Walhalla - avagy a hősök útja

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az álomgazda harmincéves férfi. Az alábbi álom megálmodása körüli időszakban úgy érezte, hogy az élete több vonalon (magánélet, karrier) is "elakadt", nem tudta, merre, hová tovább.

"A Nagyvárad téren vagyok. A tér közepén egy szobor áll: egy gyalogosan menetelő huszár, karddal a kezében. A szobor talapzatára az van írva, hogy: Walhalla. A tér kövei koncentrikus köröket formálnak a szobor körül. Az egészet felülről látom, mint valami mérkőzésközvetítést felső kameraállásból."

Az álom megérkezése előtti időszakban sok csalódás érte az álmodót, magányt és magárahagyatottságot élt át. Kicsinek, nem kellőnek élte meg magát, zárt élethelyzetben, ahol tehetetlen.

Az álomban, illetve a személyes beszélgetés során az álom egyes elemeire adott asszociációkból kirajzolódó kontextusban viszont hemzsegnek a fenti tudatos beállítódást kompenzáló elemek: hatalmas tér, hősök tere, Nagyvár-ad, "nagy-ra vannak a városukkal".

A hős szabadsághuszár, Walhallába is csak a "legnagyobb hősök" jutnak, akikre felnéznek, fontosak, még az emléküket is őrzik, életük végére "nagy"-gyá válnak. A szobrokról és a szökőkutakról egyaránt a monumentalitás jutott az álmodó eszébe, a tereken szabadnak és középpontban levőnek érzi általában magát, akinek dolga, felelőssége van. Középpontban levő épületek is akadnak az álomban és a rá adott asszociációkban: Nagyvárad, Cifra Palota. Ezek az épületek szintén kiemelkednek az átlagból, mint az emberek közül a hősök.

A főbb szembeállások tehát:
kicsi - nagy
jelentéktelen - fontos
tucat - kiemelkedő hős, (bár nem névről ismert)
észre sem veszik, lenézik - mindenki őt bámulja, felnéznek rá
zártság - szabadság
nincs állás - van: katonaság
bárhogy, felelőtlenül cselekedhetek - felelősen kell cselekednem

A bal oldalon álló szavak az álmodó tudatos véleményét tükrözték önmagáról az álmodás időszakában, a jobb oldalon állók a mélyvilága, a tudatalattija kompenzációs üzenetei. Jelzik, hogy nem annyira balfácán, mint ahogy önsajnálatában akkortájt hitte.

Amiben a mélyvilág egyetértett a tudatos viszonyulással: az a magány és a harc. Illetve a harc utáni állapot. Mert az álma egy megmerevedett élethelyzetet mutatott: A szobor egy szökőkút is lehetett volna, akkor a koncentrikus körök vízkörök is lehetnének, és akkor virágzott volna az élete. De az álomképben megmerevedik a lépés, megmerevedik az életút, nem tudni, mi a következő lépés a valós életben, most csak a mélyben, Walhallában van élet. Azaz nem tud a szelleme, élete kibontakozni e "fenti" világra, csak ilyen mereven.

A szobor talapzatán olvasható felirat mitológiai vonatkozásokat is behozott az álomelemzésbe. Walhalla a skandináv mitológiában az a hely a túlvilágon, ahová a csatában elesett hősök kerülnek. A főisten, Odin palotája ez. A hősök itt múlatják az időt, várják, hogy mikor szólítja őket harcba az istenük, mint valami elpusztíthatatlan szellemsereget.

A szobor szó eredeti jelentése "földbe leszúrt karó", a nyelvújítók a szó hangalakját már a mai jelentésben vették át, alaki hasonlóság alapján, hisz a szobor is kimered a talajból. Sőt, a katona kivont karddal menetel. Ilyen alapokon akár egy maszturbációs élmény emléke is lehet az álom, ez esetben a kis huszár+kardja egy péniszszimbólum, aki elbukott a csatában, kiment belőle az élet, halott szerelmi életet is jelent (valóban megszakadt az álmodó szerelmi kapcsolata az álmodás előtti időszakban), nincs kivel szexelni, illetve mivel a férfiaknál a pénisz egyben a férfiasság jelölője: az élet csatájába halt bele.