Frizura a csador alatt

Egy amerikai kisvárosban élt egyszer egy nő: fodrász volt és feleség egy halott házasságban. Megelégelvén a boldogtalanságot, mindent hátrahagyva elhagyta Amerikát, a "szabdság földjét", hogy egy olyan orszában telepedjen le, ahol a nők rabszolgák: Afganisztánban. Deborah Rodriguez mára sikeres író - s bár már nem él Kabulban -, egy helyi szépségszalon és szépségiskola tulajdonosa. A kabuli szépségszalon című könyvében betekintést enged viszontagságos életébe és az afgán nők mindennapjaiba.

Deborah Rodriguez michigani fodrász, egy nap úgy döntött, hogy addigi életét hátatfordít, és elhagyja Amerikát. Az elviselhetetlenségig tönkrement házasságából, a szabadság és emberi jogok hazájából egy olyan országba menekült, ahol a nők tökéletesen ki vannak szolgáltatva a férjüknek, s ami ráadásul már évtizedek óta messze nem a béke szigete: Rodriguez Afganisztánban telepedett le.

Deborah Rodriguez, a Michiganből Kabulba költözött fodrász afganisztáni élményeiből született könyve, A kabuli szépségszalon magyarországi megjelenése kapcsán itt járt, így alkamunk nyílt kifaggatni erről az érthetetetlennek tűnő döntéséről.

"A házasságunk az amerikai férjemmel hosszú ideig rendben volt, aztán egy idő után át akarta venni az irányítást az életem felett. Egyre többször volt ok nélkül féltékeny, s emiatt a kapcsolatunk teljesen megromlott. Én már akkor is ingáztam Afganisztán és az USA között egy segélyszervezet munkatársaként, de amikor úgy döntöttem, hogy végleg Afganisztánban telepedek le, a férjem azt mondta: 'Remélem, élve többé nem látlak'. Iszonyúan éreztem magam. Egy dolgot azonban biztosan köszönhetek ennek a rossz házasságnak: érzékennyé váltam más nők szenvedései iránt, s a 2001. szeptember 11-ei események után úgy éreztem Afganisztánban van a helyem, ott kell segítenem. Nem féltem, mivel nem volt idegen a térség, mivel régebben, önkéntesként, éveken át Indiában dolgoztam. Volt tapasztalatom, hiszen annak idején leprásokat gyógyító kolóniákon is dolgoztam. "

Szépség a fátyol alatt

Deborah a hazájában sikeres fodrász volt. Gondolhatnánk, hogy ha valami, hát a szépségipar halálra van ítélve a lefátyolozott, lehajtott fejű nők világában - ám éppen ellenkezőleg.

Deborah arról számol be, nagyon hamar kiderült, hogy a frizura, de még a smink is fontos a nőknek, még ha ez nem is látszik a csador alatt. Akármilyen lehetőség villant is meg a dologban, ma már Deborah is azt mondja, ha előre tudta volna milyen megpróbáltatások várnak rá, lehet, hogy nem kezd bele, akkor mégis valami vitte előre.

"Az első időszak nagyon nehéz volt, hiszen nem volt semmilyen előképem, amit utánozhattam volna. Amikor eldöntöttem, hogy ott fodrászként, sőt szépségszalon alapítóként akarok dolgozni, akkor felvettem a kapcsolatot az egyik legnagyobb szépségipari ellátó céggel és elmondtam nekik, hogy egy szépségszalont szeretnék beindítani Kabulban. Néhány napon belül közölték, hogy örömmel a rendelkezésünkre bocsátanak nagy mennyiségű kozmetikai és fodrászati alapanyagot, s később más cégek is beszálltak a vállalkozásba."

Afganisztánban, ahol az elmúlt 30 év puskaropogástól volt hangos, kormányzati körökben dúl a korrupció, a lakosság nagy része analfabéta, semmi sem egyszerű - ám Deborahnak volt egy nagyon nagy előnye: az, hogy amerikai.

"Az afgánok ugyanis úgy gondolják, hogy mi képesek vagyunk bármilyen megoldásra. Nagyon nagyra tartanak bennünket. Azok az afgán lányok és asszonyok, akik eljöttek hozzám dolgozni, olyan ruhát hordtak, amire az volt írva "Egy amerikai mester tanítványa vagyok."

Rodriguez maga is meglepődött, de a szépségipar lett az egyik leggyorsabban fejlődő iparág Afganisztánban. "Különösen az esküvőkkel összefüggő szépészet nagyon népszerű: százával jönnek létre az olyan szalonok, ahol kifejezetten a mennyasszony és a vőlegény felkészítésével foglalkoznak. Még az emberek havi keresete 40-80 dollár között van, egy menyasszonyi szeánsz akár 200 dollár is lehet."

A sikeren felbuzdulva, az írónő nem állt meg a szépségszalonnál: egy szépségiskolát is nyitott, ahol maga tanította az afgán nőket a mesterségre, sőt, az üzlettel összefüggő menedzserfogásokat is beépítette a képzésbe, így, aki elvégzi az iskolát, szalont is tud nyitni. Bár Afganisztánban nem engedélyköteles a fodrászat, az ő iskolája bizonyítványt is ad.

Azt azért Deborah hozzáteszi, hogy a szalont közel sem úgy kell elképzelni, mint nálunk. "Nagyon magasak az ingatlan árak, úgyhogy ilyesmire maximum egy kis szobát tudnak biztosítani."