Vágólapra másolva!
Négy-öt évente érdemes "mérlegre tenni" magunkat a munkaerőpiacon. Akkor is, ha az időráfordítással és némi stresszel jár, ugyanis akár 40 százalékkal kevesebbet keres az, aki nem követi a változásokat - derült ki a Work Force Személyzeti Tanácsadó közelmúltban kiadott sajtóanyagából. Valóban érdemes ennyi idő után váltani? A tanácsadók véleménye megoszlik. Annyiban egyetértenek, a több pénz nem minden. A munkahelyi légkör, a kapott feladatok, a fejlődési lehetőség, a cég piaci helyzete ugyanolyan fontos szempont.  
Vágólapra másolva!

"Ha nem is csak anyagi megfontolásokból, de magunk miatt legalább ötévente érdemes elgondolkodni a munka és az én viszonyáról" - javasolja Dr. Szatmáriné Balogh Mária karrier-tanácsadó. "Szeretem a munkám? Tudom még elkötelezetten csinálni? Milyen a légkör? Milyen a vezető?" - ezek mind olyan kérdések, amiket időről időre fel kell tenni magunknak a munkahelyünkkel kapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül azonnal váltáson is kellene gondolkodni. "Nagyon ritka az a munkahely, ahol évekig pontosan ugyanazt kell csinálni, a munkaköri feladatok általában folyamatosan változnak. Különösen kedvező időszak ebből a szempontból a gazdasági válság, és azt követő hónapok, amikor a legtöbb cégnek komoly változásokat kellett eszközölniük szinte minden területen" - fogalmaz a szakértő.

Csak a pénz miatt ne váltsunk

A karrier-tanácsadó bevallása szerint azonban valóban előfordulhat, hogy egy cég jobban honorálja az új munkatársakat. "Van olyan, hogy egy új kollégának hamarabb megadják a magasabb bért, mint az ugyanolyan kvalitású, hűséges régebbi dolgozónak. Ennek ellenére azt mondom, hogy csak emiatt nem érdemes ugrálni a munkahelyek között, de a teljesítményértékeléskor érdemes felhozni a vezetőnek a témát. Ha ezek után is stagnál a bére a dolgozónak, esetleg csökken a megbecsültsége, nem támogatják, vagy nem képzik, rossz a munkahelyi légkör, akkor érdemes körülnézni az álláspiacon."

A fiatalok folyamatosan keresnek

"Az állandó álláskeresés különösen a 30 év alattiakra jellemző, akik folyamatosan hajtanak a még jobb lehetőségekre és a még magasabb fizetésre, mert a maximumot akarják kihozni magukból. Ennek az a legfőbb veszélye, hogy ha jól sül el a keresés, akkor hamar eljuthatnak a fizetési plafonig, ahonnan kudarcként fogják megélni, hogy jó darabig nincs továbblépés. A 40 felettiek már gyakrabban tartanak attól, hogy munkáltatójuk tudomást szerez arról, hogy nézelődnek az álláspiacon és emiatt esetleg elbocsátják őket és munka nélkül maradnak, így inkább nem kockáztatják jelenlegi állásukat azért, hogy megmérettessék magukat a munkaerő-piacon." Tájékozódni azonban nem csak magunk megmérettetésével lehet, hanem rokonok, ismerősök, volt kollégák, és fejvadászok segítségével is.

Ne évek alapján váltsunk

Szirmay Ágnes munkapszichológus nem hisz az években megszabott szabályokban. "Véleményem szerint a trendekkel ellentétben csak akkor kell elgondolkodni a munkahelyváltáson ha van rá valós okunk, nem gondolom, hogy öt-hét évente muszáj lenne váltani. Nagyon káros formalizálni valamit, aminek éppen az egyedisége a lényege. A multik szokták megmondani, hogy hány évente tanácsos pozíciót váltani, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek a kívülről kitalált dolgok minden dolgozónak egyformán hasznosak. Ha valaki jól érzi magát egy munkahelyen, vagy pozícióban nem kell csak azért váltania, mert már régen ott van" - fejtette ki véleményét a munkapszichológus.

"Sokan motivációjuk visszanyerését várják egy állásváltoztatástól, de önmagában ez általában legfeljebb egy napig működik. Az újdonság varázsa elkopik, ha nincs igazi érdeklődésünk az új munkánk iránt. A bemerevedés ellen vannak más ellenszerek is, például, ha valóban érdeklődőek vagyunk a világra. Amikor viszont valaki úgy érzi, hogy beszűkült a munkájába, és ennek oka valóban az, hogy a munkája már rutinszerűvé vált, akkor érdemes új mezsgyékre lépni. Azok a dolgozók, akik gyakran érzik azt, hogy munkahelyet kell váltaniuk gyakran magukat nem találják meg a munkájukban és ezért keresnek újra és újra másik helyet. Ilyenkor inkább azon kellene gondolkodni, hogy mi is az, ami valóban lekötné őket, és miért köti le nehezen a figyelmüket a jelenlegi munkájuk" - mondta Szirmay Ágnes.

Dorofejev Tamara