Herkentyűk terítéken

Azon töprengünk a halas pult előtt, hogy mit is kezdjünk a sok izgő-mozgó tengeri herkentyűvel. És egyáltalán: hogy fogjuk mindezeket a cuccokat megszerettetni a családdal?! Semmi vész: a szakácsunk otthon van a tengeri gyümölcsök elkészítésében is - néhány praktika az otthoni sikerhez.

Halak és különféle tengeri herkentyűket fontos fogyasztanunk az egészségünk miatt: kiváló fehérje-, jód-, ásványianyag- és vitaminforrást jelentenek a szervezetünk számára. A zsírtartalmuk csekély, tápérték-összetételük viszont rendkívül kedvező.

A szervezetünkre jótékony hatással van a halakban és a tengeri cuccokban megtalálható sok-sok telítetlen zsírsav , - az Omega3 -, ez csökkenti a szívinfarktus kialakulásának az esélyét, illetve segít a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében. Az Omega3 kedvezően hat az agyra, a szemre, valamint agyon jó hatással van a fogyasztása a szervezetre terhesség idején is.

Ha sok halat és tengeri kütyüt fogyasztunk, csökkenthetjük a vér koleszterinszintjét, sőt: még a nemi vágy is fokozódik, hiszen a halaknak és a tenger gyümölcseinek magas a cinktartalmuk, ami meghatározó szerepet játszik a nemi hormonok aktiválásában is.

Sikítófrász

A gond viszont, hogy ha egy átlagos magyar háziasszony kezébe adnánk egy nagy kosár tengeri herkentyűt, az biztosan sikítva elszaladna. A magyar konyhában szinte ismeretlenek ezek az izgő-mozgó tengeri állatok: idegen az ízvilág, sok háziasszony (vagy "háziember") kicsit tart is a furcsa szerzetektől - így nem is köztudott, hogy melyiket hogyan, miképp kell elkészíteni.
Az általános szabály: a vásárlásnál legyünk nagyon éberek és odafigyelők, az előkészületekben pedig rendkívül gondosak! A halak és a tengeri herkentyűk elkészítéséhez kell a rutin, és elengedhetetlen néhány aromás fűszer, valamint egy üveg finom bor.

A legjobb, ha még a vásárlás napján elkészítjük a halakat vagy a tenger gyümölcseit, és azonnal el is fogyasztjuk az ételt. Az ideális az lenne, ha Magyarországon is élve tudnánk megvenni ezeket az állatokat, de sajnos hozzánk az alapanyagok mind külföldről érkeznek - így elkerülhetetlen, hogy az utazás során már veszítsenek a frissességükből.

De honnan ismerjük fel a friss húst? A nemrég kifogott hal húsa kemény, a kopoltyúja élénkvörös, a pikkelyei csillogóak, a szeme tiszta, az állat pedig friss szagú. A kagylók terén semmiképp ne vegyünk meg olyat, amely már kinyílt, rákokból pedig már nem élő, nagy testű példányokat. Vásárláskor kérjünk a halra vagy az egyéb állatokra egy zacskóban jeget, hogy a hazaút során is biztosítani tudjuk a hűtésüket. A legjobb, ha nagy forgalmú helyen vesszük a tenger gyümölcseit, illetve a halakat, mert ott gyorsabban fogynak, így állandóan frissül a kínálat. Ha tehetjük, kérjük az árut közvetlenül a hűtőből, és ne pedig a jégre, mustrára kitett példányokat vegyük meg.

Osztrigaparti

Az élő osztriga fogyasztásában főként a franciák járnak az élen: az állatból előételként - körülbelül egy féltucatnyit - csak úgy frissen, jégágyon tálalva, majd felnyitva és pár csepp citromlével megcsepegtetve esznek.

Az osztrigára különösen fontos az a szabály, hogy csak friss példányokat szabad felhasználni. Kizárólag olyan osztrigát vegyünk és együnk, amelynek a szerkezete zárt és tömör, a kinyitásakor pedig kicsurran belőle egy kis magába zárt tengervíz!

Az állatot öblítsük le hideg vízzel, majd konyharuhával - a laposabbik oldalával felfelé - fogjuk meg. A két héj hegyes végénél óvatosan beszúrunk osztriganyitóval - vagy kis méretű késsel -, és átvágjuk az összetartó záróizmot, ekkor nyitható szét a kagyló. Vigyázzunk, nehogy a kezünkbe döfjük a kést! A kagylót héjában, citrommal, kisvillával, jégágyon tálaljuk, csontszáraz pezsgő kíséretében.