Ördög Nóra: Egyelőre nincs szükség B-tervre

Ördög Nóra

A Rising Star kis pihenőre vonul, Ördög Nórát legközelebb január 4-én láthatjuk a képernyőn. A műsorvezető karácsonyra fácánlevest főz, a családdal töltődik fel, és még az is lehet, hogy egyszer nyit egy reggelizőhelyet Diósdon. A Rising Star-ban fontosnak tartja a történeteket, Tillával is szívesen vezetne műsort, de megmaradtak az RTL-es barátai is. Még mindig rosszul esnek neki a negatív kommentek, hiába fogadta már meg többször, hogy nem olvassa azokat.

Nem is vagy olyan magas.

Ugye? Köszönöm szépen. Majkával nagyjából ugyanolyan magasak vagyunk, mindketten 175 centisek – csak ugye én a műsorban általában magas sarkút hordok. Onnantól kezdve más a történet, de semmiképp nem vagyok egy zsiráf.

Majkával egymásra találtatok már a Rising Star-ban? Az elején volt még egy kis tapogatózás.

Abszolút egymásra találtunk, az elején nyilván meg kellett ismernünk egymást, soha nem dolgoztunk még együtt.

Az RTL Klubnál nem ismertétek egymást?

Csak felszínesen, szerkesztőként behívtam őt néhány műsorba. Az teljesen más volt, mint amikor egy színpadon kell együttműködnünk, ráadásul élő adásban. Évek óta nem is találkoztam vele, eléggé más vágányon fut az életünk. Most sem tartjuk a kapcsolatot napi szinten, a próbák meg az adások alkalmával viszont teljes napokat töltünk összezárva, ez összekovácsolja az embereket.

Fontosnak tartja, hogy a versenyzőknek legyen történetük Fotó: Bielik István - Origo

A Rising Star versenyzőit mennyire erősítheti „a népmesei vonal”? A nézők szeretik, ha valaki alulról jön, és megvalósítja az álmát.

Valóban imádják az emberek ezeket a népmesei fordulatokat, és még jobban szeretik, ha részük is lehet benne, amikor azt látják, hogy a nép emeli fel, mondjuk, a takarítónőt. Ettől tudnak igazán működni az ilyen műsorok. A tehetségkutatókat gyakran éri az a vád, hogy feleslegesen árasztják el az országot az újabb és újabb sztárjelöltekkel. Pedig nem ez a lényeg. Maga az út a fontos, a folyamat: szeretjük nézni, ahogy az emberek felemelkednek, lehetőséget kapnak a bizonyításra, küzdenek hétről hétre, fejlődnek, sikerrel veszik az akadályokat, vagy esetleg elbuknak. Jól éneklő emberekből valóban láttunk már sokat az elmúlt években, de a tehetség mellett elengedhetetlen, hogy ezek az emberek szerethető karakterek legyenek, akiknek van történetük. Az, hogy a show után mi lesz a sorsuk, felszínen maradnak-e, vagy sem, az egy újabb fejezet és egy teljesen más típusú verseny.

A válogatásban, vagy a későbbi szerkesztésben mennyire veszel részt? A Csillag születik-ben még mindkét fronton mozogtál.

Szerkesztőként már nem folyok bele a munkálatokba. Már annak idején, amikor még nagyon benne voltam, akkor megfogadtam, hogy ha gyerekem lesz, nem csinálom tovább. Szerkesztőként szerintem csak úgy érdemes dolgozni egy produkciónál, hogy minden energiád, szíved-lelked benne van. Kicsit olyan, mintha a műsor a gyereked lenne, a kollégáid pedig a családod. De ha már igazi gyerekeid vannak, mellettük ezt nem lehet megtenni, legalábbis én így érzem. Igyekszem megtalálni az egyensúlyt a munka és a család között.

