Majd megveszek azért, hogy valaki szeressen

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket!

Kedves Facér Pasi!

Most kezdek hozzá a levélhez negyedszer, mert nem bírom megfogalmazni a problémámat. 24 éves vagyok, nem vagyok csúnya, mindenki azt kérdezi tőlem, hogy egy ilyen lánynak miért nincs senkije, és erre mindig csak a vállamat vonogatom: én sem tudom a választ.

Állítólag igen erőteljes szexuális kisugárzásom van. Azt hiszem, ezen nem képesek a férfiak túllépni. Vannak barátaim, akikre semmilyen szexuális hatással nem vagyok, de ők barátok. És vannak a férfiak, akik le akarnak fektetni. És a kettő között nincs átmenet.

Még sohasem szerettek viszont. Nem tudom, más lányok hogy csinálják, de én képtelen vagyok egy normális párkapcsolatot összehozni. Tudom, hogy ehhez ketten kellenek, csak azt nem tudom, hogy én hibázom el a dolgokat (nem jól választok?), vagy a férfiak. Ha kihívóan viselkedem, biztos, hogy csak az ágyjelenet jár a fejükben, ha meg visszafogom magam, észre sem vesz a célszemély.

Nagyon hosszú ideig (majd' két évig) nem volt senkim, és aztán egyenesen egy olyan férfi karjaiba rohantam, akinek csak az ágyban kellettem, és én meg hagytam, hogy csúnyán bánjon velem, mert annyira herótom volt az egyedülléttől. Aztán szakítottam vele. Dühös vagyok magamra, mert hagytam, hogy a fejemen táncoljon. Aztán félévnyi újabb egyedüllét után összejöttem egy pasival, aki lefektetett, majd otthagyott. Mit kell tennem ahhoz, hogy ne mindig én kerüljek ki vesztesként? Hogy lehet egy férfi lelkét meghódítani? A hormonjait nem nagy művészet...

Lehet, hogy én viselkedem áldozatként, és automatikusan az ilyen alakokat vonzom be? Vagy látszik rajtam, hogy majd' megveszek azért, hogy valaki tényleg szeressen? Hogy lehet úgy csinálni, mintha minden rendben lenne velem, csak azért, hogy ne riasszam el a potenciális nagy Ő-t, holott kezdek összeomlani?

Távol áll tőlem az önsajnálat, de egyszerűen már nem bírom tovább. Mit lehet ilyenkor tenni?

Drága Dóri!

Valóban semmi szükség az önsajnálatra. Van az úgy, hogy az ember nagyon akar valamit és jusztse jön össze. A "nagyonakarás" ráadásul nagyon látszik az emberen így egyértelmű, hogy nem ez a járható út.

Az én véleményem az, hogy az igazán jó, tartalmas és erős kapcsolatok a barátságon át vezetnek. El kellene jutnod oda, hogy a pasikat (az összes pasit) előbb megismered, majd utána gondolkozol el azon, kell-e neked. Légy egy kicsit titokzatos, de csábító, légy tartózkodó, de kívánatos. Ne légy túlzottan rámenős, de érezhető legyen rajtad, hogy te igenis tudod, mit akarsz. Légy távolságtartó, de közben légy vonzó, és vedd elő ezt a bizonyos kisugárzást, amiről beszéltél.

Ami nagyon fontos, a kapcsolat elején ne engedj a hormonoknak, ne kezdjétek rögtön együttalvással. Aki igazán téged akar, az úgy is türelmes lesz, és megvárja, hogy megkaphasson, és azt a pillanatot majd igazán tudja értékelni. El kell érd, hogy nőként kezeljenek és ne csak szexuális tárgyként. Ne add ki magad olyan gyorsan, azaz lassíts a tempón, hidd el, sokkal előrébb jutsz.

Sok sikert a csábításhoz!

Csókol a Facér Pasi!