Hideg nyalat házilag

Vágólapra másolva!
A fagyi, a jégkrém, a sörbet, a parfé és társaik már-már életmentő finomságok a kánikulában. De tulajdonképpen mi a különbség e jéghideg édességek között, és hogyan lehet ezeket elkészíteni otthon? Körkép a nyár jeges csábítóiról, receptekkel.
Vágólapra másolva!

Egyáltalán nem meglepő, hogy csak úgy, mint sok más hasznos és fontos dolgot, a hidegbe zárt finomságot is Kínában találták fel, ezelőtt 5000 évvel: akkoriban még hóból, jégből, tejből, gyümölcsléből és teából keverték, majd fűszerekkel tették még ízessebbé. A fagyi ezután a perzsák és az arabok segítségével jutott el a Földközi-tenger menti országokba. Az ókorban ették orvosságként is, de Nagy Sándor például élénkítő szer gyanánt szolgáltatta fel a nagy csaták előtt.

A "hírességek" közül Néró kedvenc fagyi-ízéről tudunk a legtöbbet: a hírhedt császár mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölcsökkel kevert fagylaltot nyalogatott legszívesebben.

A világ első nyilvános fagyizója 1672-ben, Párizsban nyílt meg. Akkoriban a fagylaltgépeket még cukrászinasoknak kellett szüntelenül tekerniük. A Procope alapította csemegéző helyen, a krónikák szerint Voltaire, Rousseau, Diderot és Napóleon is megfordult.

Nemzetiszín hideg nyalat

A magyarok a fagylaltozást Mátyás király feleségének, Aragóniai Beatrixnak köszönhetik: a nápolyi király lánya udvari cukrászmesterét, a mester pedig a fagylalt titkát hozta Magyarországra.

A XVIII. században már elterjedt nyalánkságnak számított, igaz, akkoriban még inkább csak hideg nyalatnak nevezték. Hogy a magyarok milyen ízű fagyit nyaltak a legszívesebben, azt nem tudni, azt viszont feljegyezték, hogy 1848 nyarán a pesti cukrászdák nemzeti színű kelyheket is kínálták.

A tölcsér jóval fiatalabb, mint maga a fagyi: 1904-ben, Amerikában, a Saint Louis-i világkiállításon, egy szíriai fagylaltárus már nem győzte a mosogatást, és arra gondolt, legegyszerűbb lenne, ha a vevő megenné a tálkát.

Amerika egyébként is nagy hódolója a hideg édességnek - olyannyira, hogy július 18-án nemzeti fagylaltnapot tartanak. Ilyenkor a cukrászdák alaposan kitesznek magukért: hideg, sült, sós, savanyú, és alkoholos fagylaltot is kínálnak.

A szokatlan ízekért viszont nem kell feltétlenül a tengeren túlra utazni: a 2006-os "Év Fagylaltja"-versenyen egy igazi magyaros kreáció is feltűnt - igaz, versenyen kívül - a lecsófagylalt. Antalicz Miklós, a fagyi készítője eredetileg "egy hirtelen felindulásból fakadó ígéretet" teljesített a különlegességgel, amelyet Benkő László olimpiai bajnok mesterszakácsnak tett. A készítő a lecsófagyit akkoriban előételként ajánlotta, lazaccal és vajas pirítóssal. De akinek ez nem lenne elég, az évente megrendezett versenyeken kóstolhat pacalos, sajtos, chilis fagylaltokat is.

Porból kutyult és főzött

A cukrászok kézikönyve szerint a jó fagylalt selymes állagú, nem túlságosan lágy, de nem is túl kemény, és nem lehetnek benne csomók. A hagyományos, főzött fagylalt receptjében a tej, a tojás és a cukor az alapanyag, ezt ízesítik fűszerekkel, gyümölcsökkel, aromákkal.

A fogyókúrázóknak mért változat sovány tejből, vagy zsírszegény tejporból, esetleg joghurtból, gyümölcsből áll.

Fagylaltot kétféle módon készítenek a cukrászdák: van a helyben főzött ún. kézműves, és helyben kevert instant, amihez már csak a vizet kell hozzáadni. Még pár évvel ezelőtt is gyakori nyári hír volt a fagylalttól kapott szalmonella mérgezés - mára azonban ilyet már nem nagyon hallunk, ugyanis már a kézműves fagylaltokhoz sem használnak nyers tojást.

Az otthon főzött fagylalt nagy mennyiségű kalóriát tartalmaz, és elég pepecs munka, ám az, hogy saját fagylalttal dicsekedhetünk a barátaink előtt, komoly kárpótlást jelenthet.