Fölös csontok és egyéb különlegességek

Vágólapra másolva!
Volt már olyan álmod, ahol önmagad több láb- vagy kézujjal láttad? Esetleg dupla fogsorral? Vagy egyéb "felesleges" testrésszel? Ha igen, akkor jobb ha tudatosítod magadban, hogy dolgod van más-világokkal.
Vágólapra másolva!

Vannak, akik álmaikban azzal kénytelenek szembesülni, hogy több láb- vagy kézujjuk van. Tükörbe nézve kitátják a szájukat, és döbbenten látják, hogy alul is, felül is dupla fogsoruk van. Vannak, akiket szétszednek, majd újra összeraknak álmaikban. Ez történhet magával az álmodóval is, de olykor csak szemtanúja, esetleg közreműködője ennek a folyamatnak. A szétszedettetés élménye nagy fájdalommal jár, és ez olykor a fizikális testre is kiterjed. Az álmodó reggel "összetörten" ébred, mindene fáj, és ez hónapokig (néha évekig) eltarthat. Olykor éppen ez a testi fájdalomérzet juttatja az álomgazda eszébe az álmát: "Nem csoda, hogy mindenem fáj, hiszen éjjel apró darabokra szedtek!".

A fent leírtak kísértetiesen emlékeztetnek mindarra, amit a sámánságról tanultunk, olvastunk, tudunk. (A sámánokról, sámánálmokról lásd részletesebben Sámánálmaid neked is lehetnek című írásunkat!)

A sámánság általában öröklődik. A sámáncsemete fölös csonttal születik. Ez olykor nyilvánvaló, hiszen a fölös kéz-vagy lábujj, esetleg a foggal születés igen feltűnő, de olykor rejtettebben, valahol a test belsejében jelentkezik a többlet. Ady Endre zseni tudata, küldetéshite mélyén ott volt a tudása arról, hogy fölös kézujjal született. Egyes szakvélemények szerint a fölös csont nem kell, hogy a test szinten megjelenjen, elég, ha a lélektesten megtalálható. A lélektest pedig az álmok vidékén él.

A sámán nem kinti közösség által kiválasztott, hanem szellemlények adják tevékenységére az áldásukat. Gyakori révüléses élménye a sámánjelöltnek az, hogy miközben a teste tetszhalotti állapotban fekszik, őt ezek a szellemek darabokra, ízekre szedik, a fölös csont után kutatva. Szétszedik, majd összerakják. Megkenik, behintik az élet vizével, csodafüvekkel érintik. Ha túléli a procedúrát, hétszerte szebb lesz és erősebb - azaz magasabb tudati állapotba jut. Ezt a motívumot őrzik a magyar népmeséink is. A folyamat olyan fájdalommal jár, hogy a külső szemtanúk szerint a fekvő test olykor vért izzad. Halálközeli élmények ezek, a sámánjelöltek nem mindegyike éli túl, némelyik megbolondul, mások gyógyíthatatlan betegségbe esnek. Sőt, ezek akkor is megtörténhetnek, ha sámánságra ugyan alkalmasnak bizonyult a jelölt, tehát megtalálták a szellemek a fölös csontját, de ő mégsem kívánja vállalni ezt az igen nehéz elhivattatást.

Az az álmodó, aki önmagát fölös csonttal, dupla fogsorral látja meg, esetleg szétszedettetés élményben lesz része, jobb, ha utánanéz lelki-szellemi rokonságának, azaz az álmok segítségével intést kap arra nézvést, hogy okosabb, ha tudatosítja, hogy dolga van valamilyen úton-módon a más-világokkal.

Ez soha nem az ego, a hétköznapi én döntése, erre mindig belülről, mélyről, a belső szellemi világokból érkezik felszólítás, elhivatás, és nem igazán éri meg ellenállni a hétköznapi énüknél sokkal magasabb hatalmaknak. Esetleg egy váratlan, furcsa, súlyos betegséggel fizethetünk ellenállásunkért.

Tar Ildikó