Válságban mindenre lőnek az álláskeresők

Vágólapra másolva!
Sok álláskeresőnek azért sikertelen az álláskeresése, mert a minőség helyett a mennyiségre helyezi a hangsúlyt. Azaz minden szóba jöhető ajánlatra elküldi sablonjelentkezését. Az eredmény: néma csend a cégek részéről vagy elutasító válaszok sora. Hogyan kerüljük ki ezeket a hibákat? Kiefferné Endes Anikó személyzeti tanácsadó, akinek év elején jelent meg a karrierépítést segítő könyve - erre is válaszolt.
Vágólapra másolva!

- Állást találni - kiváltképp válság idején - komoly feladat. Ugyanakkor míg egyesek most is sikerrel veszik az akadályokat - például rendszeresen kapnak visszajelzést, behívják őket állásinterjúra - mások rendre elakadnak és kudarcot kudarcra halmoznak. Hol lehet a hiba? - teszi fel a kérdést Kiefferné Endes Anikó, a JobWork Tanácsadó és Képző Kft. munkatársa, akinek év elején jelent meg Álláskeresés ABC címmel könyve.

Jellemző pályázói hiba például a sablonos, nem konkrét pozícióra írt CV, a felkészületlenség. Tipikus hozzáállás például, hogy jelölt a mihamarabbi elhelyezkedés reményében "minden célpontra lő". Válogatás nélkül, szinte vaktában elküldi minden megfelelőnek tűnő pozícióra az önéletrajzát. A mennyiségi álláskeresés helyett célszerű inkább a minőségire hangsúlyt fektetni.

+ És miként változtatható a "mennyiségi" álláskeresés "minőségivé"?

Az álláskeresést precízen fel kell építeni, meg kell tervezni. Fel kell mérni például, megfelelünk-e a kiírásban feltüntetett szempontoknak. Célszerű átgondolni, milyen végzettséggel és szakmai tudással, tapasztalattal rendelkezünk és ennek tükrében kell felkeresni cégeket.

A kiszemelt cégekből professzionális módon fel kell készülnünk. Utána kell járni - akár ismerősök, barátok, az interneten hozzáférhető sajtóinformációk - segítségével, milyen a cégkultúra, az elvárásrendszer. A kapott információk alapján át kell gondolni, el tudjuk-e képzelni magunkat az adott munkakörnyezetben. Ha a válasz igen, de az álláshirdetés szövegében vagy a cég weboldalán nincsen feltüntetve, kinek címezhetjük önéletrajzunkat és motivációs levelünket, feltétlenül szánjunk időt a témában kompetens HR-munkatárs nevének kiderítésére - akár a cég recepciósának megkérdezésével is. Hozzáteszem: nem kizárt, hogy az összes fontos információ beszerzésére heteket kell rászánni. Mégis sokkal biztosabban éri el a célját 15 ilyen módon, mint 50 vaktában szétküldött önéletrajz.

+ Hány elutasított vagy visszajelzésre sem méltatott álláspályázat kapcsán kell elgondolkodnia az álláskereőnek, hogy mégsem mindenért a válság a felelős? És esetleg épp az ő "készülékében", pályázási stílusában van a hiba?

Válság idején 15-20 elutasítás még nem a világ. Ennél több esetben viszont már érdemes elgondolkodni, nem az álláskereső hibázza-e el valahol.

+ Gyakran hallani személyzeti tanácsadóktól hogy nem a tökéletes, csak a közel tökéletes jelöltet keresik - így eséllyel pályázhat a jelölt esetleg akkor is, ha az álláshirdetésben feltüntetet öt feltételből legalább 3-4-nek megfelel.

Valóban így van - de ez nem minden helyzetben igaz. Nem pályázhat sikerrel a középfokú végzettségű vagy angolul nem tudó jelölt, ha a cég például diplomás, angolul tárgyalóképes munkatársat keres.

+ Az önéletrajz szinte az első kézzel fogható dokumentum, amely alapján valamelyest képet alkothat a jelöltről. Mire kell feltétlenül odafigyelniük a pályázóknak, ha biztosra akarnak menni?

A jó önéletrajz rendkívül fontos. A tömeges jelentkezések miatt a tanácsadóknak gyakran alig 5-10 másodperc jut rá, hogy átfussák. A jó CV nem hosszabb, mint 2, de nem rövidebb 1 oldalnál. A komolytalan, becenevet tartalmazó e-mail cím, az egy évnél régebben készült, nyaraláson vagy baráti körben készített fotó, háttérben a pályázó családi házával vagy autójával kerülendők. Az önéletrajzba szánt fotót a sikeres pályázás érdekében célszerű profi fotóssal elkészíttetni. Egyszer egy mérnöki állásra jelentkező fényképe például azért volt rendkívül előnytelen, mert felemelt állal ábrázolta a fiatalembert - ezáltal kissé agresszívnek tűnt. Igaz, ezzel nem zárta ki magát az esélyesek köréből, de felhívtuk a figyelmét a hiba korrigálásának fontosságára.

