Szulák Andrea: Nagy dolgok várnak rám ősszel

Vágólapra másolva!
Énekesnő, színésznő, műsorvezető, a lapok szerint egyszerűen csak díva. Az [origo]-nak elmesélte, hogy kacsa a TV2 megkeresése, ellenben a Story TV-n hamarosan indul új műsora. Meglepődött azon, hogy egykor politikai ügy lett az Űrgammák-ból, az Activity-t tartja tévés pályafutása csúcsának, és bevallja, hogy voltak olyan vendégek a Szulák show-ban, akikkel nem szívesen ült le beszélgetni.
Vágólapra másolva!

Van önnél névjegykártya?

Egyáltalán nincsen névjegykártyám.

Kíváncsi lettem volna, hogy mi szerepelne rajta.

Előadóművész. 19 éves koromban ezt írták be a személyi igazolványomba.

Az éneklés az, ami miatt előadóművésznek tartja magát, vagy a színészetet is idesorolja?

Az éneklés az, amit tanultam, erről van papírom. A színház ennek a kibővített formája. A televíziózás pedig csak hab a tortán. Hogy melyik a fontosabb? Amiben abszolút jól tájékozódom és emiatt kellő magabiztosságom is van, az természetesen az éneklés. A színház egy olyan intellektuális kihívás, amire azt gondolom, hogy minden előadóművésznek egy bizonyos kor után feltétlenül szüksége van. A tévézés pedig fura, mert igazán én azt soha nem erőltettem, csak úgy jött magától, és be kell vallanom, engem is meglepett, hogy mekkora siker lett.

A Szulák Andrea show-ra gondol?

Nem, mert nekem elsősorban az Activity hozta meg a sikert. Az a műsor volt inkább önazonos. A Szulák Andrea show-val az volt a probléma, hogy nem vagyok újságíró. Persze van bennem kíváncsiság azzal, aki velem szemben ül, de én ezt soha nem tanultam. Még engem is meglepett, hogy mekkora sikere lett. A későbbi folytatás, ami az M1-n ment, a Szulák és más című műsor, na ott már én is jobban éreztem magam. Egyrészt, mert volt benne éneklés, kiváló beszélgetőtársaim akadtak, egyszóval remek volt. Az eredeti TV2-s show-nál néha úgy éreztem, hogy nem passzentos rám az a műsor.

Ezt hogyan kell érteni? Voltak olyan emberek, akikkel egyébként nem szívesen beszélgetett volna?

Előfordult ilyen is, de mivel fegyelmezett ember vagyok, azt hiszem, ez soha nem látszott rajtam. Ugyanakkor sajnos ennek az ellenkezője is előfordult, volt olyan, hogy nagyon szertettem volna egy politikust elhívni a műsoromba, de szervezési okok miatt nem tudta elfogadni a meghívásomat.

Márciusban meghirdette a Story TV, hogy hamarosan indul az új műsora - de ennek semmi nyoma. Hogy áll ez a projekt?

Valóban a Story TV-nek vagyok az alkalmazottja, de konkrétumokról még nem tudok beszámolni. Elkezdődtek a megbeszélések, de még semmi nincs lefixálva. A főnököm most úgy engedett el nyári szabadságra, hogy pihenjem ki magam, mert nagy dolgok várnak rám ősszel. Természetesen még közbeszólhatnak finanszírozási problémák, hiszen a tévézéshez elengedhetetlen a pénz.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Most, hogy nincs heti rendszerességgel képernyőn, így is kíváncsiak önre?

Hála az égnek, igen. Nyilván nem ugyanazokon a felületeken, mint ahol tíz évvel ezelőtt: kevesebbet hívnak például mostanában falunapokra. Oda, inkább a jelenlegi trendnek megfelelő fiatal sztárokat hívják el. Mégis azt kell, hogy mondjam, hogy a dzsesszalbumom, ami nem olyan régen jelent meg, aranylemez lett. Az előadásaim általában teltházasak, úgy gondolom, hogy nincs okom a panaszra.

Ha ennyire elfoglalt és a Story TV is számít önre, akkor hogyan lesz ideje a Tv2 új tehetségkutatójára, a Magyarország hangjá-ra?

Ez tipikusan az a helyzet, hogy a bulvárlapok feldobtak egy olyan témát, aminek semmilyen valóságalapja nincsen. Sem engem, sem a menedzseremet nem kereste meg a TV2, mégis tele van a város ezzel a pletykával. Nem tudom eldönteni, hogy melyikünknek jobb ez, a csatornának vagy nekem. Ha akar a TV2, majd szól.

