Vágólapra másolva!
Augusztus 14-22., Nikea Olimpiai Csarnok.
Vágólapra másolva!

Magyar indulók:

Krutzler Eszter (69 kg)
Likerecz Gyöngyi (75 kg)
Varga Viktória (plusz 75 kg)
Tancsics László (56 kg)
Kecskés Zoltán (69 kg)
Feri Attila (77 kg)
Gyurkovics Ferenc (105 kg)
Kovács Zoltán (105 kg)

Az ősidőktől ismert sportág az ókori olimpiákon is szerepet kapott, s nem maradhatott ki az 1896-os újkori nyitányról sem. Athénban két versenyszámban szerepeltek a versenyzők, egy-, illetve kétkezes emelésben, ezeket a versenyszámokat 1904-ben és az 1906-os, "nemhivatalos" játékokon is megismételték.

Forrás: MTI

Baczakó Péter

Teljes jogú eseményként 1920-ban tért vissza a programba, hivatalosan csak 1924 után ismerték el egyértelműen. Amíg e két olimpián több fogásnem is szerepelt a repertoárban (érdekességként egykaros lökés és váltott karos lökés is előfordult), addig 1928 és 1972 között háromra szűkült a kör: szakításra (amikor a súlyt egyetlen folyamatos mozdulattal kell a fej fölé emelni), lökésre (előbb vállmagasságba, majd onnan egy mozdulattal a fej fölé emelni) és a nyomásra (súlyt csupán a kéz erejéből kellett vállmagasságból a fej fölé emelni). Utóbbit 1972 után a gyakori izomsérülések miatt törölték a hivatalos versenyek programjából.

A magyarok számára Földi Imre 1972-es bravúrja marad emlékezetes, aki két ezüstérem után harmadik olimpiáján állhatott a dobogó legfelső fokára, míg másik aranyérmünket 1980-ban Baczakó Péter szerezte.