Nem a szeretőm, az apám akar lenni

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Kedves Facér Pasi!

Kíváncsi vagyok a véleményedre, nem tudom hova tenni a kapcsolatomat.

Én 28 éves vagyok, ő 34. Én már túl vagyok egy nagyon keserves váláson, a barátom pedig rengeteg futó kalandon. 5 hónapja ismerjük egymást, 4 hónap után feküdtünk le egymással először, mondván, hogy szeretné, ha tökéletes lenne, azért várjunk. Tökéletes is lett, és azóta is az. A barátomnak elmondása szerint elege van a futó, egyéjszakás kapcsolatokból, és azért is tisztel engem, mert én kibírtam 4 hónapig, és nem "másztam" rá. Első kérdésem: normális az ilyen gondolatmenet?

A másik problémám az lenne, hogy ha valamiért összezördülünk, akkor ő képes arra, hogy egy hétig fel nem veszi a telefont, ha én hívom. Ilyenkor azzal jön, hogy ez a büntetés, amiért nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna. Én ilyenkor nagyon szenvedek. A barátom fociedző, és az az érzésem, hogy ilyenkor engem is a tanítványaként kezel, és nem a partnereként. Kérdem én, normális dolog a problémákra így reagálni.

Én nagyon szeretem őt, de úgy érzem, ő nem képes kompromisszumokra, és úgy érzem, teljesen feladom önmagam az ő viselkedése miatt. Nem tudom, mi a helyes ilyenkor. Addig hajkurászni, míg utol nem érem, vagy hagyni amíg az általa kiszabott büntetés ideje letellik?

Tudom ez nem sok amt leírtam, de bízok benne hogy valamiféle kép összáll benned, és tudsz segíteni.

Kedves!

Egyáltalán nem "normális", ahogy ez a fiú kezel téged. Én is ugyanazt érzem, amit te, hogy megpróbál egy tanítvány, vagy gyerek szerepbe kényszeríteni téged, hogy ő lehessen a tanár, vagy az "apa".

Hogy miért van szüksége erre a szerepre, azt viszont már nem tudom megmondani. Talán a szüleitől tanulta, talán az édesapja ugyanígy viszonyult az édesanyjához, és ezt a mintát átvette. Talán nincs elég önbizalma, és csak ezen az apa szerepen keresztül tudja megélni a "férfiasságát".

Nem irigyellek. Ez a srác már 34 éves, és gyanítom, hogy nehéz belátnia, hogy valami nincs rendben vele, és nehezen fog megváltozni. Mindenképpen hívd fel rá a figyelmét, hogy neked rosszul esik, hogy egy kreált apa-szerep által próbál téged irányítani, ami neked nem jó, hiszen felnőtt nő vagy, magad is tudod, mi a helyes, nincs szükséged arra, hogy megtanítson dolgokra.

Semmiképp ne hajkurászd, ha egy veszekés után elérhetetlen, mert ezzel csak megerősíted őt abban, hogy te egy gyermek vagy, ő pedig az, aki tudja a helyes viselkedést.

Ha a helyedben lennék, elküldeném valamilyen önismereti csoportba, vagy pszichológushoz, hogy megtudja magáról, miért van szüksége erre a szerepjátszásra a kapcsolatotokban. Mert csak akkor tud megszabadulni ettől a póztól, ha pontosan tisztában van vele, milyen szükségletei elégülnek ki ezáltal.

Mindenképpen beszélj vele, ha azt akarod, hogy hosszú távon működjön a kapcsolatotok. Ha most tudomásul veszed a játékszabályait, akkor ez az attitűd nagyon önkényessé válik a srác részéről, és sokkal de sokkal durvább dolgokat fog produkálni, te pedig még jobban elveszíted a saját személyiséged, és azon kapod magad, hogy az életed nem áll másból, csak a hozzá való alkalmazkodásból.

Ne hagyd magad! Légy erős!

Csók: Facér Pasi

Ui: Ha nem akar pszichológushoz menni, akkor legalább nyomd a kezébe Eric Berne: Emberi játszmák című könyvét - és olvasd el te is. Sok dolgot megértesz majd a pasidban.