A nevek mágiája

Vágólapra másolva!
A nevünk megmutatja a sorsunkat. Kevesen tudják, őseink életében milyen fontos szerepet játszott a névadás és névviselés. A mai kor embere a következő képpen gondolkodik a nevekről: "Egy újszülött sok mindent kap a szüleitől, de kevés olyasmit, ami egy életen át sajátja marad. Pszichológusok tanúsítják, hogy a szerencsésen megválasztott név olyan ajándék, amely magabiztosabbá, és ezáltal  sikeresebbé, boldogabbá teheti viselőjét."
Vágólapra másolva!

A neveknek nagyon fontos szerepük van, hiszen mindig identifikálják az embert. A történelembe visszapillantva azt látjuk, hogy nagyon sok Károly, Lajos, illetve Henrik ült a trónon. Az embert a neve tehát nem csak megkülönbözteti, de egyúttal össze is köti azzal a társadalommal, amelybe született. Bizonyos értelembe a szociális státusz szerepét is betölti.

A nevek szerepét mi modern emberek csak nehezen tudjuk megérteni. Aminek nincs neve, az az ókori ember számára nemcsak felfoghatatlan, hanem egyszerűen nem is létezik. A nappal és az éjszaka például a Bibliában is csak azután kezd létezni, hogy Isten megnevezi ezeket: "És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel: első nap" (Ter. 1,5). A név hívja tehát létre a dolgot, egyben lényegét is jelöli: a dolog az, aminek a neve mondja. Abigail, Nabalról beszélve mondja Dávidnak: "Nabal ("ostoba") a neve, és valóban ostobaságot csinál" (1 Sám 25,25).

Őseink a névválasztásnak fontos és mágikus jelentőséget tulajdonítottak. Ennek a hitnek az volt az alapja, hogy a név szorosan összefügg viselőjével, s ezért a megnevezett egész lénye a név jelentésében megtalálható.

Nevek és történelem

A névmágiának és a névtabunak nagyon fontos szerepe volt az elmúlt évszázadokban. A névnek védő funkciója volt. A jól megválasztott név a rontó szellemeket távol tartotta egész életén át a név viselőjétől. Voltak törzsek, ahol a sámán választott nevet különféle szertartások alkalmával a gyermeknek. Az egyik szertartás szerint a törzs előtt a gyermeket a karján tartva a varázsló neveket mormolt, amely név elhangzása után a gyermek sírása abba maradt, azt a nevet kapta a gyermek. A szertartást analógiás gondolkodásra lefordítva a következő képpen értelmezem. A gyermek sírása, a Holdi analógiák megjelenése: a befogadás a kiszolgáltatottság. Magyarul a gyermek kész arra, hogy a nevet, amely majd a feladatát jelenti befogadja. Amikor a név elhangzásakor a gyermek sírása abba marad, akkor a gyermek nyugodt, békés, boldog, azaz Jupiteri analógiákat vesz fel. A Jupiter egyik legfontosabb analógiája az azonosulás. Tehát a gyermek kész az elhangzott névvel való azonosulásra, elfogadta azt.

A másik ilyen szertartás, amikor tűzcsiholás közben neveket mormolnak, és amelyik név elhangzásánál a tűz fellobban, azt a kiválasztott nevet kapta a gyermek. A tűz csiholása nem más, mint a Mars megjelenésének szimbolikája. Amikor a tűz fellobban megszületik a Mars, megszületik az élet, megszületik a feladat. Egyben megjelenik az az analógiai is, hogy a tűz fellobbanásával a gyermek születése teljessé vált, vagyis megjelenik az életigenlés.

Az indiánoknál szokás volt, hogy minden megszületett gyermeket az ifjúvá válásáig uti-nak, kicsinek neveztek. Valódi nevüket akkor kapták, amikor ifjon véghezvitték az első bátor, illetve sikeres vadász tettüket. Ekkor a hőstett eljátszásával egy szertartás keretein belül kapott az ifjú új nevet. Ilyen neveket jól ismerünk a híres indián történetekből is.

Ez a fajta névadás azért érdekes, mert az indián gyermekek csak akkor kapták meg nevüket, feladatukat, amikor marsi vagyis ifjú korba értek. Az ifjú kor azért is fontos, hiszen a Mars a vadászat és a harc analógiája. Az indiánoknak mindkét dolog nagyon fontos volt, hiszen az életben maradást biztosította.

A Rómaiaknál a nevekkel kapcsolatban még arra is figyeltek, hogy amikor a katonákat számba vették a harc előtt, akkor a feljegyzések elejére mindig a győzelem szempontjából pozitív kicsengésű neveket írták fel: pl: Victor (győző, győztes ), Félix (boldog, szerencsés ), Artemon (ép, egészséges). A középkorban ismert szokás volt, hogy a katonák, a zsoldosok új nevet választottak maguknak, amely segítheti őket a harcban. A jávaiaknál és a kanadai eszkimóknál a gyermek ha beteglett, új nevet adtak neki, ezzel is megerősítve a gyógyulását.

Amikor az ember nevet választ legtöbbször nem tudatosan teszi ezt. Ritka az az eset is, amikor a név jelentése alapján választunk nevet. Ha azonban mégis így teszünk a legtöbben nem tudjuk, hogy a név által meghatározzuk az életsorsot. Nem arra gondolok, hogy egy Viktória feltétlenül mindig győztes lesz, mert a neve ezt jelenti, hanem arra gondolok, hogy a győztes szó jelentését analógikus gondolkodásra lefordítva a marsikus életpályára helyezik a gyermeket. A mars az erőt, az akaratot a harcot a küzdeni tudást, a hirtelenséget és előretörést szimbolizálja. Ezért ha belegondolunk, hogy a megszületett leánygyermeket marsi energiákkal ruházzuk fel, rögtön rájövünk, hogy nem lesz unalmas a gyes időszaka az anyuka számára.