Az alkoholisták jó fejek a tévében

A dohányzás ábrázolását viszonylag régóta igyekeznek elkerülni az amerikai televízióban, az alkoholfogyasztás visszaszorításáért azonban máig nem működik komolyabb lobbi. Sőt: sok szituációs komédiában és rajzfilmsorozatban találunk alkoholista (vagy ahhoz közel álló) karaktereket, akik ráadásul egytől egyig szimpatikusak. Az alkoholfogyasztás ábrázolására a magyar médiatörvény sem tér ki, de az NMHH azért ezt is figyeli.

Az Egyesült Államok két népszerű, rengeteg évadot megért szitkomja gyakorlatilag alkoholistákkal dolgozik: az Így jártam anyátokkal ötös fogata szinte minden este a MacLaren's bárban beszéli meg az aznapi történéseket, amikor pedig inkább valamelyikük lakásán gyűlnek össze, akkor is előkerül a hűtőből egy-két sör. A Két pasi - meg egy kicsi korábbi főhőse, Charlie Harper még náluk is durvábban nyomta, jóformán csak két állapotot ismert: részeg vagy másnapos volt.

Ezzel együtt mindannyian kifejezetten kedvelhetők, az Így jártam anyátokkal hőseit még csak lumpoknak sem mondanánk. Ugyanez a helyzet két kultuszrajzfilm, a Simpson család és a Family Guy főhőseivel is: Homer Simpson és Peter Griffin is meglehetősen sűrűn felönt a garatra, de ettől csak kedves bohémok lesznek a szemünkben, részeg kalandjaikon pedig jókat derülünk. Ahogyan a mondás tartja: "Egyetlen jó sztori sem kezdődik azzal, hogy valaki evett egy salátát."

Aki többet tévézik, többet iszik

A jelenség nem új keletű az amerikai televíziózásban, bizonyára sokan emlékeznek még a dallasozás nevű ivós játékra is, amelynek az volt a lényege, hogy a Dallas közben minden alkalommal le kellett gurítani egy italt, akárhányszor a szereplők a pohár fenekére néztek - ami pedig elég gyakori volt.

A hetvenes évek óta számos kutatás bizonyítja, hogy az alkoholizálás nemcsak bizonyos szériákra, hanem szinte az amerikai sorozatgyártás egészére jellemző. Warren Breed 1984-es tanulmányában például egy többéves munkát összegzett: kollégáival 1976-tól egészen 1982-ig figyelte az amerikai tévécsatornák főműsoridejét, és azt állapította meg, hogy az alkohol minden más italnál jobban fogy a képernyőn. Utána a kávé, a tea, az üdítő, majd a víz következett, holott a valóságban akkor éppen fordított volt a sorrend, legalábbis a piackutatási adatok ezt mutatták.

Alan Mathios és munkatársai ugyanezt állapították meg, pedig ők már a következő évtizedben, az 1994-1995-ös szezonban néztek végig háromszáz órányi főműsoridős sorozatot. (Ők még azt is hozzátették, hogy az alkohol nemcsak más italokat előz meg, de az összes ételt is.) Robert DuRant 1997-ben már kifejezetten a videoklipekre ment rá, és több mint ötszáz kisfilm megnézésre után arra jutott, hogy huszonöt százaléknál is nagyobb azon videók aránya, amelyekben alkoholt fogyasztanak.

Breed és Mathios csapata azt is megállapította, hogy az alkoholt fogyasztó karakterek általában igen kedveltek és intelligensek, sok köztük az orvos, az ügyvéd és a nyomozó. Lawrence Warrack tanulmánya - amely 1986 főműsoridős produkcióit vizsgálta - is arra világított rá, hogy az alkoholfogyasztás igen kevés esetben, csupán tizenöt százalékban jelenik meg negatív tulajdonságként - huszonöt százalékban kifejezetten vonzó, a maradék hatvanban pedig semleges. Negatív tulajdonságként általában a tinédzser szereplőknél jelent meg, nyilván azért, hogy a tévéző kamaszok ne utánozzák a látottakat.

