Micsoda szőrös lábak!

Vágólapra másolva!
Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.
Vágólapra másolva!

Az álomgazda: harminchét éves nő

Az első álom

"Gyermekkori otthonomban vagyok. A szüleim férjhez akarnak adni, de én ezt nem szeretném. Lenézvén a lábaimra, látom, hogy a bal lábamon kilenc, a jobb lábamon tizenegy lábujj van, és fehéren szőrösek, emberláb és állatláb egyszerre. Nagyon meglepődöm. Erről eddig nem volt tudomásom."

A második álom

"Benézvén a számba, látom, hogy dupla fogsorom van. Ha akarom, nincs (ki tudom venni), és akkor csak egy normál fogsor van a számban. Amit kiveszek, az se valami műfogsor, hanem szervesen a szervezetem része."

A harmadik álom

"Álmomban anyámmal küzdök, testileg próbálom legyőzni. Kidobom egy magas ablakból. Lenézve a mélybe, látom, hogy sértetlenül feláll, és a lábai tyúklábakká válnak, elszalad."

A negyedik álom

"Egy nagyhatalmú úr szolgálatában vagyok. Ez szexuális jellegű: egyre tökéletesebb lények kikísérletezésére "használ" engem. Két nem tökéletes lényt épp most kötnek ki a vonatsínekre, hogy meghaljanak, sajnálom őket. A férfinek, akit kikötöznek, szintén több lábujja van. A ház felé menvén érzem, hogy készülődik az újabb lény világra belőlem: a számon át. A nyelvem pénisszé alakul, egyre dagad, majd egy embrió kezd kiformálódni belőle, láthatóvá válik a gerinckezdemény. Én azt érzem, hogy a pénisz anyaméh is egyszerre, illetve fordítva, illetve, hogy a kettő azonos. Meg azt érzem, hogy ez már a tökéletes lény lesz, de ez azzal fog járni, hogy óriásira dagad a számban és én megfúlok. Kitépkedem magamból, de közben arra gondolok, hogy végtére is egy a nyelvemmel, lehet, hogy azt is kitépem ezzel a tépkedéssel?

Megpróbálok elszökni a feladatom elől, de egy nagy csarnokban a rabtartóm, a nagyhatalmúúr rámtalál:
- Ahá, itt rejtőzködsz?! És te azt hitted, nem fogok rádtalálni?!
Most tisztábban látom, mint bármikor eddig:
Idősebb férfi, vállig érő ősz hajjal, jellegzetes, erős arcvonásokkal, szikár-izmos termettel, nagy fizikális- és lélekerővel.
Én fekszem egy asztalon, és ő helyből, mint egy ragadozó, rámugrik, és valóban úgy gunnyad felettem, mint egy ragadozó állat. A lábai egy sasé, hófehér tollazattal, a felsőteste inkább oroszláné, közben érzékelhető az is, hogy ember, vagy ember-isten.

Gondolatok az álmokról

Mind a négy álomban közös az, hogy a megszokott, a nappali tudattal normálisnak tekintett testvázlat képe változik meg olyannyira, hogy az álmodó tudat döbbenten áll a látvány előtt.
Az első álomban az álomgazda több lábujjat lát a lábán, és azok még ráadásul fehér szőrrel is borítottak.
A második álom dupla fogsort, tehát összesen négyet mutat.
A harmadik álom az anya lábait varázsolja tyúklábakká.
A negyedik álomban a nyelv anyaméh-pénisszé alakul, és a pár férfi tagja isten-ember-állatszerű lény.

Álmainkban a lélektestünkkel vagyunk jelen.
A fenti álmok olyan tényekkel szembesítették az álmodót, melyeket a nappali tudatában nem igazán akart tudni: valami köze van a sámánsághoz. Nehéz is lett volna ezzel tisztában lennie, hiszen nem született láthatólag fölös csonttal, ami a hagyomány szerint a sámánság azonnali mutatója. A régiek azonban tudnak olyan esetekről, amikor a test belsejében rejtőzik a fölös csont, ezért szedik olykor ízekre szellemlények a sámánjelöltek, hogy megtudják van-e valamiféle többlete. Ez az ízekre szedés azonban már nem a fizikális testen, illetve testtel történik, hanem a lélektestet vizsgálják meg a lények, hiszen - a szemtanúk szerint - a sámánjelölt mindez idő alatt alszik. Hogy rettentő fájdalmakat él át, azt onnan tudják, hogy a fizikális teste izzad, olykor még vért is.

Lásd erről részletesebben a Hétszerte szebb lett és erősebb című konkrét álomelemzést, valamint a Neked is lehetnek sámánálmaid!, és a Fölös csontok és egyéb különlegességek című írásokat!

A hagyomány tud a sámánok egyik beavatási fázisáról, amikor is valamilyen állattal, vagy állatszerű lénnyel párzanak. A sámán valójában maga az összekötő híd állat-ember-és istenvilágok között.

A fenti álmok álmodója önismeretét fejlesztette a továbbiakban az által, hogy utána olvasott lelki-szellemi rokonainak, tudatosította önmagában, hogy dolga van valamilyen úton-módon azokkal a másvilágokkal, amelyekről a sámánok tudnak évezredek óta.

A sámánná való válás soha nem a hétköznapi én döntése, erre mindig belülről, mélyről, a belső szellemi világokból érkezik felszólítás, elhivatás, és nem igazán éri meg ellenállni a hétköznapi énünknél sokkal magasabb hatalmaknak. Esetleg egy váratlan, furcsa, súlyos betegséggel fizethetünk ellenállásunkért, ahogy a régi korok hivatásuk elől elbujkálni kívánó sámánjai is.

Tari Ildikó