Értékarány - Peugeot 407 1.8 16V Symbole

Vágólapra másolva!
Első Peugeot 407-tesztünk a legkisebb motorú, ám a Sphere alapmodellnél jobban felszerelt Symbole kivitelt veszi vallatóra. Tapasztalatunk szerint e verzió egyik nagy előnye a kedvező ár-érték arány, hiszen csak a kétharmadába kerül a csúcsmodellnek, ugyanakkor harmonikus, kiegyensúlyozott tulajdonságokkal szerez örömet tulajdonosának.
Vágólapra másolva!

Menetpróbánk idején sok mindent meg lehetett tudni a Peugeot új felső-középkategóriás modelljéről, a 407-ről, kivéve az egyik legfontosabbat, az árat. Nos, azóta erről is fellebbent a fátyol, hiszen az autó június 14. óta várja új gazdáit a márkakereskedésekben. Mint rendszerint, ezúttal is eléggé széles az árskála: az alapmodell csak a legmenőbb változat árának hatvan százalékába kerül. A különbség bő hárommillió forint, amennyiért csinos 307-est kapni ugyanabban a boltban. Most, mivel nem összehasonlításról van szó, maradjunk csak cikkünk tárgyánál, az 1,8-as benzinmotorú, az alapnál eggyel jobban felszerelt Symbole kivitelnél, s szögezzük le tüstént, nem nyúlhat nagyon mellé, aki ezt választja. Az összbenyomás, a minőségi hatás ugyanis csak minimális mértékben különbözik, az alapmodell ugyanolyan mutatós, szép, bizonyos tekintélyt kölcsönző kocsi, mint a legdrágább. Ebben is van automatikus klíma, műszerfali képernyő, bőrkormány, indulás után önműködően bekattanó központi zár, hátul is egyérintős ablakemelő, a kocsi zárásakor magától behajló külső tükör és esőérzékelős ablaktörlő, a nagyon tisztességes hangminőségű audioberendezésről nem is beszélve. Szóval, senki sem érezheti magát fapados járműben - és a felszerelési lista gondos tanulmányozása után valószínűleg sokan vélik majd úgy, hogy aránytalanul sokat kellene fizetni a kényeztetés magasabb fokozataiért. Az első menetben tehát nehezen cáfolható érveket sorakoztat fel maga mellett az 1,8-as Symbole.

Lendületőrzés

Hogyhogy első menet, kérdezheti az olvasó, hiszen még el sem indultunk! Nos, tegyük meg! Nagyon megdicsértem már nem egyszer a Peugeot dízelmotorjait, hogy milyen halkan járnak, de ez a benzines persze még halkabb - ami a működési kultúrát illeti, kíváncsi vagyok, akad-e olyan kifinomult érzékű autós, aki bekötött szemmel megkülönbözteti a hathengerestől. Amely, persze a gazdagabb körítés okán is, kétmillió pluszt jelent (mármint az eladónak, mert a mi büdzsénkben mínuszt). Mielőtt azonban kétségbe vonná valaki a nagyobb masinák létjogosultságát, hadd utaljak rá, hogy még mindig csak a motor indult el, nem az autó! Nos, menet közben kiderül, hogy az 1,8-as gép hajszálpontosan az alapigényt elégíti ki, ami azonban korántsem akar leszólás lenni, sőt... A közepesen terhelt autót normálisan gyorsítja, könnyedén tartja a város, országút vagy autópálya forgalmának tempóját, s a mérete alapján várhatónál élénkebben küzdi le az emelkedőt. Négy személlyel, poggyásszal már kicsit visszafogottabban megy mindez, de még mindig maradnak tartalékai, amikor a többieknél húzósabban akarunk haladni. Igaz, gyakran koppan a padlón a gázpedál, de az autó csak úgy repül, továbbra is elhanyagolhatóan alacsony zajszintet produkálva. Képességeinek határát csak akkor éri el hamar, ha előzni kéne, mert olyankor már nem marad elegendő lóerő egy élénk kiugrásra. A pedálokon szteppelő, ugrásszerű gyorsulásokat és torpanó fékezéseket bemutató autósnak tehát nem ez a kocsija, annál inkább megfelel a nyugodtan, lendületőrzőn, kiszámítottan hajtó vezetőnek. Nála a fogyasztás sem megy túlzottan magasra, de azért ő is tíz liter körül számolhat, ami 600 kilométeres hatótávot jelent.

