Mezítláb a parkban

Vágólapra másolva!
Vagy az utcán, a munkahelyünkön, a kocsmákban és klubokban - tulajdonképpen bárhol, és bármikor, amikor csak jól esik. A tavaszban az egyik legjobb dolog az, hogy a fél éven át gondosan bebugyolált lábunk végre a megszabadulhat a két-háromszoros textíl-bőr-műbőr kombinációjú védőrétegétől, és közvetelnül érintkezhet a külvilággal. De, hogy a külvilág is hasonlóan pozitívan értékelje gátlástalanul meztelenkedő, szandálba, papucsba bújtatott lábainkat, nem árt felkészülnünk a "nagy találkozásra": lábszszépészeti tréningünk következik.
Vágólapra másolva!

Első lépés: lazítás és hámlasztás

Mivel legtöbbünknél a szépségápolási feladatok fontossági sorrendje elsősorban szezonális, vagyis attól függ, hogy épp melyik porcikánk van leginkább közszemlére téve, nem csoda, ha a tél vége felé azt vesszük észre, hogy a lábujjainkon, a sarkunkon, és a talpunk szélein a szaruréteg megvastagodott, a körömágy bőre a körmökre kúszott, a lábfejünk és a lábszárunk felülete fénylik a szárazságtól.

Először is, vegyük kezelésbe a bőrkeményedéseket. Kezdjük a szeánszot egy negyed óra-húsz perces lábfürdővel: egy lavórba töltsünk annnyi fürdő hőmérsékletű melegvizet, hogy az bokáig ellepje a lábunkat, és öntsünk hozzá - ízlés szerint - hámlasztó, nyugtató vagy frissítő adalékanyagokat.

Hámlasztó: az egyik leghatékonyabb hámlasztó - és egyben bőrnyugtató - szer a tengeri só. Egy lavór vízben három evőkanálnyi csodákat művel: az enyhébb, sárgás színű bőrkeményedéseken szinte feleslegessé teszi a bőrreszelő használatát.

Nyugtató: egy egész napos "talpalás" után - legyen az túrázás, ügyintézés, vagy több órás állófogadás -, lábfürdönkhöz adjunk levendula, mirtusz, grapefruit vagy grapefruitmag olajat - e két utóbbi fertőtlenítő, gombaölő tulajdonságáról is híres.

Frissítő hatással lehet a szűk orrú cipőben elgémberedett, vagy intenzív sportolásban kimerült virgácsainkra, ha borsmenta, fodormenta, rozmaring vagy citromfű olajat keverünk a vízbe.

Ha a vízhez tejet is öntünk, az egyben puhítja, "visszazsírozza" a bőrt, így a fürdővel kettő az egyben hatást érhetünk el.

Második lépés: felszabadítás

Ha letelt a lábáztatásra szánt idő, következik a munka kicsivel több aktivitást igénylő, bőrkeményedés-eltávolítási szakasza.

Töröljük tökéletesen szárazra a lábunkat, és nyomkodásal teszteljük végig a kemény felületeket: a vastagabb, makacsabb részeken bőrkeményedés-reszelőt használjunk, a vékonyabb szarurétegen és a puhább, érzékenyebb területeken elég, ha habkövet használunk - ez utóbbival akár naponta, zuhanyozás vagy fürdés közben is átdörzsölhetjük a sarok és a talp veszélyeztetett területeit. A habkő, vagy az úgynevezett bőrsimító arra is kiváló, hogy esténként a tusfürdő/szappan-körömkefe kombinációval is eltüntethetetlennek tűnő olajos, szmogos utcai koszt levakarjuk a lábunkról.
Ha azt szeretnénk, hogy a hámlasztási folyamat közben hidratálódjon, frissüljön is a bőr, akkor használjunk lábbőrradírt - a paletta a reszelők, a habkövek és a bőrradírok esetében is roppant széles, mindenki találhat ízlésének és pénztárcájának megfelelő termékeket.

Ha két héten át, három-négy naponta áztattunk, dörzsöltünk, reszeltünk és radíroztunk, és még mindig nem észlelünk jelentős változást a talpszerkezetünkön, érdemes pedikűröshöz fordulnunk, ahelyett, hogy radikálisabb eszközökhöz nyúlnánk: ugyanis a bőrvágó olló, vagy épp a "bőrhámozó" borotva olyan eszköz, ami nem csak gyerek, de hozzá nem érő felnőtt kezébe sem való. A lábápolás mestereit persze nem csak súlyos bőrkeményedés esetén érdemes felkeresnünk: a pedikűröztetést - különösen nyáron - nem árthat a havi szépségápolási rutinba illeszteni, ha baba-puhaságú talpakat, szép formájú, gondosan ápolt, profin lakkozott lábkörmöket szeretnénk - otthoni felfordulás és idegbaj nélkül.