A szerkesztésbe már nem folyik bele, a gyerekek miatt Fotó: Bielik István - Origo

A vasárnapi adások alkalmával a férjed van otthon a gyerekekkel? Szokták nézni a műsort?

Igen, bár Vencel még nyilván nem annyira érzékeli a dolgokat. Mici már a hangomra felkapja a fejét, ezt néha én is el szoktam kapni egy-egy promó alkalmával, ami nem élőben megy. Annyira szeretném látni egy hosszabb adás alatt is, annyira aranyosan reagál, ugrál, pörög, táncol a tévé előtt. Volt már olyan, hogy Palkó (Nánási Pál, Ördög Nóra férje – a szerk.) behozta Micit a stúdióba is az adás elejére, de csak a backstage-ben kukucskálhatott. Annyira sűrű volt a program, hogy inkább a színpad másik végén volt, mint ahol én bejövök, így állandóan be akart rohanni hozzám a színpadra.

A karácsonyra hogy készültök a családdal?

Túl sok időm nem maradt a karácsonyi készülődésre, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon előredolgoztam volna. Azt is csak az utolsó héten sikerült kitalálni, hogy mikor kinél leszünk, honnan hova megyünk. Egy régóta létező családmodellnél már bejáratódtak volna a dolgok, de nálunk ugye lett még egy gyerek, aki ráadásul még elég kicsi, úgyhogy minden borult. Most a forgatókönyv már megvan, a következő feladat, hogy anyukámmal összehangoljuk a karácsonyi menüt.

Hisz a klasszikus szerepekben Fotó: Bielik István - Origo

Mennyire vagy házias?

Hiszek a klasszikus szerepekben. Nincs mindennap húsleves otthon, de valamilyen vacsorát mindig szoktam rittyenteni, még ha az néha csak abból is áll, hogy kirakok pár sonkát meg sajtot egy tálra. Ha valamilyen családi esemény van, akkor sem jövök zavarba, valamivel szoktam én is készülni. Most karácsonyra kacsát sütök, a halat meghagyom anyukámnak és nagymamámnak. Fácánleves is lesz, miután egyik barátunk vadászik, és már tavaly is kaptunk tőle a zsákmányból.

Majkával korábban csak felszínesen ismerték egymást Fotó: Bielik István - Origo

Amikor legutóbb beszéltünk, akkor azt mondtad, inkább csapatjátékos vagy, szívesebben vezetsz műsort valaki mással, mint egyedül. Ez most is így van?

Igen, sokszor kérdezték ezt tőlem annak idején, én pedig mindig elmondtam, hogy ennek is, annak is megvan a maga előnye és a hátránya – ma már bátran ki tudom jelenteni, hogy párban tényleg sokkal jobb. Szerettem egyedül is műsort vezetni, valószínűleg még fogok is, ha a műsortípus úgy kívánja. Ha viszont választhatok, és van megfelelő partner is, akkor mindenképp műsorvezetőtárssal lépek színpadra.

Kit tudnál még elképzelni magad mellé a TV2-nél?

Tillával nagyon szívesen vezetnék műsort, eddig talán csak rendezvényen volt olyan, hogy épp egymást váltottuk, de egyszerre még nem voltunk színpadon. Kíváncsi lennék, vele hogyan értenénk meg egymást egy hasonló produkcióban.

Legutóbb kikapott nézettségben az X-Faktor fináléjától, de előtte jól ment a Rising Star. Neked mennyi a szereped abban, hogy jó nézettségi számokat produkál?

