Piknik a semmi közepén

Vágólapra másolva!
Az tuti, hogy ha strandra, erdőbe, rétre vagy a semmi közepére megyünk kirándulni, az első dolog, ami történik velünk, hogy megéhezünk. Szakácsunk jóvoltából pazar piknikkosarat állítottunk össze.
Vágólapra másolva!

Hogy ne érjen váratlanul bennünket, s később majd nagyképűen újságolhassuk, hogy "piknikezni voltunk", az előkészületeket nem árt már előző nap délutánján elkezdeni.

A piknikkosár hangulatos és célszerű, ma már rengeteg színben és formában kapható, de csak akkor használjuk, ha a közelbe ugrunk le egy kis dagonyázásra. Ha távolabb kívánkozunk a természetbe, érdemes hűtőtáskába spájzolni a harapnivalót. Ehhez a jégakkukat már előző nap este tegyük a fagyasztóládába, hogy jéggé tudjon dermedni. A kirándulásra szánt itókákat is tegyük be hűtőbe, hogy legyen elég ideje áthűlni. Fontos kellék a dugóhúzó és sörnyitó, ne hagyjuk otthon! A műanyag poharak, evőeszközök is jól jönnek, de szalvéta és alkoholos kéztörlő se hiányozzon. Tegyünk a pakkba kullancsriasztó krémet is! Vasaljuk ki kedvenc abroszunkat, és már nem is marad más hátra, csak a menü összeállítása.

Kezdjük is egy kis rágcsálni való zöldséggel, jól fog esni a szendvicsekhez, de ezt akár már út közben is elkezdhetjük enni, akár vezetés közben is. A kiválasztott zöldségeket mossuk meg, de ha szükséges, tisztítsuk is meg őket. Uborkát, jégcsapretket, színes paprikákat, karalábét, sárgarépát vágjunk ujjnyi csíkokra, majd pakoljuk be vegyesen egy műanyag, jól zárható dobozba. Az a lényeg, hogy minél többfélét aprítsunk fel, mert a színes zöldség kavalkád önmagában, színeivel is kívánatos. Nem kell hozzá semmilyen majonézes-joghurtos öntet vagy mártogató, mert azok a szabadban könnyem megromolhatnak, s csak gondunk lesz vele. Piknikezni viszont azért megyünk, hogy lazítsunk és semmivel se törődjünk az evésen, a beszélgetésen és némi testmozgáson kívül. Megmosott gyümölcsöket is vigyünk az útra, ezeket is célszerű akár már otthon feldarabolni és beletenni egy műanyag dobozba.

Szendvicsekhez vásároljunk barna, lehetőleg magvas kenyereket vagy péksüteményeket. Legegyszerűbb, ha füstölt szalámit, egészben megsütött pulyka-, sertés- vagy csirkehúst teszünk közé. A pulykát, sertést vagy csirkét dörzsöljük be durvára darált borssal, szórjuk meg sült húsok fűszerkeverékével, tehetünk rá kakukkfüvet, oregánót, rozmaringot is, majd kenjük be natúr joghurttal. Ettől a sült még puhább, porhanyósabb lesz. Hagyjuk az ízeket összeérni a hűtőben pár órát, majd egy kevéske felhevített olívaolajon mindkét oldalát süssük elő. Forró sütőben 170 fokon 20 perc alatt süssük készre. Ha kihűlt szeleteljük vékonyra, és ezzel töltsük meg a megvajazott péksütiket. Tetejére 3-4 levél jégsalátát tegyünk, majd csomagoljuk be fóliába.

Forrás: Kaldeneker György receptjei

A maradék sültek mellé készíthetünk mentás-sült zöldséges lencsesalátát. A lencsét beáztatás után főzzük meg sós vízben, majd várjunk, míg kihűl. Szűrjük le és tegyük egy salátás tálba. Paprikát, cukkinit, lilahagymát és sárgarépát vágjunk kisebb darabokra, majd olívaolajon, erős lángon pirítsuk meg. A pirítás vége felé adjunk hozzá két gerezd felszeletelt fokhagymát is. Öntsük a lencsére, majd fűszerezzük borssal, citromlével és jócskán összecsapkodott mentalevéllel. Tehetünk bele darált római köménymagot is, csorgassunk rá olívaolajat, és keverjük össze, jól hűtsük le.

Forrás: Kaldeneker György receptjei

A legegyszerűbb és talán a legjópofább megoldás, ha ott a helyszínen készítjük el görögsalátánkat. Ehhez az alapanyagokat már otthon mossuk meg. Paradicsomot, uborkát, lilahagymát, citromot, olívaolajat és egy doboznyi feta sajtot kell a kosárba tenni. Ha megérkeztünk, a családdal közösen kezdjünk neki az aprításnak, úgy a legfinomabb, ha szép nagy darabokban vannak összevágva az összetevői. Ha ez kész, citromlével és olívaolajjal kell megcsorgatni, aztán óvatosan összekeverni. Ha szerencsénk van, még akár a réten vagy erdőben találhatunk vadon élő fűszernövényeket, mentát, kakukkfüvet, oregánót, ezeket is felhasználhatjuk a fűszerezéshez, de csak és kizárólag akkor tegyük ezt, ha százszázalékosan meg vagyunk arról győződve, hogy valóban ezekről a fűszerekről, s nem más, ismeretlen növényekről van szó.