Vágólapra másolva!
A romantikus mesékben a párok az első pillanattól kezdve tudják, hogy összetartoznak, szerelmük örök, és egy egész fészekalja gyereket nevelgetnek majd együtt. A valóság azonban más: konfliktushoz, de akár egy nagy szerelem halálához is vezethet, ha egyikük sürgeti, míg a másik fél halogatja a gyermekvállalást. Van megoldás? Vagy mindenképpen választani kell egy tökéletesnek látszó társ, és a kisbaba között? Mik lehetnek az okai annak, hogy valaki csak a távoli jövőben akar szülővé válni? A pszichológus segít megérteni mindezt.
Vágólapra másolva!

Eszter 37 éves, egyedülálló édesanya. Pedig, nem is olyan régen, még "mindent elsöprő szerelem" fűzte a párjához, gyermeke apjához.

"Olyan tökéletesnek látszott a kapcsolatunk, hogy a családban, a baráti körben mi lettünk a 'bezzeg pár', akik mindenben egyetértenek, sosem veszekednek" - meséli Eszter. "Aztán kiderült: terhes vagyok. Néztem a tesztet, és zokogtam a boldogságtól. El sem tudtam képzelni szebbet, mint egy csodás kisbabát attól az embertől, akit a lelkem másik felének gondoltam. Megszólalni sem tudtam, úgy mutattam neki, mi a helyzet, mire ő nyugtatgatni kezdett, hogy semmi baj, ott lesz velem, fogja a kezem az abortusz minden pillanatában."

Eszter teljesen összetört. "Ő azt ismételgette, hogy sosem célzott arra, hogy elég érettnek érzi magát egy gyerekhez, hogy fiatalok vagyunk, annyi mindent hozhat még az élet, hogy legyen eszem. Én pedig csak szerettem volna felébredni a rossz álomból. Végül döntenem kellett - én a babát választottam."

Kukacoskodás, vagy realitás?

Tari Annamária pszichológus úgy véli: Eszter esete nem egyedi történet. "Egy nő, aki nagyon szeretne gyereket, esetleg már olyannyira vágyakozik utána, hogy teherbe is esik, megváltozott pszichés érzelmi állapotban reagál, és ennek rendeli alá a realitást. Egy ilyen helyzetben egy nő, hamarabb mondja azt, hogy 'majd megoldjuk', mint az a férfi, aki ezt a fajta érzelmi vágyat nem éli át, vagy nem így. A férfiak sokkal reálisabban látják ilyenkor a problémát, a nő viszont sokszor csak felesleges kukacoskodásnak tartja például azt a kérdést, hogy 'mégis, miből fogjuk felnevelni?'"

"Ez a szituáció gyakran azért válik egy párkapcsolati konfliktus nyitányává, mert a nők úgy értékelik a férfi gyakorlatias kérdéseit, mintha annak valódi tartalma a gyerek elutasítása lenne. Pedig, ha ilyenkor egy nő higgadtan nézné a helyzetet, akkor látná, hogy nagyon sok igazság van abban, amit a párja mond - csakhogy az anyai, vagyis a női vágyak, más típusú érzelmeket mozgatnak meg. Kétség kívül előfordulhat az is, hogy elfelejti a gyerek szemszögéből nézni a szituációt, nevezetesen, hogy neki kell majd felnőnie egy olyan légkörben, amely egy nem túl stabil érzelmi alapokon nyugvó kapcsolatból fakad."

Generációs problémák

Tari Annamária úgy gondolja, hogy gyerekvállalási kérdésben a korkülönbség - bár nem minden bajok okozója - komoly rizikófaktor lehet.

"Ha egy kapcsolatban a nő az idősebb, akkor, már a kezdet kezdetén megfontolandó - még az érzelmek ellenére is -, hogy melyikük, milyen életszakaszban jár" - mondja a szakember.

"Nagyon más lehet egy férfinak és egy nőnek az élete, és az életről szóló elképzelései 25 és 35 év között. Ráadásul, ha a férfi közelebb van a 25-höz, míg a nő a 35-höz, komoly eltérések is lehetnek, hiszen a nőnek már ketyeg a biológiai órája, és szeretne megállapodottabb szituációban élni, miközben a húszas évei közepén járó férfi, éppenséggel még csak az egzisztenciája megalapozásánál tart".

Ezzel együtt a pszichológus úgy gondolja: nagyjából a 30-as, 40-es életévek azok, amikor általában kezd összeérni két életszakasz. "Ekkor már - legtöbbszöt - viszonylag kevés eltérést találunk az élet nagy feladatait illetően, mert vagy már van gyerek, egzisztencia, állás, vagy, ha nincs, akkor az valamilyen tudatos döntésnek a következménye."

Tari Annamária szerint azt is számításba kell venni, hogy egy nőknek a teste biológiai érettségéhez kell a gyerekvállalást igazítani. "Ez még akkor is igaz, ha most a trend az, hogy a nők 35-és 40 év között szülnek először"- teszi hozzá. A férfi viszont még potens és termékeny lehet az 50-es évei végén is, neki tehát 'nem sürgős' gyereket nemzenie.

Az idő nem segít

Tari Annamária szerint az olyan helyzetben, amikor egy nő - akár jogosnak tűnő indokkal - évekig nem beszéli meg ezeket a dolgokat a párjával, azt nyilvánvalóan valamilyen szorongásból teszi.

"A lélektani magyarázat az ilyen szituációkra az, hogy a párkapcsolat érzelmi háttere nem engedi meg, hogy ezt a témát felhozzák. Ez vagy azért van, mert nincs esély a nyílt és őszinte kommunikációra, vagy olyan vészterhes a szituáció, hogy inkább jobb nem belekezdeni; csakhogy hiába nem kerül szóba valami több évig, az attól még nyomasztó, tudattalan teherként jelen van. Az a mondás, hogy az idő múlása sok mindenre választ ad, pont a gyerekvállalás esetében nem igaz. Tehát jobb a kapcsolat első éveiben tisztázni, hogy ki mit tervez. Igaz, a kapcsolat nem egy matematika tétel, de azért egy nőnek joga van tudni, hogy egy olyan férfival van-e együtt, aki később sem szeretne gyereket vállalni. Ha ez nem történik meg, ott fel kell deríteni a halogatás szorongásos hátterét, különben a nő tényleg azt érezheti, hogy éveket fecsérelt el, illetve, hogy élete legnagyobb csalódását kell elszenvednie."