Tanítsd meg szeretni!

Hogyan mondjuk meg a kisgyereknek, hogy szétköltöznek a szülei? Miért szopja az ujját egy nyolcéves "nagylány"? Miként lehet egy feszült anya-lánya kapcsolatot ideálissá változtatni? Ki lehet-e heverni egy kemény óvó nénit, mire jön az iskola? Valóban mindenki jobban tudja egy anyánál, hogy meddig kell egy gyermeket szoptatni? A mamisuliban Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Nagyon nehéz időszakot élünk át, mert férjem szerelmes lett, és nem kíván velünk élni. Kislányunk ötéves, és nem tudjuk, hogyan mondjuk meg neki. Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy férjem elköltözik, de lehet, hogy visszajön, mert már most - négy hónap után - hiányzunk neki - ezt ő mondta. Nagyon szeretjük apát, és visszavárjuk, de hogyan lehet ezt közölni lányunkkal, hogy ne zavarjuk teljesen össze és a legkisebb sérülést okozzuk neki?

Hát ez valóban nehéz helyzet, és tovább bonyolítja férjed habozása. Legelőször nektek kell felelős döntést hoznotok, hogy hogyan alakuljon mindhármótok élete tovább. Kislányotok már biztosan érez valamit, hiszen a gyerekek nagyon érzékenyen pásztázzák szüleik lelkiállapotát. Megindul a fantáziája is, hogy mi (vagy ki) lehet az oka a feszült légkörnek. Hogy a téves képzelgéseinek gátat szabjatok, azt javaslom, kérdéseire mindig a korának megfelelő, az igazságot kifejező választ adjatok. Kislányotok szempontjából (is) nagyon fontos, hogy mielőbb közös döntés szülessen, mert a bizonytalansághoz tud a legkevésbé alkalmazkodni, megzavarodik. Ha már meghoztátok a közös döntést, akkor pedig mindketten üljetek le vele és mondjátok el neki. Röviden és tényszerűen az előzményeket és a döntéseteket.
Ha úgy döntötök, hogy minden marad a régiben, akkor is beszéljetek vele, hogy megértse a feszültség okát és merjen kérdéseket feltenni. Bevallom, én ez utóbbit támogatnám a leginkább. Ha sikerül együtt túljutnotok ezen a mélyponton, akkor a kapcsolatotok megerősödve folytatódhat tovább, és kislányotok sem éli meg veszteségként a helyzetet. Ha szükséges, szakember (párterapeuta, családterapeuta) segítségét is vegyétek igénybe. Bízom benne, hogy megtaláljátok a jó megoldást.

*

Kislányom májusban lesz nyolcéves, és még mindig szopja az ujját. Ha fáradt, ha álmos, vagy egyszerűen csak úgy van kedve, akkor rákezdi. Egyébként rendkívül okos, értelmes kisgyerek, szinte kitűnő tanuló, szavalóversenyeket nyer, könyveket olvas (például olvasás közben is képes "cumizni").

10 hónapos koráig szoptattam, 7 hónapos koráig csak anyatejet volt hajlandó elfogyasztani, de később ő maga hagyta abba a szopást, pedig én hajlandó lettem volna tovább is folytatni, volt is tejem, de ő egyszerűen nem akarta már. Az ujjszopás kb. 11 hónapos korában kezdődött, és azóta is tart. Eleinte természetesen nem foglalkoztam komolyan a dologgal, hiszen szerintem talán természetes is az, hogy egy kisbaba az ujját szopja vagy cumizik. Nagycsoportos ovis koráig odáig eljutott, hogy mások előtt már szégyelli magát, és nem csinálja, de otthon azóta is folytatja.

Igazán keményen én soha nem léptem fel vele az ujjszopás miatt, csak inkább próbáltam vele megbeszélni, hogy ez már olyan babás dolog, ilyen okos nagylány már nem csinál ilyet, stb.
Teljesen kiegyensúlyozott, szép családi életet élünk, a problémáinkat mindig szépen megbeszéljük, nagyon ritkán hangzik el egy-egy hangos szó. Férjemmel mindketten értelmiségiek vagyunk, sokat dolgozunk ugyan, de nagyon igyekszünk, hogy mindent megadjunk a gyermekünknek - kiemelt tekintettel arra, hogy minél több időt tudjunk együtt tölteni, amit mindannyian nagyon fontosnak találunk. Úgy gondolom, hogy a kislányunk is teljesen egészséges, kiegyensúlyozott, jókedvű kisgyerek.
Tanácsot kérek, hogy mit kellene tennem. Hagyjam rá, és majd csak leszokik róla? (A háziorvosunkat két évvel ezelőtt megkérdeztem erről a problémáról, és azt felelte, hagyjam békén a gyereket, mert senki sem látott olyan felnőttet, aki az ujját szopja!) Ellenben ha nem hagyom rá, mit kellene tennem, hogy abbahagyja?

A kislánya 10 hónapos korában valószínűleg szopási sztrájk miatt tagadta meg a szopást. Így nevezik azt a jelenséget, amikor átmenetileg nem hajlandó elfogadni a cicit, de pár nap elteltével újra igényelné. Ezt a feltevést támasztja alá kislánya ujjszopása (pótcselekedete), ami 11 hónapos korában kezdődött.
Leveléből az derül ki, hogy igyekszenek odafigyelni kislányuk igényeire. Kiegyensúlyozott családi életet élnek. Valamiféle szorongásra utalhat mégis ez az elhúzódó ujjszopás. Ahhoz, hogy pontosan lehessen tudni az okát, kevés információ áll rendelkezésemre. Nincsen kicsit túlterhelve a kislányuk? Nem kap önből keveset az igényeihez képest? Kérem, gondolkozzanak el ezeken a kérdéseken!
Nem kell leszoktatni a kislányt az ujjszopásról. Nyugodjon meg, előbb-utóbb magától is el fogja hagyni, ha megérik rá, most még ez megnyugtató számára.