Elhatárolva

A portugáliai menetpróba nem sokat árult el a futómű kvalitásairól, mivel ott a rossz utak is jobbak, mint Budapesten a jók. Annál izgalmasabb maradt a kérdés: hogyan vizsgázik aknamezőinken az újszerű első futómű, amelyen különválasztották a rugózó és a kormányzó feladatokkal megbízott alkatrészeket? Most már megvan a válasz: nagyon jól. A kocsi simán és csendesen fut a fővárosi Thököly út rémes kockakövén és ottfelejtett villamospálya-betontábláin éppúgy, mint az aszfaltozott utcák alattomos huppanóin. A kormányt elegendő lazán fogni, sem hajtási befolyást, sem ütést nem érzünk rajta. Nagyszerűen teljesít a többlengőkaros hátsó futómű is - ez egy kimondottan komfortos autó! Pozitív benyomásokat szerzünk vidéki közlekedés közben is. Országúti kanyarokat forszírozott tempóval is biztosan lehet bevenni, orkánokban bővelkedő júniusunkban pedig az is kiderült, hogy a 407 jól tűri az oldalszelet. Mivel pedig teljes mértékben elégedettek lehetünk a fékkel, s könnyen, pontosan kapcsolgatható a sebességváltó, minden előfeltétel adott, hogy kipihenten érkezzünk célba egy stresszmentes, kellemes út után.

Örömlimuzin?

A Peugeot ihletett reklámszöveg-szerzői elragadtatott eufóriájukban "örömlimuzinról" beszélnek az új 407 kapcsán, s mielőtt valaki félreérti a dolgot, szögezzük le, hogy az örömlimuzin nem ugyanaz autóban, mint lányban az örömlány. Komolyra fordítva a szót, nézzük meg, hogy mennyire képes örömet szerezni, az ember szívéhez hozzánőni ez a kocsi. Formája általában mindenkinek tetszik, de a vezetőülésből nem látszanak az átlagos fordulékonyságú jármű sarkai, ezért javaslom a tolatóradar megrendelését. Kezelése egyszerű, könnyen megtanulható, a kapcsolók precízek, feliratozásuk egyértelmű. A biztonsági öv becsatolására nemcsak jelzőlámpa figyelmeztet, hanem átható hangú sziréna is. Ha viszont valaki szeretné megbízhatóan kezelni a középkonzol seregnyi apró gombját, iratkozzon be előtte harmonika-tanfolyamra, az sokat segíthet. Legalább a vészvillogó gombját ki kellett volna emelni egy olyan helyre, ahol vezető és utas egyaránt tévedésmentesen kezelheti, mert akár ezen is múlhat, hogy autópályán belénk rohannak-e hátulról, vagy sem. Rengeteg bosszúság forrása, ha nem fér be valami a csomagtartóba. A Peugeot 407 pontosan 407 literes hátsó traktusa e téren nem fenyeget csalódással, annál kevésbé, mert az üléstámla szimmetrikusan dönthető. A kapott hely hosszú (170 cm), de alacsony - akinek nagyobb az igénye, majd a kombit választja. Az ülések kárpitozása kellemes, a méretek hátul is kényelmes elhelyezkedést tesznek lehetővé. Nincs hiány olyan apróságokban sem, amelyek megmelengetik az ember szíve táját, ilyen például a középső könyöklő elől ügyesen kiemelkedni képes pohártartó, a megvilágított küszöb, vagy a holmi csúszkálását megakadályozó poggyászháló. Igen, aki kifizetett bő ötmillió forintot, rendszerint gyerekként tud örülni éppen az efféle apróságoknak, feltéve persze, hogy egészében elégedett a kocsival. A jelen esetben pedig feltétlenül az lehet, megtoldva azzal a jó érzéssel, hogy ráadásul jó üzletet is kötött.

Karlovitz Kristóf, fotó: Hilbert Péter