Ha lenne felkérés a TV2-től, hogy zsűrizzen az új tehetségkutatóban, elfogadná?

Azért nem tudok erre egyértelmű választ adni, mert nem tudom, hogy mivel jár. Azt a feladatot ismerem, hogy beülök a székbe és okosakat mondok. Ugyanakkor ez a szerepkör feltehetőleg többről szólna, és nem vagyok benne biztos, hogy nekem erre lenne kapacitásom.

Haragszik a bulvárra, úgy tűnik.

Mivel közszereplő vagyok, így nyilvánvaló, hogy szerepelek ezekben az újságokban. Hiába próbálok az értelmiségi úriasszony szerepében tetszelegni, egyszerűen az ember kint van egy placcon, nap mint nap, bent vagyok az emberek nappalijában a tévének köszönhetően, ezért már sokan azt gondolják, hogy közük van a magánéletemhez. Ugyanakkor még így sem érdekel, hogy mit írnak a bulvárlapok, sokkal jobban idegesített régebben, hogy a név nélküli kommentelők mit meg nem engednek maguknak. Aztán a kollégáimmal megbeszélve a dolgot, én is rájöttem, hogy sokszor a hozzászóló saját frusztrációja van az írásában.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Minden tervezettet elért már a karrierjében?

Nem tudom, mit jelent az, hogy minden. Én nem szerettem volna elérni dolgokat, én mindig is csak csinálni szerettem volna. Akár az utolsó sorban is játszottam volna, ha arról van szó. Talán ezért is értem el ennyi mindent, mert nem volt bennem soha a kényszeres szereplési vágy. Ha ebben a pillanatban vége lenne a karrieremnek, akkor is hátát adnék a jó istennek, hogy eddig segítette a pályámat. Az egyik legeuforikusabb öröm volt az életemben, amikor rájöttem, hogy nem vagyok féltékeny a fiatal kollégákra a koruk miatt, a tehetségük miatt vagy akár az energikusságuk miatt. Caramelre például annak idején annyi sms-t dobtam, hogy magam is meglepődtem. Ha nem lenne többet munkám, akkor néha visszanézném az albumokat, nosztalgiáznék, és nyugodt szívvel konstatálnám, hogy nem éltem hiába.

Az életének melyik korszakáról szóló fotóalbumot nézné a legtöbbször?

Épp valamelyik este össze kellett állítanom a menedzseremnek egy önéletrajzot: erre azért volt szükség, mert jövőre leszek hivatalosan 30 éve a pályán. Mondtam, hogy én csak vázlatszerűen vagyok hajlandó összeírni a szerepeket, darabokat, műsorokat. És miközben írtam, akkor döbbentem rá, hogy mennyi mindent is csináltam az életemben. Pokoli jó buli volt például benne lenni a Rapülők turnéban, de a MűPa-estjeim is hatalmas élmények. Az, hogy ennyi ember jön be oda, vált jegyet, mert rám kíváncsi... Nagyon felemelő érzés.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Biztosan van Űrgammák című albuma is. Milyen emlékekkel gondol vissza rá?

Nézze, az egy nagyon nemes gesztus apropóján jött létre, az volt a cél, hogy a gyerekek többet tanuljanak. Először úgy volt, hogy én csak a főcímdalt fogom elénekelni. Később jött az elgondolás a sorozat készítőinek részéről, hogy mi lenne, ha szerepelnék is benne. Most, hogy végiggondolom, úgy érzem, hogy néha csak a felszínen lavírozok, és nem megyek le a dolgok mélyére... Annyit tudtam, hogy el kell énekelnem a dalt, és ijesztgetnem kell a gyerekeket a szerepem szerint. Az, hogy ennek az egésznek politikai felhangja lett, az engem teljesen meglepett, mert nem értettem. Én soha nem akartam és nem is fogok politizálni, mert nincsen hozzá elég eszem. Benne is van a szerződésemben, ha elhívnak fellépni, hogy politikai rendezvényen nem veszek részt. Megosztó dolgokhoz nem vagyok hajlandó a nevemet adni. Azért sem, mert én művész vagyok, és csak a művészetem kérhető számon rajtam minden körülmények között.

Innen próbára megy?

Lesz próbám, hála az istennek nagyon sok előadásom is van, de ami a legizgalmasabb feladatnak tűnik, hogy megkaptam a Ghost egyik főszerepét. Sajnos több oka is van, hogy nem én lettem Demi Moore, viszont enyém lett az a szerep, amelyiket Whoopi Goldberg játszotta az eredeti filmben. Az előadás premierje jövő májusban lesz, tehát az következő majd egy évben lesz mit csinálnom.