkategóriás V2-esének népszerűségét jól bizonyítja, hogy ez már a második olvasói tesz. Jelen írás készítője 2 év és 30 ezer km tapasztalatát osztja meg velünk

2003 nyarán, miután 2 évet töltöttem első motorom nyergében, ami egy 125-ös 2 ütemű Aprilia sportgép volt, elhatároztam hogy itt az idő a váltásra. Nem mondtam magam nagyon tapasztalt motorosnak, de nagyon bejött az érzés, és megfogott ez az egész életstílus. Akkoriban még nem nagyon tudtam mi a különbség egy V2-es és egy sor4-es motor közt, de valahogyan tudtam, hogy nekem ez a motor kell. Nem volt igazából alkalmam kipróbálni egyik motort sem, így tulajdonképpen a puszta adatok és a motorelrendezésről alkotott képem döntött. A választásom jó volt: SV 650S.

Első körök

2003 novemberében vettem át az ezüst színű Suzukimat, és már az első kilométereken éreztem, hogy egymásra találtunk. Kicsit hideg volt ugyan, de nagyon jó érzés volt, egy V2-es paripa nyergében ülni. A bejáratás után, amit szakszerűen végigcsináltam, jött az igazi tesztelés. Elég kezes kis motort sikerült választanom, ami azért erőhiányban sem szenved. Az tény hogy ez egy sport-túra gép és nem egy GSX-R, de nem is ezért vettem. Számomra egy olyan motor kellett, ami megállja a helyét hosszabb túrákon is, de lehet vele haladni is. Ezzel a géppel ez teljesül is. Számomra bőven elég ez a 72 lóerő, bár természetes, hogy elviselnék többet is, de valahogy nem kell. Nem érzem azt, hogy kevés lenne. A nyomatékgörbe is bizonyítja, hogy ez a motor nem csak hétezres fordulat fölött él, hanem már három-négyezertől húz. Nem kell állandóan fordulaton tartani, és ezáltal nagyon kezelhető lesz. Persze a másik tényező a motorfék, ami fontos, ugyanis elég erős. Ez okozhat meglepetéseket kanyarban visszaváltáskor, tehát aki kezdőmotornak veszi, annak célszerű tartani a fokozatosságot.

Használhatóság

Az első párezer kilométert csak kisebb túrákkal töltöttem, és ismerkedtem a motorral. A tapasztalatom az volt, hogy ez egy univerzális motor, vagyis tulajdonképpen mindenre jó. Ebből mondjuk az is következik, hogy semmiben sem a legjobb. Városi használat is elképzelhető vele, egy darabig kényszerből futárkodnom is kellett pár hétig Budapesten. Egy idő után elég fárasztó, de azt hiszem ez minden motorral így lenne, hacsak az nem egy robogó. Természetesen nem erre találták ki, hanem inkább túrázásra. Az első beruházásom az volt, hogy tettem rá egy túradobozt, hogy ne kelljen hátizsákkal szórakozni. Ez praktikus volt túrázásnál is meg kisebb gurulásokkor is. Többször megjártuk a mocival Szlovákiát, és azt kell mondjam napi 300-400km, azaz a középtáv simán teljesíthető. Persze azért 100-150 kilométerenként célszerű beiktatni egy-egy pihenőt, mert a hátsóm hamar elfárad.

A testtartást is meg kellett tanulni, mert az első párezer kilométeren a csuklóm teljesen elzsibbadt. Most már egyáltalán nem érzem. Ami a hátsó ülést illeti, azt mondják rá, hogy nem túl kényelmes. Hát én utassal is mentem nagyobb távokat és nem volt rá panasz. Persze biztos mérettől függ ez is. Biztos nem egy csopper, de talán nem is egy sportmotor üléspozíció. Tehát minden további nélkül el merek vele indulni utassal túrázni párszáz kilométerre. De több ismerősöm is van, akik mentek már le vele Olaszországba és Horvátországba probléma nélkül. Kanyarogni pedig egyszerűen valami fantasztikus élmény vele. Ugyebár a V2-es erőforrás jóval keskenyebb, mint egy soros gép, így az egész motor karakterisztikája más. Jó a súlyelosztás is, így nagyon jól viselkedik.