A mintakövetésnek persze így is megvan a veszélye, mint arra több más tanulmány rámutatott. Peter G. Christensen például már korosztályi érdeklődés szerint vizsgálta az 1998-1999-es tévés szezont, és arra jutott, hogy a tinédzserek körében népszerű főműsoridős sorozatok ötvenhárom százalékában ábrázolnak alkoholfogyasztást - az összes produkció esetében ez hetvenegy százalék volt, ha pedig hozzávette azokat is, amelyekben csak utaltak az alkoholra, akkor hetvenhét.

Érdekes módon a lehetséges hatásokkal már jóval kevesebb kutatás foglalkozott, de például Larry A. Tucker már 1985-ben közölte a Television's Role Regarding Alcohol Use Among Teenagers című írását - amelyből az derült ki, hogy a többet tévéző középiskolások általában többet is isznak a társaiknál. Ugyanabban az évben hasonló eredményre jutott Kimberly A. Neuendorf is, aki azt vizsgálta, hogyan vélekednek az alkoholfogyasztásról a 10 és 14 év közötti kamaszok: azok közül, akik többet tévéztek, többen is gondolták úgy, hogy az italozás jó dolog, és hogy egy sporteseményt vagy egy koncertet nem is lehet másként végignézni, csak sörrel a kézben.

A hatásokat mérő kutatásokról azonban összességében megállapítható, hogy nem tudtak pontos útmutatással szolgálni a kérdésben. Egyrészt azért, mert az összes tévénéző köréhez képest nagyon szűk mintát vizsgáltak, másrészt azért, mert a keveset és sokat tévézők véleménye között olyan kevés volt az egyértelmű eltérés, hogy az alapján csak általánosító - és olykor csúsztatáson alapuló - következtetéseket lehetett levonni.

Az NMHH is figyeli az alkoholfogyasztást

Az Európai Unióban, azon belül Magyarországon sem létezik olyan korlátozás, amely kifejezetten a fikciós tévéműsorokban szabályozná az alkoholfogyasztás ábrázolását - a médiatörvény csak arra tér ki, hogy az alkoholtartalmú italok miként jelenthetnek meg a reklámokban. "Ennek lényege, hogy az alkoholfogyasztás a különböző kereskedelmi jellegű, fizetett médiatartalmakban nem tüntethető fel pozitív színben, vagyis az alkoholtartalmú italok reklámja nem sugallhatja, hogy az alkoholfogyasztás hozzásegít a társadalmi sikerekhez, problémákat old meg, egészségjavító hatása van stb." - közölte az [origo] megkeresésére a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság.

Az NMHH a kommunikációs igazgatóságán keresztül adott válaszában arra is kitért, hogy a hatóság a korhatár-besorolásnál a fikciós tévéműsorok esetében is figyeli az alkoholfogyasztás ábrázolását - annak ellenére, hogy a médiatörvény idevonatkozó cikkelyei nem nevesítik az alkoholfogyasztást mint potenciálisan ártalmas tartalmat: "A hatóság hét tartalomtípust vizsgál a korhatári besorolásnál: érzékeny téma (például veszteségélmény, párkapcsolat), erőszak, szex, félelem, meztelenség, alkoholfogyasztás és droghasználat, nyelvezet. Bármelyik tartalom nem körültekintő ábrázolása (nem a védett korosztály intellektuális és érzelmi fejlettségének megfelelő prezentálása) eredményezhet magasabb korhatári kategóriába sorolást."

A Médiatanács ezeket az alapelveket alkalmazva rótt ki büntetéseket olyan műsorokra, mint a Való Világ vagy az ÖsszeEsküvők, ahol konkrétan a túlzott alkoholfogyasztást is kifogásolta. "A munkatársak különösen sok problematikus tartalmat tártak fel számos valóságshow-nál, amelyek általában a helytelen korhatár-besorolásra vezethetők vissza. A kiszabott jogkövetkezményeknél az alkoholfogyasztás megjelenítése is közrejátszott. A 2011-es tevékenységről, három valóságshow részletes elemzéséről a Médiatanács országgyűlési beszámolójában olvashatók részletes adatok" - tudtuk meg az NMHH-tól.