Nem tudom, nem szeretném túlértékelni magam ebben a dologban, ez egy óriási csapatmunka. Szerintem nagyon szerethető karaktereink vannak, a fal jól működik szimbólumként és látványelemként is – kellenek az ilyen dolgok, amikhez még nincs annyira hozzászokva a nézők szeme. Nagyon jó, hogy megvan az interakció is, az alkalmazás folyamatosan pörög az adás alatt, a programozók azonnal reagálnak a poénokra, mindenre, ami a műsorban elhangzik. Az emberek amúgy is állandóan nyomkodják, nézegetik a telefonjukat, tévénézés közben is, itt legalább plusz infók zúdulnak rájuk, kiegészítik amit látnak. Persze az SMS-szavazás is enged beleszólást a műsormenetbe, de itt azonnali visszacsatolás van. Ha egy dolgot ki kéne emelni, akkor szerintem emiatt nézik most ennyien ezt a műsort.

Igazi csapatjátékos, jobban szeret úgy műsort vezetni, hogy van mellette valaki Fotó: Bielik István - Origo

Láttál a Rising Star-ból külföldi adásokat is?

Persze, az eredeti, izraeli formátumot megnéztük, és elkezdtük az amerikait is, de szerintem a miénk mindkettőnél jobb.

Miért, milyen magyar sajátosságok kerültek a műsorba?

Egyrészt a szerkesztők kielemezték az összes külföldi verziót, és kiválogatták mindenhonnan a legjobb elemeket, mi pedig hétről hétre csiszolgatjuk is a saját tapasztalataink alapján. A Rising Star szabályrendszere nagyon változatos és fordulatos, rengeteg módon használható a fal és az applikáció. Vannak konkrétan hazai ötletek is, a zsűriszobás válogatókból például odakint nem csináltak külön adásokat, az élő szereplések előtt vágtak csak be ottani jeleneteket. Odakint vigaszág sem volt, azt is mi találtuk ki, mint ahogy azt is, hogy felolvassuk a negatív kommenteket.

Ezeket személyesen is figyeled, vagy a szerkesztők tolják eléd?

Amikor ezeket a jeleneteket felvesszük, ragaszkodni szoktam ahhoz, hogy ne mutassák meg előre, ami rólam szól, mert akkor lesz igazán természetes a reakció. De szoktam olvasgatni például a műsor Facebook-oldalát, és néha a rólunk megjelent cikkek alatt is a kommenteket, hiába fogadom meg mindig, hogy nem teszem. Nem lehet megúszni, természetes, hogy a negatív hozzászólások mindig hatással is vannak rám, de csak pár percig. A megoldás, hogy némi öniróniával túl kell lépni rajtuk. Nagyon jól működik egyébként a fordított pszichológia, ahogy elkezdtük felolvasni ezeket a negatív kommenteket, egyre kevesebb érkezik belőlük, viccelődtünk is vele, hogy lassan megszűnik a rovat. A Rising Star Facebook-oldalán már nem menő beszólogatni.

Állandó téma, hogyan néz ki, milyen ruhákat hord Fotó: Bielik István - Origo

Az tényleg annyira érzékenyen érintett amikor a műsorban viselt ruháidról jelentettünk meg egy cikket?

Talán a stylistomat rosszabbul érintette. (Holdampf Linda később reagált is az Origónak – a szerk.) Nem tudom, a cikk írója mennyire szakértő, a Life.hu-n pont előtte jelent meg egy cikk arról, hogy milyen jól néztem ki. Ugyanarról a ruháról beszélünk… A divat is olyan már, mint a politika meg a foci, ebben az országban mindenki ért hozzá. De ízlésről különben sem lehet vitatkozni. Valószínűleg az már az egész pályafutásomat végig fogja kísérni, hogy éppen hogyan festek: amikor levágattam a hajam, az is sokáig téma volt.

És ez baj?

Én csak örülök, ha beszélnek erről, azt jelenti, hogy érdekli az embereket – ilyen esetben pedig ki kell játszanunk a végsőkig a témát, ezért is öltöztem át négyszer a következő élő show-ban.

Egyáltalán nem zavar, hogy sokszor ezeket a külsőségeket helyezik előtérbe a személyiséged helyett?

