Életcsinálók

Vágólapra másolva!
Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.
Vágólapra másolva!

Az álomgazda 38 éves, házas nő, két gyermekkel.

Az első álom

Belépek egy hatalmas terembe, ahol sürgő-forgó embereket látok, fiatalokat, érettebbeket, nőket, férfiakat egyaránt. Hónuk alatt dossziék, tárgyalnak valamiről, jönnek-mennek. Végül rám néznek, és elmondják, hogy az ő feladatuk az én életem előkészítése. Most is éppen túl vannak egy nagyon nehéz munkán: összehoztak nekem egy találkozót a nappali életembe egy férfival. A dolognak lesz szexuális része, ezzel élhetek, ha akarok, de nem muszáj. Dönthetek. A férfival a lelki-szellemi továbbfejlődésem miatt muszáj találkoznom. Dönthetek úgy is, hogy nem élek vele, de azért tudjam, hogy nekik nagyon nehéz volt összehozniuk ezt a találkozót. Ők nem haragszanak, ha én nemet mondok, de sok munkájukba került ez az ügy, azt azért tartsam szem előtt. Egy másik szobában eldöntöm, hogy nemet fogok mondani. Erre egy fehér köpenyes férfi orvos az orrom alá dug egy receptet, amire ez van rányomtatva: Dgn.: neuraszténia

Az álmomban azonnal felmondom a pszichoanalízis szótárának idevágó passzusát:
"Neuraszténia: a szexuális vágy nem-kiéléséből, elfojtásából, illetve nem megfelelő kiéléséből (maszturbáció) fakadó ideggyengeségi tünetegyüttes: lehangoltság, sírósság, nyugtalanság, fáradékonyság, kimerülés."

- Muszáj ezt? - kérdem az orvostól.
- Nézze hölgyem, Ön dönthet úgy, hogy nem él a lehetőséggel, de ez esetben ezek a diagnózisban említett tünetek be fognak következni. Ezt nem lehet megúszni az ok-okozati láncolat szerint. Az egyik dolog maga után vonzza a másikat. Ha nemet mond, el kell vinni a balhét érte.

A második álom

Egy étteremben, vagy kávézóban ülök, nagy társaságban. Mellém ül egy férfi, és megkérdi, hogy mit szoktam úgy egyébként csinálni, amikor épp nem dolgozom. Mesélek egy-két dolgot az életemről. Rám néz:
- Nem akarnál a feleségem lenni?
- De igen - felelem.
Ekkor feláll, előre megy, és meglátom, hogy valamiféle papi ruha van rajta, tőle jobbra egy oltárféle, azon egy hófehér szobor: talán Szűz Mária? Vagy a habokból kiemelkedő Vénusz? A férfi egy nagy barna szent könyvből "misézik", és ezalatt az étterem/kávézó átrendeződik olyan hellyé, ahol igét szoktak hirdetni. Várom, hogy a férfi mikor jelenti be a többieknek, hogy eljegyez engem. Egyszercsak ráterít a női szoborra egy fátylat, melynek a homlok részén kettős kereszt áll. E jelekből tudom, hogy az eljegyzés bejelentetett. Tudom, hogy ez egy diplomáciai házasság, azaz valamiféle égi(?) követekként vagyunk jelen, de azt is tudom, hogy be fog hozni szexuális tartalmakat ez az együttlét. Ettől félek, de aztán "misézés" közben meglátok egy mosolyt, amit a férfi egyedül nekem szánt, és ekkor már tudom, hogy barátilag leszünk egymással és megnyugszom. A legfontosabb az emberség, hogy az ne sérüljön.