Elvált férfi gyerekkel szerelmet keres

Vágólapra másolva!
Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.
Vágólapra másolva!

Kedves Szendi Gábor!

A tanácsát szeretném kérni. Tavaly decemberben megismerkedtem egy, akkor még válófélben lévő férfival. (Most már elvált.) Nem miattam váltak. A felesége hagyta ott egy másik férfiért.
Pali 36 éves, és van egy 6 éves kisfia. A feleségével 14 évig éltek együtt. Én 25 éves vagyok, független, nincs gyermekem.
Nagyon félek belemenni ebbe a kapcsolatba. Még nem találkoztam a fiával, és nem tudom, képes lennék-e a "pótanya" szerepére, hogy el tudnám-e fogadni, hogy neki már van gyereke. Mi lesz később, mikor eléri a kamaszkort? Mennyire tudjuk egymást elfogadni, Ferivel hogyan tudjuk majd megérteni egymást?
Nincs fél éve, hogy elváltak. És ha vissza akar menni a családjához? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennem. A tanácsát szeretném kérni. Ön szerint mitévő legyek? Előre is köszönöm a segítségét!

Kedves Levélíró!

Nehezet kérdezett, mert sok múlik azon, kiféle ember ez a Pali. Lezárta-e ő magában a válást, vagy csak kényszerből próbál új életet kezdeni? Van úgy, hogy mindkét fél elhidegült már a másiktól, aztán végül is az egyik lép, de titkon mindketten ugyanazt gondoljak. Itt ez volna a szerencsésebb. Ha
viszont Pali hajlandó visszaállítani a kapcsolatot, akkor maga az "átmeneti" kapcsolat. Erre nehéz készülni, mert ha így is lenne, még Pali sem tudja.

Egy buta hasonlattal élnék: nemrég vettünk egy fácskát, aztán amikor kivettük a cserepéből, kiderült, hogy a gyökere csak egy gumó. Azért elültettük, és lestük, mi lesz belőle. Mostanra majdnem minden ágán kihajtott a levele, ami azt jelzi, hogy gyökeret eresztett a kertünkben, s most már bízunk benne, hogy megmarad. Nos, szerintem magának óvatosan kéne belemennie a kapcsolatba, hogy engedje Pali a gyökeret eresztést. Ha nem sző rögtön nagy terveket, ha kisfiával egyszerűen csak kedves és természetes, de nem akarja önmagát rögtön pótanyának tekinteni, akkor hagy időt nekik. A gyerekek ilyenkor elég gyakran ellenségesek, mert nem tudják még felmérni, most ki minek az oka, és magában esetleg ellenséget lát, aki elszakítja a papát a mamától. Ezt le kell nyelnie, nem jó túl komolyan venni és megbántódni, mert majd túljutnak ezen is. Ilyenkor szinte ez a próbája annak, milyen is maga. Ne legyen hajlandó megsértődni, ez a lényeg.

Ha Palival kapcsolatuk gyökeret ereszt, kisfia is remélhetőleg előbb-utóbb rá fog jönni, hogy neki a rossz, ha nincs jóban magával. Meglehet, kettőjük közé akar majd állni, hát bizony ezt is el kell tűrni az elején, hisz féltékeny lehet majd magára. Mindez persze feltevés, a rosszabbik verzióról. Lehet, hogy semmi ilyesmi nem lesz, mert nem tudni, milyen a mama. Lehet, hogy maga lesz a megváltás a kisfiúnak. Akárhogy is lesz, fontos szem előtt tartania, hogy a kisfiúnak ez az egész olyan, mintha összedőlt volna a világ. Maga, mint felnőtt, már megszokta, hogy olykor az emberek elválnak. Neki a két szülő volt a mindene. A gyerekek ilyen korban fel sem tudják igazán fogni, mi az a válás. Érzéseiket nem tudják megfogalmazni, elmondani, csak sírnak, vagy dacosak, ellenségesek és
bántók. Neki a legrosszabb, ő az ártatlan áldozat. Vagyis joga van a megértésre és a különleges bánásmódra.
Pali és a maga kapcsolatának biztosan nem tesz jót, ha felveszi a harcot Paliért egy hatéves kisfiúval.
Pali ekkor két tűz közé kerülne, és akkor számára nincs jó megoldás. Ez persze nem könnyíti meg a maga helyzetét, hisz nem gyermekpszichológusként szeretne Palival élni, hanem nőként, szerelmesként. De most Palihoz ez az út vezet. Érdemes, ha még nem késő, felmérni, képes-e ezt végigcsinálni Paliért.

Üdvözlettel Szendi Gábor