Emellett a helyesírási hibák is ronthatják az összképet. Mondanom sem kell, hogy az önéletrajzban feltüntetett adatoknak mindenben meg kell felelniük a valóságnak. Az állásinterjúra készülőknek emellett nem árt azt sem szem előtt tartaniuk hogy a HR-es szakmailag is felkészült a területükből. Felesleges tehát sosem látott gyártósorokra vagy nem létező szakmai tapasztalatra hivatkozni. A ferdítések az állásinterjún egy-két gyors kérdés után úgyis lelepleződnek.

+ Gyakran emlegetett, kritikus terület a pályázók idegennyelv-tudása is...

Ezzel kapcsolatban tényleg sok a csúsztatás. Rengetegen tüntetnek fel például az önéletrajzban kommunikációképes angolnyelvtudást. De amikor az állásinterjún elhangzik a kérdés, folytathatjuk-e angolul a beszélgetést, gyakran zavarba jönnek a jelöltek. Esetleg arra kérnek, adjunk nekik lehetőséget, hogy otthon még egyszer átnézhessék a nyelvtant és a szókincset. Ebben az esetben természetesen nem lehet aktív, kommunikációképes nyelvtudásról beszélni. Hozzáteszem: a pályázók többsége e téren nem szándékosan csúsztat - pusztán nem tudja reálisan megítélni nyelvi tudásszintjét.

+ Tegyük fel, az önéletrajzos előszűrésen már sikerrel túljutottak a jelöltek. Sokan viszont épp az interjúztatóval szemben ülve okoznak kínos perceket a HR-esnek és a fejvadásznak. És ezzel végső soron maguknak is.

Szinte minden interjúztatónak vannak ilyen kínos történetei. Volt már rá példa, hogy a műszaki pozícióra pályázó, frissdiplomás hölgy az állásinterjú kellős közepén kent szájfényt az ajkaira. Rendkívül gyakori hiba a ki nem kapcsolt mobiltelefon - a legrosszabb azonban, ha a jelölt felveszi és "ne haragudjon, ez fontos" kommentárt fűzve mindehhez rezzenéstelen arccal beszélgetésbe kezd. Ilyenkor persze elvész a bizalom és sajnos nem kétséges a végeredmény sem...

Arra is volt példa, hogy egy egyébként kiváló jelölt rendkívül szétszórtan viselkedett az interjún. Miután rákérdeztünk, mi a gond, elmondta, nem elég, hogy napok óta rosszabbnál rosszabb dolgok történnek vele, az interjúra jövet majdnem elgázolta egy autó. Ez önmagában nem probléma - de utána igyekezni kell túllépni az eseten és a legjobb formánkat nyújtani.

+ Mit tehet a válság idején az az új állását professzionális módon kereső, minden apró részletre körültekintően odafigyelő pályázó, akinél legjobb igyekezete ellenére sem történik meg a nagy áttörés? Hogyan tovább?

Lépjünk ki az eddig megszokott keretek közül, ne ragaszkodjunk görcsösen az eddig járt utakhoz! A válság új irányokat jelölhet ki. Egy, korábban kiemelkedő karrieresélyt garantáló szakma képviselőinél - például mérnököknél - a válság során volt rá példa, hogy az adott körzetben tönkremenő gyárak miatt 700-szoros túljelentkezéssel kellett szembesülniük egy pozíció kapcsán.

Természetesen így nem kaphatja meg mindenki az állást. Ugyanakkor egy megnyerő személyiségű gépészmérnököt vagy műszaki szakembert a mai napig örömmel alkalmaznának a cégek komoly értékesítői vagy tanácsadói pozíciókban. Méghozzá vonzó juttatásokkal, céges autóval és nem jutalékrendszerű fizetési feltételekkel. Az ilyen karrier-újratervezésekre nem árt nyitottnak lenni, ha az élet úgy hozza. Emellett célszerű számolni a mobilitással is: ha épp földrajzi helyváltoztatással, másik városba költözéssel juthatunk jó álláshoz, ne zárjuk ki a lehetőséget.

+ Válság idején sokan kacsingatnak a külföldi munkavállalás felé is. Érdemes menni és vajon megéri-e ?

A válság miatt az álláskeresők legalább 80 százalékának fejében megfordul a külföldi munkavállalás. De egyáltalán nem mindenkinek javasolt. Kint sincsen kolbászból a kerítés, a válság miatt más országokban is leszűkült az álláskeresők mozgástere. A nyelvtudással rendelkezőknek érdemes csak próbálkozniuk.

Ráadásul 1-2 területet - az IT, az egészségügy, a szociális gondozás - világát leszámítva, végzettségtől függetlenül, gyakorlatilag mindenkinek a ranglétra legalsó fokáról kell kezdeni a karrierépítést. További probléma, hogy a külföldi társadalmak sem annyira befogadók, mint azt sokan gondolják. A kelet-európából érkező idegenben csak emigráns marad.

Takács Gabriella