Búcsúzott olimpiai bajnok dzsúdósunk

Vágólapra másolva!
Tizenkét évvel barcelonai győzelme - egyetemes magyar sporttörténelem egyik legváratlanabb olimpiai aranyérme - után Kovács Antal, a magyar olimpiai csapat zászlóvivője arra készült, hogy valami szép eredménnyel zárja le cselgáncsozói pályafutását az Ano Lioszia sportcsarnokban. A paksiak 32 éves dzsudokája tavasszal Eb-ezüstéremmel bizonyította kiváló formáját, s azóta önsanyargató edzésekkel - alkalmanként 5-6 kilót veszítve testsúlyából - készült nagy álma, a versenyzői karrier méltó keretbe foglalása megvalósítására. Nem sikerült, mert a nemzetközi szövetség és a versenybíró megakadályozta ebben, ráadásul a sors még a bronzmérkőzés lehetőségétől is megfosztotta.
Vágólapra másolva!
Sportmúzeum

Itt megtekintheti a Filmmúzeum interjúit a jelen és a múlt jeles magyar sportembereivel.

Az összes interjú
Ch. Gáll András helyszíni jelentése Athénból


Kovács 1992-ben a 95 kilós kategóriában szerzett aranyérmet, azóta beleférfiasodott a mázsás súlycsoportba. A 32-es táblán Sydney olimpiai bajnoka, a háromszoros világbajnok, nagy világversenyen veretlen japán legenda, Inoue Koszei volt az első - és mint kiderült, az utolsó - ellenfele. Koszeinek selejtezőt kellett vívnia, ám 2,5 perc leforgása alatt "megfojtotta" a bosnyák Mekicet.

Forrás: MTI

Tapintható volt a feszültség, amikor a súlycsoport két óriása, a 32 és Kovács és a 26 esztendős Inoue tatamira lépett. Szemmel láthatóan nagyon tisztelték egymást, erre különösen az ázsiainak volt meg minden oka, hiszen kettejük eddigi három összecsapásából kettőt elbukott - Kovácson kívül nincs cselgáncsozó a világon, akinek kedvező lenne a mérlege a sportág legnagyobbnak tartott alakja ellen.

Kovács mozgósította minden erőtartalékát, hajszolta a japán, de közben kipottyant jobb szeméből a kontaktlencséje, s ezzel legalább két percnyi holtidő keletkezett, amelyben módja nyílt Inouénak az erőgyűjtésre. A végén már nem alakult ki zavaros szituáció, a japán blokkolta Anti próbálkozásait, aki így a lehető legminimálisabb különbséggel - egyetlen kokával - kikapott, és elbúcsúzott aranyos álmaitól.

Hogy nem a honfiúi elfogultság mondatja velem a fentieket, arra bizonyság a szomszédos közvetítőállásban dolgozó karfiolfülű - tehát komoly szakmai előélettel rendelkező - orosz kommentátor véleménye: "Kovács bül lúcsse!"

Hangyási László tanítványa még a befejezés után két perccel, a vegyes zónában is roppant feldúltnak látszott.

"Már a meccs előtt szórakoztak velem, levetették a saját dzsudogimat, és egy jóval nagyobbat erőltettek rám, hogy Inoue azt jobban meg tudja markolni. Azt akarták, hogy a japán győzzön, ez teljesen nyilvánvaló. Az a bizonyos koka értékű akció nem is létezett, a meccsen nem született értékelhető dobás, és mivel megítélésem szerint én voltam az aktívabb, nekem kellett volna nyernem. Fájdalmas, hogy így kellett kiesnem, pedig a japán tényleg nem volt jobb nálam" - panaszolta Kovács, aki azonban még reménykedhetett a visszamérkőzés - és a bronzéremig történő menetelés - esélyében. Ehhez azonban Inouénak döntőbe kellett volna jutnia.

De nem jutott, mert hatalmas meglepetésre ipponnal kikapott a holland Van der Geesttől. Ezzel Anti is befejezte athéni szereplését, s minden bizonnyal versenyzői pályafutását is.

A vén zászlótartó megpihenhet, és elindulhat egy másik úton, a civil életben. Ahol a közelgő nagy állomás az esküvő lesz, majd pedig hamarosan a közgazdász doktori cím megszerzése a pécsi tudományegyetemen.

Mert "Atom Anti" nemcsak zseniális sportoló volt, hanem annál sokkal több: remek ember!