István, a sérthetetlen

Az István nevet viselő férfiak nagyon határozottak, fellépésük tekintélyt parancsoló, fontos számukra a külvilág elismerése és a pozitív megerősítés. Igyekeznek elérni, hogy felnézzenek rájuk, feltétlenül fogadják el az akaratukat. Éppen ezért igen fontos számukra az érvényesülés, a vágyaik vagy éppen önmaguk megvalósítása, sokszor még akkor is, ha a környezetük ezért önzőnek tartja őket.

Az István férfinév a görög Sztephanosz névből származik, illetve ennek a latin Stephanus, német Stephan, szláv Stefán, régi magyar Istefán változatából. Jelentése: koszorú. A régi görögök ezzel díszítették a házat fiúgyermek születésekor, házasságkötéskor. Ez volt a híres harcosoknak, a versenyek győzteseinek és közéletben kiváló polgároknak a dísze, jutalma. Athénban a hivatali méltóságnak és a sérthetetlenségnek is a jele volt.

Általában nagyon domináns férfiak, akiknek a büszkeségét ha megsértik, nagyon nehezen bocsájtják meg. Fontos számukra a kreativitás, az alkotás, a "teremtés" megélése. Éppen ezért elképzelhető, hogy életük fontos történései a gyermekek körül játszódnak. Kiváló pedagógiai érzékük lehet, amelyekkel nemcsak gyermekeket, de felnőtteket is tudnak irányítani.

Nagyon sokszor vannak idealista elképzeléseik, különböző eszméik, amelyekhez a végletekig képesek ragaszkodni. Gyakran olyan erős hitük van bizonyos dolgokban, hogy másokat is képesek lelkesíteni és buzdítani a cél vagy az eszmék érdekében. Éppen ezért alkalmasak arra, hogy közösségek szószólójává, eszmei harcosává váljanak.

Nemcsak büszkék és magabiztos emberek, hanem rendkívül érzékenyek az igazságra is. Ezért ha igazságtalanságot látnak vagy tapasztalnak, szinte minden esetben hangot adnak a véleményüknek sokszor igen lényeglátóan, talán kissé cinikusan is. Nem kertelnek, őszintén megmondják véleményüket az igazságot szem előtt tartva, még akkor is ha az bántó, vagy fájó lehet. Talán éppen ezért nagyon érzékenyek a társadalmi igazságtalanságokra, a politikai visszásságokra, és minden a realitást nélkülöző, hamis dologra.

Rendkívüli módon képesek az érzelmi kötődésre, de félnek is az érzelmeiket kimutatni. Nagyon szeretnék, ha az a kiválasztott, akit közel engednek magukhoz kitalálná a gondolataikat, éppen ezért előfordulhat, hogy gyakran csalódnak, mert nem azt kapják, amit várnak. Hiszen nagyon nehéz a ki nem mondott vágyakat megvalósítani.

Az igazi erőpróbát az érzelmi elengedés jelentheti a számukra, hiszen, ha megszeretnek valakit, egyből felmerül a kétség, hogy mi lesz, ha elveszítik, ezért féltékennyé válhatnak. Úgy gondolják, hogy mások úgysem érzik azt, amit éreznek, legyen szó örömről vagy bánatról egyaránt.

Rendkívül kitartóak, szélsőségesek és szenvedélyesek lehetnek az élet bármely területén, de főleg az érzelmi élet tekintetében. Gyakran a végletek emberei lehetnek.

Széchenyi István nemzetünk nagy nevelője szintén ilyen szélsőséges ember volt, aki így vallott önmagáról naplójában: "Ha lenyírják a szárnyamat, járok majd a lábamon; - ha azokat is levágják, a kezemen járok; ha azokat is kitépik - hason csúszok."

Pogonyi Edina