Pocakos gének, vírusos elhízás

Vágólapra másolva!
Korábban az "erős csontozatukkal" védekeztek azok, akik nem tudtak, vagy nem akartak lefogyni - most a géneket okolhatják a sikertelen fogyókúra kísérletekért. Igaz, nem szabad egyetlen gén nyakába varrni az összes súlyproblémát: a kutatók mintegy 200 olyat találtak, amely ilyen-olyan módon felelős lehet a fölösleges kilókért - sőt, kiderült, hogy bizonyos vírusok is okozhatnak elhízást.   
Vágólapra másolva!

"A nagymamám mindig azzal nyugtatott, hogy könnyen fogok szülni, mert pont olyan nőies csípőm van, mint neki. És soha nem felejtette el hozzátenni, hogy amikor anya született, az orvos is megdicsérte a tökéletes medencéjét. Én persze boldog örömmel elcseréltem volna a rövid vajúdás ígéretét egy pár centivel kisebb popsiért. De sajnos anyai ágról csak zsírpárnákat örököltem" - panaszkodik Ivett, aki úgy gondolja, hogy ő azért képtelen lefogyni, mert ilyen alkat - hiszen az anyukája, és a nagymamája is ilyen volt.

Gének és méretek

Ivettnek részben igaza van, hiszen az ember testalkata valóban örökölhető. Sőt bizonyos kutatók ennél is továbbmentek, és úgy vélték, megtalálták "A Gént", amely egyedül tehető felelőssé a röcögős hájacskákért.

Egy ehhez hasonló bejelentést boncolgat, dr. David Katz , az MSN egészség és fitnesz rovatában. A szerző szakértője a témának, a Yale Egyetem kutatója, több szakkönyv szerzője - ennek megfelelően, némi szkepticizmussal fogadja a szenzációs bejelentést, és megjegyzi: nem ez az első eset, amikor egyetlen gén nyakába varrják az elhízás összes borzalmát. Az amerikai doktor szerint számos gén szabályozza valamilyen módon, hogy a szervezet mennyi zsírt raktároz.

"Ráadásul - mutat rá dr. Katz - a kutatók egereket, legyeket, és kukacokat vizsgáltak, amelyeknél módosították ezt a bizonyos gént, amitől a kísérleti alanyok hízásnak indultak. Bár ez a gén megvan az emberben is, de hogy a módosítása ugyanolyan módon hat-e a szervezetre, mint a állatoknál, az erősen kétséges."

A cikk szerint az ember eredetileg arra rendezkedett be, hogy képes legyen akkor is életben maradni, ha napokon keresztül nem jut megfelelő minőségű, és mennyiségű tápanyaghoz - ezért raktározunk. "Az emberek egy része a zsírfelhalmozás képességének köszönhetően élte túl az éhínségeket" - fogalmaz dr. Katz.

"Szervezetünk ugyanis háromféleképpen használja fel a kalóriákat: fizikai aktivitásra, hőtermelésre, és az alapvető életfolyamatokra. Ezek közül csak az elsőre van ráhatásunk, ez pedig a teljes napi szükséglet 15 %-át teszi ki. A fennmaradó 85% genetikusan ellenőrzött, azaz olyasmi, amit régóta ismerünk, tudunk, még ha nem is azonosítottuk a géneket."

Azt tehát, hogy a dobos tortát a test fűtésére használja-e a szervezet, vagy undok zsírpárnát gyárt-e belőle, nem tudjuk befolyásolni. "Az új kutatások amelyek majd beazonosítják az ezért felelős géneket, egyszerűbbé teszik annak elfogadását, hogy genetikailag determináltan könnyebben hízol másoknál"- konklúzál dr. Katz.

Egy tábla csoki hajnali kettőkor - akik nem híznak

Matyi például, ilyen szempontból mindenképpen szerencsés: 183 centi, és 65-70 kg. Ezt a súlyt 1985 óta tartja, úgy, hogy soha semmilyen jó falatot nem tagadott meg magától, és nem mozog rendszeresen.

"Apám egyszer 68 kg is volt, de hogy anyámnak mennyi lehetett a súlya, nem tudom, mert ő sosem állt mérlegre" - kezdi nevetve a választ arra a kérdésre, kitől örökölte a testalkatát. "De valószínűleg anyámtól örököltem a szerencsés géneket, mert apám testvérei nem mind ilyen vékonyak. Engem persze gyerekkorom óta állandóan hízlalni akartak, étvágygerjesztőkkel tömtek, de nem látszott meg rajtam. Pedig imádok enni, imádom a tésztát, és olyan is van, hogy éjszaka kettőkor benyomok egy tábla csokit."

Vissza az anyaméhig

Dr. Palik Éva belgyógyász szakorvos, lipidológus szerint sincs egyetlen olyan "mestergén", amely az elhízásért vagy a soványságért felelőssé tehető.

"Léteznek elhízással járó tünet-együttesek, amiért egyetlen gén mutációja felel, de ezek általában nagyon súlyos szindrómák, gyerekkorban indulnak, és rendszerint egyéb eltérések is társulnak hozzá, mint például a szellemi visszamaradottság. De még ezekről is kezd bebizonyosodni, hogy nem feltétlenül egyetlen gén okozza, és az is, hogy a környezet is felelős lehet, a kialakulásukért" - mondja a szakember.

"A 'mezei' elhízáshoz több gén is hozzáteszi a magáét, sőt nem is a gének önmagukban, hanem a gének és a környezet kölcsönhatása"- folytatja a doktornő, vagyis a hajlamot természetesen örököljük, de sokszor nem csak a kedvezőtlen testalkat, hanem az otthonról hozott táplálkozási minta is okolható.

Dr. Palik Éva szerint a környezeti tényezők közül néhány már az anyaméhben túlsúlyra hajlamosít. "A kutatók arra is rájöttek, hogy akiknél valamilyen módon nem volt megfelelő a tápláltság az anyaméhben, akár anyai alultápláltság, akár valamilyen betegség miatt, azok később könnyebben híztak el. Nagyon leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy a szervezet ilyenkor spórolósra állítja át magát. De a nem megfelelően kezelt terhességi cukorbaj is hasonló problémát okozhat."