Munkatárstípusok - A húzóerőtől a lélekben felmondottakig

Vágólapra másolva!
A Hewitt Inside tanácsadó cég évente készít felmérést a munkahelyi elégedettségről és a cég iránti elkötelezettségről. A kutatást végzők a beérkezett adatok alapján öt munkavállalói csoportot (klasztert) alakítottak ki. Az elégedett és elkötelezett húzóerőtől a motiválatlan, közömbös lélekben felmondottakig széles a skála. Az alábbiakban a csoportok bővebb jellemzését olvashatják.
Vágólapra másolva!

1. Húzóerő - minden cégvezető álma

Demográfiai szempontból vegyes csoport: egyrészt az idősebb, nagyon régóta a vállalatnál dolgozó felső- és középvezetők, másrész a fiatal, legfeljebb három éve felvett, érettségivel nem rendelkező dolgozók alkotják. Közös jellemzője a csoportnak, hogy a többi csoporthoz képest náluk legnagyobb az aránya a kisebb méretű (200 fő alatti) cégeknél dolgozóknak, ugyanakkor a húzóerők fele így is nagyvállalatnál dolgozik.

A húzóerők rendkívül magas elégedettségénél csak elkötelezettségük magasabb. Egyedülállóan magas közöttük azok aránya, akik bátran ajánlanák cégüket munkát kereső ismerőseiknek. Gyakorlatilag nincsen olyan kérdéskör, amellyel ne lennének elégedettek, több kényes terület esetében (fizetés, karrierlehetőségek) akár 5-6-szor akkora az elégedettségük mértéke mint a sorban következő csoportnál.

Érdemes lehet megvizsgálni a húzóerők csoportjának szervezeti kultúráját. A húzóerők véleménye szerint a legmarkánsabb különbség két területtel kapcsolatban figyelhető meg: egyrészt náluk érezhetően nyíltabban fejezik ki a véleményüket az emberek, s vállalják fel a konfliktusokat; másrészt jelentősen erősebb az ügyfelek igényeinek való megfelelés iránti elkötelezettség, akár a tulajdonosi-vezetői érdekekkel szemben is. Figyelemre méltó adat még, hogy a húzóerők esetében a legkiegyenlítettebb az arány az eredményorientáció (eredményekre, gyorsaságra való odafigyelés) és folyamatorientáció (részletekre, folyamatokra való odafigyelés) között, szemben a többi klaszter véleményével, ahol egyöntetűen az eredményorientáció tűnik uralkodónak.

2. Derékhad - hű a céghez, ám kissé elégedetlen

A derékhad csoport tagjai között az átlagnál nagyobb arányban találhatók az adminisztratív és a középvezetői pozíciókban dolgozók, a nők, a harmincöt évesnél idősebb korosztály, valamint azok, akik legalább kilenc éve az adott vállalatnál dolgoznak. Jellemzően főiskolát és szakközépiskolát végeztek. Inkább nagy és közepes cégeknél dolgoznak.

Elégedettségük jelentősen elmarad a húzóerőtől, de az átlagosnál így is magasabb. Elkötelezettségük meghaladja elégedettségüket.
Fizetésükkel, előrelépési lehetőségeikkel és a humán osztály tevékenységével a legelégedetlenebbek, belső motivációjuk viszont magas, munkafeladataikkal és hatáskörükkel kiemelkedően nagy arányban elégedettek. A derékhad nem támaszt különösen magas elvárásokat munkahelyével szemben, maradási hajlandóságuk kimondottan magasnak tekinthető, nélkülük egyetlen vállalat sem tudna létezni.

Tévedés lenne ugyanakkor alábecsülni a derékhad jelentőségét, és kiapadhatatlan forrásként kezelni lojalitásukat: a hazai trendek ? idomulva a fejlett piacgazdaságokban már évek óta megfigyelhető folyamatokhoz - csökkenő munkavállalói elkötelezettségről tesznek tanúbizonyságot. Nem kell hivatásos jósnak lenni ahhoz, hogy kimondjuk: a derékhad tagjai nem fognak az örökkévalóságig hűségesek maradni...

Józan új belépő - remek zsoldos, de nem honvéd

Ennek a csoportnak a tagjai olyan beosztottakból kerülnek ki, akik jellegzetesen 25-34 év közöttiek, viszont az adott vállalatnál kevesebb, mint egy éve dolgoznak, jó eséllyel többször váltottak már munkahelyet. Gimnáziumi, főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkeznek.

Elégedettek, de nem elkötelezettek

Elégedettségük átlagosnak mondható. Az előző csoportokkal ellentétben elkötelezettségük nem magasabb, mint elkötelezettségük, tehát az átlagosnál lényegesen alacsonyabb érzelmi kötődésük vállalatukhoz. Munkafeladataikkal és a munkafolyamatok hatékonyságával is nagyon nagy arányban elégedetlenek. Bár elkötelezettségük alacsony (például nem érzik arra ösztönözve magukat, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból), mégis nagy arányban mondanak jót munkahelyükről.

Racionális hozzáállás

A jelenség megítélésünk szerint azzal magyarázható, hogy a csoport tagjai már túl vannak az első munkahelyi csalódásokon, józan racionalitással tekintenek munkájukra és vállalatukra, nincsenek naivnak tartott elvárásaik, és jóval mobilabbak a többi csoportnál. Jól jelzi ezt, hogy ők az egyetlen csoport, amely munkahelyválasztási preferenciái során előrébb helyezni a tartalmas kihívó feladatokat a munkahely és az állás biztonságánál.