Szeress, ha mersz!

Sok szakítás  elkerülhető lenne, ha a pasik mernék kimutatni az érzéseiket. A Facér Csajszi válaszol.

Szia Facér Csajszi!

Úgy látszik én vagyok a következő a sorban, aki nem tudja, "min törik a ravasz fejüket a csajok". Remélem te majd segítesz tisztán látni. Együtt jártunk az egyetemre, én 23, ő 18 volt. Nagyon fiatal, kislányos, éretlen volt, nem tartott tovább a dolog 2 hónapnál, szakítottam vele. Eltelt egy év, s egy bulin láttuk viszont egymást. Felkértem táncolni, s ekkor elárulta, hogy még mindig szeret. Én ekkor nem szerettem, semmi sem változott a kapcsolatunkba. Én jobbra, ő balra. Eltelt még egy év, befejeztem a sulit, külföldre mentem dolgozni, s mindeközben rengeteget e-maileztünk, persze semleges dolgokról. Haza jöttem, s kb. másfél héten belül "randevúztunk", amit persze nem így hívtunk, de mindketten tudtuk, mire megy a játék. Összejöttünk. Karácsony előtt azonban kiadta az utamat. Nem tudtam, mire vélni a döntést, hiszen előtte egész hétvégén együtt voltunk, semmi probléma nem volt.

Kiderült, hogy az a baja, hogy nem mutatom ki az érzelmeimet, hogy mindent elviccelek és a legkomolyabb helyzetekben is túl "mókás" vagyok, voltam. Elmondtam neki, hogy mit érzek igazán, hogy mennyire komolyan vettem a kapcsolatunkat az elején. Szerinte ezt túl későn tettem meg, és fáj, hogy szakításnak kellett történnie ahhoz, hogy ezek kiderüljenek. A történetbe valahol bekapcsolódik egy jó barát is, akinél buli után szokott aludni, de a fiú időközben szerelmes lett a barátnőmbe. Átbeszéltük a dolgot, de bennem csak munkált a féltékenység, de aztán teljesen megnyugodtam. Nem kellett volna, mert a szakítás előtti estén csókolóztak, de a barátnőm váltig állítja, hogy nem ez vezetett kapcsolatunk végéhez.

Azóta csak párszor beszéltünk, de elég komolyan. Érdekli, hogy mi van velem. Nagyon hiányzik és rettenetesen szeretem. Szeretném azt hinni, hogy lesz még máshogy is, szívem szerint küzdenék érte, de ha már nem engem szeret, tisztességtelennek érzem bekavarni a dolgaiba.

R

Drága!

Szigorú leszek hozzád. Nehéz lehet téged szeretni, nem csodálom, hogy nem bírta cérnával a csaj, én még ennyit sem bírtam volna melletted. Oké, mondhatod, hogy nehezen boldogulsz az érzelemnyilvánításokkal, na, de ennyire? Az egyetemen, meg a munkahelyen lehet visszafogott az ember, de a szerelemben! Hacsak nem remetének készülsz, fel kell vállalnod, hogy érzelmeidről beszélsz azoknak, akik számára fontosak lehetnek ezek az érzelmek. Miért nem beszéltél neki soha őszintén az érzelmeidről? Vagy miért nem mutattad ki? Számomra teljesen meglepő volt, hogy azt írtad, mennyire komolyan vetted a kapcsolatotokat az elejétől fogva. Igen? Miből derült ez ki a párod számára? Nem gondolatolvasó és nem is egy gép. Szóból ért az ember és rengeteg szeretetre van szüksége. Bármiben megnyilvánulhat a szeretet, a lényeg, hogy megnyilvánuljon.

A leveled alapján úgy vélem, hogy te nem tartottad fontosnak később sem és most sem, hogy kinyilvánítsd szeretetedet, hangot adj érzelmeidnek, megmutasd vágyaidat, hangulataidat. Ha így folytatod, semmi nem lesz ebből az egészből, ezt most megmondom neked. Azt írod, küzdenél érte, de ha már nem szeret, inkább nem teszed. Látod, ez a te tipikus hozzállásod a dolgokhoz. Szeretnék küzdeni érte, de mégse teszem meg. Komolynak gondoltam a kapcsolatunkat, de mégsem mondom ezt meg neki.

Szeretném megmondani, hogy szeretem, de nem mondok ilyet. Ha bármi pozitív változást akarsz, ezen a téren komoly változtatásokat kell végrehajts magadban! Ha valamit igazán akarsz, akkor ne tökölj, tedd meg, mondd ki, mutasd ki, küzdj érte! Még akkor is, ha falakba ütközöl! Ha meg annyira nem fontos számodra az a nő, hogy tényleg meg is tedd érte, ami eszedbe jutott, akkor meg ne sírj, hogy mennyire jó lenne ez vagy az, de nem jött össze.

Csak rajtad múlik, lesz-e ennek a történetnek happy endje, vagy sem. Kezdj el élni, kezdd el megélni az érzésediet, kezdd el kimutatni a szeretetedet. Akkor talán minden lehetséges!

Csókol: a Facér Csajszi