Szinte titokban megérkezett az év legizgalmasabb sorozata

Vágólapra másolva!
A britek mindig is híresek voltak nyers és szikár ábrázolásmódról, valamint számtalan kiváló krimivel örvendeztették meg a közönséget, legyen szó filmről, sorozatról vagy regényről. A Bodyguard esetében egy szimpla, ám feszült szériára lehetett számítani, hogy aztán teljes meglepetést okozva az év legizgalmasabb tévés élményét szolgáltassa.
Vágólapra másolva!

A főhős David Budd (Richard Madden) a londoni rendőrség őrmestere, akit egy hőstette után megbíznak, hogy legyen a brit belügyminiszter, Julia Montague (Keeley Hawes) testőre. A férfi bár nem ért egyet a nő politikai nézeteivel, mégis véresen komolyan veszi feladatát, mi több egyre inkább munkaadója hatása alá kerül.

Első olvasatra egy szimpla Több, mint testőr utánérzésnek tűnhet a Bodyguard, az igazsághoz pedig hozzátartozik, hogy ebben van némi igazság. Kezdetektől fogva kikövetkeztethető, hogy David és Julia közt több lesz holmi munkakapcsolatnál, ellenben a sorozat messze nem merül ki egy akciódúsabb szerelmi történetben, sőt a sztori végtelenül komplex, szerteágazó és csavaros.

Erős kezdés

Rögtön a nyitány olyan elemi erővel rántja be a nézőt, amire régen volt példa. Egy 20 perces feszültséghullám, aminek során tövig rágjuk a körmeinket, s közben felkészítenek a ránk váró izgalmakra: mert abból bizony akad itt bőven a hatepizódos évad során.

A pilot főként Davidre fókuszál, aki egy Afganisztánt is megjárt veterán és nem mellékesen poszttraumás stresszben szenved. Munkáját ennek ellenére vérprofin, már-már robotként végzi, épp ezért hat éles váltásként, amikor bekerülnek a képbe az érzelmek. Közhely, de nagy igazság, hogy a munkát nem jó összeegyeztetni a magánélettel, a lelkileg megtört David azonban elköveti ezt a hibát.

Meglepő, de nem mulatságos

Itt húz ismét egy érdekeset a Bodyguard, és elkezd kérdésekkel bombázni. A főhős és a miniszter kapcsolata őszinte, vagy csak manipulációra épülő érdekegyezség? Jed Mercurio író finoman csepegteti az információkat, és amikor a néző azt hinné, hogy biztos valamiben, rendre tesz ellene, hogy meginogjunk. Kiváló érzékkel képes elbizonytalanítani és meglepetést okozni, ráadásul a drasztikusabb lépésektől sem riad vissza.

Olyannyira nem, hogy az évadot két, egymástól eltérő szegmensre lehet osztani. Az első három epizód egy akció, thriller keveréke, amiben a klasszikus személyvédelem áll a középpontban. A negyedik résztől összeesküvés-elméletekkel dobálózó krimire váltunk, ahol mindenki felfedi a kártyáit és a háttérhatalom megmutatja igazi erejét. Mercurio számos témába belenyúl, és rendre úgy, hogy a történetre jótékony hatást gyakoroljon.

Lapozzon, a cikk folytatódik!