2011 őszén csak három epizód ment le a The Playboy Club című sorozatból, mire elkaszálta az NBC (a hírt korábban megírtuk itt). A szériát a konzervatív médiafogyasztó szülők társasága, a PTC előre támadta, mondván, a nőket szexuális játékszerként mutatja be - a kritikák miatt pedig reklámozók is visszaléptek, ami a csökkenő nézettség mellett a gyors halálhoz vezetett.
Magyarországon hosszabb türelmi időt kapnak az új sorozatok, és a leforgatott részek akkor is adásba mennek, ha gyatra a nézettség. Az Egyesült Államokban, egy fejlettebb televíziós piacon azonban nem vállalható be több estére előre látható bukás, így akadtak olyan sorozatok, amelyekben hitt a megrendelő tévétársaság és a gyártó - majd egy-két adás után villámgyorsan eltűntek a képernyőről.
A Public Morals rendőrös komédia 1996-ban olyan rosszul nyitott, hogy egy adás után lekapták, egy karaktert átmentve egy másik sorozatba. Egy évre rá a Fox csatornán került képernyőre a nyomozós Lawless, de nem kapott időt, hogy bizonyítson, egy rész után jött a kasza. 2006-ban a Heather Grahammel felálló párkapcsolati komédia, az Emily's Reasons Why Not bukott egy rész után, hiába kapott erős felvezető kampányt, és hiába nézték 6,2 millióan a nyitást. (Tévés elemzők az adásidő alatti nézettséget is figyelik, és ha ez folyamatosan zuhan egy műsor közben, az semmi jót nem jelent.)
Hasonlóan hamar, egy epizód után tüntették el 2007-ben nyomtalanul az Anchorwoman című sorozatot, amelyet Lauren Jones, Miss New York, egy volt modell (a fenti képen) sem tudott megmenteni. Ugyanabban az évben a Viva Laughlin legalább két résznyi türelmet kapott, de Hugh Jackman sem volt elég jó a zenés drámában. Ismert nevek nem tudnak megmenteni egy produkciót, ha az nem találkozik a nézők ízlésével: 2009-ben két epizód után bukott a The Beautiful Life, Mischa Bartonnal (a lenti képen) és Ashton Kutcher produceri munkájával - holott joggal hihették, hogy a fiatalok által nézett CW csatornán befuthat egy sorozat, amely a modellek világába kalauzol.