Harc az árnyékban - törvényhozási választás az Egyesült Államokban

Bár a legtöbben az elnökválasztási küzdelemre koncentrálnak, az Egyesült Államokban november 4-én lesz egy másik szavazás is, amely meghatározhatja, hogy a Fehér Ház új lakója mennyit valósíthat meg hangzatos ígéreteiből: az amerikaiak képviselőket választanak és szavaznak a szenátusi helyek egyharmadáról is. A pénzügyi válság mélyülése a demokratáknak kedvez ezen a csatatéren is.

George Bush mindent bevetett szeptember utolsó napjaiban. Televíziós üzenetben győzködte az amerikaiakat, és napokon át egyeztetett republikánus és demokrata politikusokkal. Sok forgott kockán: a hitelválság megfékezését célzó 700 milliárd dolláros csomag elfogadása. Az erőfeszítések azonban hiábavalónak bizonyultak, a törvénytervezet elbukott a képviselőházban. Azóta ugyan módosított formában jóváhagyást kapott a csomag, de ez az epizód is jól illusztrálja, hogy az elnöki hatalomnak erős korlátai vannak az Egyesült Államokban.

Ennek ellenére a figyelem most is elsősorban az elnökválasztásra irányul, pedig ugyanazon a napon - november 4-én - szavaznak az amerikaiak a kongresszusi, vagyis törvényhozási helyek egy részéről is. A választás érinti az összes képviselőt és a hatéves mandátummal rendelkező szenátorok mintegy egyharmadát. Az alsóháznak megfelelő képviselőháznak 435 tagja van, a százfős szenátusból pedig idén 35 helyért folyik harc.

Sokat ér a szavuk

A választók döntése nagy mértékben meghatározza majd hogy a kampányból végül győztesen kikerülő elnökjelölt - legyen az a demokrata Barack Obama vagy a republikánus John McCain - mennyire tudja megvalósítani programját. A törvényhozás ellenőrzése alá tartozik ugyanis például a szövetségi szintű adózás és a költségvetés. A pénzügyi tárgyú törvényeket először a képviselőházban kell beterjeszteni, de a szenátus jóváhagyása is szükséges a hatályba lépésükhöz. A képviselők és szenátorok emellett ellenőrző szerepet is betöltenek, vizsgálóbizottságokat állíthatnak fel, és meghallgatásokat tarthatnak.

Legutóbb két éve novemberben, az elnöki ciklus közepén tartottak törvényhozási szavazást. A választók akkor megbüntették az iraki háború kapcsán tehetetlennek tűnő Busht és pártját. A demokraták kényelmes többséghez jutottak a képviselőházban, és a szenátusban ugyan végül 49-49 lett a felállás, de a két független szenátor is elsősorban a demokratákkal szavaz. Ha nem következik be változás az október közepi feltételekhez képest, akkor a republikánusok helyzete még ennél is tovább gyengülhet.

A demokratáknak lejt a pálya

A demokraták a szenátusban hat-kilenc mandátummal, a képviselőházban pedig 25-30 hellyel növelhetik többségüket - mondta október elején a New York Timesnak Stuart Rothenberg független elemző. A republikánusok egyébként sem esélyesként vágtak neki ennek a választásnak, pozíciójukat azonban tovább rontotta a hitelválság elmélyülése. A felmérések szerint ugyan a választók általában elégedetlenek a törvényhozás munkájával, a gazdasági bajokért elsősorban az utóbbi nyolc év többségében hatalmon lévő republikánusokat hibáztatják.

A demokraták felségterületévé válhat

"Még a republikánusok között is vannak, akik dühösek a saját pártjukra, sok amerikai félti a jövőjét és változást akar. Márpedig a változás most éppen a demokraták képében érkezik" - magyarázta Rothenberg a CNN-nek. Nemcsak az elemzők jósolnak azonban nagy buktát a republikánusoknak, hanem még egyik saját képviselőjük is. Az alsóházból idén nyugdíjba vonuló veterán republikánus Tom Davis október elején közölte, arra számít, hogy riválisaik legalább tíz hellyel növelhetik többségüket.

A demokraták ráadásul anyagilag is jobban állnak a republikánusoknál. Egy augusztus végi összesítés szerint a képviselőházi kampányra 54 millió dollárt gyűjtöttek, míg a republikánusok csak 14 milliót. A szenátus esetében nem ennyire egyenlőtlenek az erőviszonyok, de itt is a demokraták állnak jobban (34 millió szemben 27 millióval). A több pénz több hirdetést jelent, amelyekben a demokraták legfontosabb üzenete az, hogy a republikánusok felelősek a pénzügyi válságért.

Gazdasági üzenetek

Kentucky államban például a Mitch McConnel republikánus szenátort támadó egyik reklámban a politikus arca egy régi vadnyugati körözési plakáton jelenik meg, a kísérő szöveg pedig a következő: "Egyes helyeken ez bűncselekmény lenne, de nem Washingtonban. Wall Street és a nagy bankok 4,4 millió dollárt adtak Mitch McConnell kampányaira, és ő az enyhébb Wall Street-i szabályozásért küzdött". Hasonló üzenettel - a republikánusok adományokért cserébe támogatták a hitelválságot okozó banki mohóságot - kampányol Minnesotában a humoristából lett politikus, a demokrata Al Franken, akinek talán a várakozásokkal ellentétben sikerül is megszorongatnia az állam egyik szenátusi helyét birtokló Norm Colemant.

Több politikus annak ellenére van versenyben, hogy botrány övezi őket. A szenátus legrégebbi tagja, Ted Stevens alaszkai szenátort például hétfőn ítélték el, amiért nem vallott be 250 ezer dollár értékű, gazdag barátoktól kapott ajándékot. A politikus ártatlannak tartja magát, ezért nem akar lemondani posztjáról és kiszállni a kampányból, pedig még párttársai közül is többen - köztük John McCain elnökjelölt - felszólították erre.

A demokrata indulók között sem mindenki makulátlan. William Jefferson louisianai képviselő ellen például tavaly vádat emeltek, amiért a hatóságok szerint több ezer dollárnyi kenőpénzt fogadott el. Ennek ellenére a kampány során ezt nem nagyon hozták fel ellene, és valószínű, hogy sikerül is megtartania székét. A magánéleti botrányba keveredett Tim Mahoney floridai demokrata képviselő kevésbé szerencsés, ő várhatóan elbukik republikánus riválisával szemben. Mahoney bűne az volt, hogy kiderült, házas létére viszonyt folytatott egy nővel.

Ha a demokraták valóra váltják az október eleji várakozásokat, akkor a következő két évben akár 60 mandátummal is rendelkezhetnek a szenátusban. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a republikánusok nem tudnának keresztbe feküdni semmilyen törvénytervezetnek. Utoljára erre 1977 és 1979 között volt példa, amikor szintén a demokraták voltak többségben, és az elnök (Jimmy Carter) is az ő pártjukból került ki. Hasonlóak voltak a körülmények is: az amerikaiakat gazdasági bizonytalanság, infláció és magas munkanélküliség sújtotta.

Chicago, Illinois - Egyesült Államok