Nehéz gyerekkor, rossz felnőttkori egészség

Megdöbbentő, hogy egészségi állapotunk alakulásáért csak kismértékben felelős a mindenkori egészségügyi ellátás. Az adatok azt sugallják, hogy a környezeti ártalmak mellett legnagyobb mértékben életmódunk hibáztatható a rossz egészségért, tehát magunk tehetünk arról, ha betegek leszünk. Tényleg így lenne? Vajon mennyire vagyunk képesek életmódunkat megfelelően alakítani és mitől függ ez a képesség? A világ különböző részein végzett vizsgálatok szerint a gyermekkori bánásmód minősége, a megfelelő érzelmi gondoskodás hiánya, a durva, elhanyagoló környezet közvetlen összefüggést mutat a felnőttkori depresszióval, és egy sor komoly testi betegségnek az átlagosnál jóval gyakoribb előfordulásával.

A vizsgálatok egy része különböző családi kockázati tényezőket állapít meg a későbbi megbetegedések vagy agresszív és antiszociális magatartás kialakulása szempontjából. Ilyen tényezők a család alacsony társadalmi-gazdasági helyzete, a felbomlott család, a durva, érzéketlen bánásmód, a szülők valamilyen antiszociális magatartása, az apa hiánya stb. Egy amerikai vizsgálat a kockázati családokra jellemzőnek tartja a gyakori konfliktusokat, az agressziót, a hideg, elutasító családi kapcsolatokat. Ezek a családi tulajdonságok olyan sebezhetőségeket alakítanak ki a gyerekekben, amelyek az érzelmi szabályozás zavaraihoz és a társas élethez szükséges tulajdonságok hiányosságaihoz vezetnek. Sérül a stressz-élményekre adott válasz a megfelelő biológiai szabályozó rendszer zavara miatt. Az ilyen családokban felnövő gyerekeknél gyakori az önkárosító magatartás, a droghasználat és az önmagukról való gondoskodás, a megfelelő egészség-magatartás hiánya. Mindezek következtében megnövekszik a pszichológiai és pszichiátriai betegségek, a krónikus testi betegségek és a korai halálozás kockázata.

Egy újzélandi kutatásban 1000 fős mintán vizsgálták a gyermekkori hátrányos társadalmi-gazdasági helyzet hatásait a felnőttkori megbetegedésekre. Összehasonlítva a kedvező társadalmi-gazdasági helyzetben felnőttekkel a szegény családok gyermekeinek felnőttkorukban lényegesen több szív- és keringési betegségük, sokkal rosszabb fogászati állapotuk volt, továbbá lényegesen gyakrabban fordult elő alkohol vagy más drog használata. Kiemelik, hogy a kedvezőtlen következmények előfordulását nem enyhítette az sem, ha az érintettek felnőttkorukra jó anyagi körülmények közé kerültek.

Más kutatók azt keresték, hogy a gyermekkori hátrányos helyzet milyen közvetítések útján idéz elő felnőttkori egészségromlást. Úgy találták, hogy a korai ártalmak a serdülőkorból a felnőttkorba való átmenetben okoznak zavarokat. Így az ilyen gyerekek túl korán alapítanak saját családot, kimaradnak a továbbtanulásból és mindezek miatt munkaerőpiaci helyzetük és életszínvonaluk is rosszabb lesz. Az iskolázottság és a családi élet minősége között más kutatók is jelentős összefüggéseket találtak. Az ép, jól működő családokból sokkal nagyobb valószínűséggel jutnak el a felsőoktatásba a gyerekek. Persze továbbra is nyitott kérdés marad: mi is kell ahhoz, hogy egy család jól működjön, és hogyan lehet ezt elősegíteni?