Csak afféle női megérzés

Veled is előfordult már, hogy minden látszólagos ok nélkül elkezdtél féltékenykedni párod egyik munkatársára, majd gyanúd be is igazolódott? Vagy hogy leküzdhetetlen vágyat éreztél, hogy felhívd a gyerekkori barátnődet, aki - mint kiderült - pont erre vágyott? Gyakran értetlenül állunk a megérzés jelensége felett. Vajon mennyire fontosak ezek boldogulásunkhoz? Érdemes odafigyelni rájuk? Segítik vagy hátráltatják életünket?

A megérzés olyan, mint a kóboráram. Mindig váratlanul és látszólag indokolatlanul, "logikátlanul" születik. Valahonnan jön, belénk villan, aztán vagy továbbsuhan, vagy ott marad, fülünkbe ülteti a bogarat, egyre erősebben kezd motoszkálni bennünk. Nem tudjuk észérvekkel megmagyarázni, miért érezzük ezt vagy azt, de biztosak vagyunk benne, hogy megérzéseink nem tévednek. A legtöbb esetben valóban így is van, de persze előfordul az is, hogy tévútra csalnak minket a kósza gondolatok, felvillanó sejtések.

Női megérzés férfiakban is

Gyakran emlegetjük úgy a jelenséget, hogy női megérzés. Vajon jogosan sajátítjuk ki magunknak a megérzés képességét? És mit szólnak ehhez a férfiak?
Igaz, ami igaz, nők között zajló beszélgetésekben gyakrabban hangzanak el az ehhez hasonló mondatok: "Előre tudtam, hogy nem fog eljönni a randira", "Éreztem, hogy elő kell vennem a telefonomat, mert mindjárt fel fog hívni", "Volt egy olyan megérzésem, hogy nem őszinte hozzám, valamit titkol", "Én mondom, veszélyes az a nő a férjemre nézve. Csak rá kell nézni, máris látszik", "Gyanús volt az az alak a metrón, láttam, hogy valami rosszban sántikál, önkéntelenül is magamhoz szorítottam a táskám".

Az is gyakrabban előfordulhat barátnők közti beszélgetésben, mint haverok közti dumálásban, hogy a párunk hűsége mellett szóló logikus érvek garmada ellenére barátnőnk jobban hisz annak az egy pici, kisördög súgta megérzésnek, ami a hűtlenséget hangsúlyozza. A nők lelki receptorai érzékenyebbek a körülöttük lélegző világ dolgaira, a nonverbális elszólásokra, a tudatalatti üzeneteire. A nők többségének a racionális érvek mellett - sokszor helyett - ezek is nyomós alátámasztásnak minősülnek, jobban elfogadják hiteles érvnek a megérzést, mint a férfiak.

De ez nem azt jelenti, hogy a férfiak teljesen süketek és vakok lennének a jelekre. Sőt! Nekik is vannak afféle női megérzéseik. Csak ők kevésbé hajlamosak ezeknek nagyobb jelentőséget tulajdonítani, pár pillanatnál tovább elidőzni egy-egy sejtésnél, vagy netán ezekre alapozni egy érvelést. Számukra a logikus, racionális magyarázatok mellett igen nagy hendikeppel indul egy irracionális, "csak úgy" magyarázat az érvelésben. Vagyis ha egy pár arról vitatkozik, elmenjenek-e vacsorázni a férfi kollégájával - aki a férfi szerint okos, intelligens, megbízható, és valamilyen üzleti együttműködés is alakulóban van -, nem túl hatásos és meggyőző érv a nő részéről azzal előállni, hogy "De hát bajuszos, és a női megérzésem azt súgja, hazudós, ne menjünk!" Egy-egy ilyen, értelem kontra érzelem vitában nehéz megegyezésre jutnunk. Melyik oldalon van az igazság? Valahol a két álláspont közt.