Nem akarok úgy tenni, mintha ez nem lenne része a show-nak: ha tévénézőként leülök a képernyő elé, én is megnézem, hogy milyen ruhában van a műsorvezető. Nálam a csatornaváltás is felnagyította mindezt, az ellendrukkereim próbálnak mindenbe belekötni – pedig mindkét csatorna produkciós cégekkel dolgoztat, nagyjából ugyanazok az emberek (sminkes, fodrász, stylist) vesznek körül, mint az RTL Klubnál. Lehet, hogy ha ott látják a nézők ugyanezeket a ruhákat, nem érkezett volna egyetlen komment sem.

Nem foglalkozik már az RTL-es időkkel Fotó: Bielik István - Origo

Nem hiányzik semmi az RTL Klubból?

Nem igazán foglalkozom már ezzel. Jól érzem magam itt, szerintem jó az is, amit csinálunk, ennyi nekem elég.

A barátaid megmaradtak a másik csatornánál?

Sok mindenkivel heti szinten összejárok, megmaradtak a kapcsolatok. Tisztességben váltunk el a csatornával, a közvetlen volt kollégáim közül senki nem fordult el tőlem amiatt, hogy átjöttem a TV2-höz. Munkahelyet váltottam, ennyi, túl vagyunk rajta. Ha van is valami, ami ezzel kapcsolatban idegesít, az maximum annyi, hogy sok helyen megjelent, hogy szerződést szegtem, és majd a bíróságon kell felelnem, holott teljesen szabályosan, a szerződésemnek megfelelően jártam el a felmondásnál.

Mit gondolsz a médiáról, amikor ilyesmik jelennek meg? Volt már esetleg sajtópered?

Nem, soha nem pereltem be senkit. Volt már, hogy elgondolkodtam rajta, de végül arra jutottam, hogy nem éri meg, főleg most, hogy a bíróságra való rohangálás is a gyerekektől venné el az időt. A végén talán kapnék valamennyi pénzt kártérítés gyanánt, két hét múlva pedig ugyanazt látnám leírva, csak máshol – ennek nem látom semmi értelmét. El kell fogadni, hogy a munkám azzal jár, hogy a kirakatban vagyok, és nagyítóval figyelik minden lépésemet, de már régen felhúztam egy falat, amely mögött egy normális élet zajlik, függetlenül attól, hogy mit írnak az újságok.

Szerinte nincs értelme sajtópert indítani Fotó: Bielik István - Origo

Ugyanúgy el is tudsz menni, mondjuk, moziba egy péntek este?

Persze, pont a héten voltunk először, mióta Vencel megszületett. Kizárásos alapon a Förtelmes főnökök 2-t néztük meg, mert csak azt adták tizenegykor, amikorra letettük a gyerekeket, és átért a nagypapa is. Szemtől szemben egyébként mindig csak a kedves reakciókkal találkozom, azok, akik a negatív kommenteket írják, nem jönnek oda csak azért, hogy beolvassanak. Nyilván vannak szituációk, amelyekben nem teszem magam ki a kirakatba, ezért is járunk többnyire külföldre pihenni – de az elmúlt hónapokban voltunk Visegrádon meg Siófokon is wellnessezni, és nagyon kedves volt a többi vendég, egyáltalán nem voltak tolakodók.

Mennyi időt adsz még magadnak a médiában?

Nem tudom, ez nagyon sok dologtól függ, és ezek nagy része nem rajtam múlik. A csatornaváltás nagyon kellett, hogy meg tudjak újulni, de úgy voltam vele, hogy ha nem úgy sikerül, ahogy elterveztem, és esetleg nem érzem itt jól magam, akkor sincs nagy gond – legfeljebb főállásban vihetem az Angyalműhely dolgait, ami a barátnőmmel közös női vállalkozásunk. Vagy nyitok egy reggeliző helyet Diósdon, és ott fogok életem végéig csevegni a vendégeimmel. De szerencsére úgy tűnik, egyelőre nincs szükség a B-tervekre.