Szemkontaktuson is elbukható az állásinterjú

Apróságnak tűnő tényezők dönthetnek egy álláspályázat kimeneteléről. Önéletrajzban a helyesírási hibák, interjún a szemkontaktus hiánya lehet buktató sok más mellett - mondja Herczku Mónika karrier-tanácsadó, aki a közelmúltban könyvet írt elbocsátottaknak. A kirúgás feldolgozásáról és a sikeres álláskeresés kulisszatitkairól kérdeztük.

+ Minden tanácsadói praxis hitelességét az átélt tapasztalatok támasztják alá. Ezek szerint Ön is átélte már az elbocsátás hidegzuhanyszerű élményét...

- Így van, mindez velem is megtörtént már korábban. Abban az időben épp egy külföldi tulajdonú vállalat HR-osztályán dolgoztam. Gyakorlatilag teljesen személytelenül, pusztán számokra, statisztikai adatokra támaszkodva döntöttek az ügyemben és mivel kulcsfigura voltam a cégnél, igencsak rosszul érintettek a történtek.

+ Milyen előjelei lehetnek egy közelgő elbocsátásnak?

- Külföldi tulajdonú vállalatnál például igen jellemző mozzanat lehet a váratlanul érkező, külföldi kapcsolattartónk, aki a megszokottól eltérően, ezúttal nem bennünket keres fel. Ehelyett valamelyik kollégánkkal vagy felettesünkkel tárgyal feltűnően hosszan, vagy távozik munkavacsorára. Szintén árulkodó jel, ha gondosan szűrt, mégis ellentmondásos információkat kapunk vagy nem hívnak meg olyan összejövetelekre, értekezletekre, amelyeknek korábban rendszeres résztvevői voltunk.

+ Milyen érzések kavarognak egy frissen elbocsátott munkavállalóban?

- A legtöbb ember szinte fel sem fogja, mi történik vele. Elsőre legtöbbször hihetetlenül hangzik, hogy épp rá esett a vezetés választása. Gyakran azt sem tudja, hogy a munkaszerződése után kapjon-e hogy megnézze, jogosan zajlik-e le a folyamat - vagy azon tanakodik magában, hogy most rögtön kapcsolja-e ki az íróasztalán a computer-t és menjen-e haza. Sokan legszívesebben sírva fakadnának a kollégáik előtt. Legfeljebb az tartja vissza őket, hogy nem mernek.

+ Mit tegyen a munkavállaló ha elbocsátják?

- Igaz, néha nehéz megtenni és higgadtnak maradni, mégis fontos: semmiképpen se rendezzen jelenetet, ne váljon el haraggal. A hazai piac kicsi. Sosem lehet tudni, később kivel, milyen erőviszonyok között találkozunk majd újra. Ehelyett szerezzük be az összes rendelkezésre álló referenciát. A legrosszabb taktika egyébként, ha az elbocsátott egyáltalán nem beszél a frissen átélt traumáról és depressziósan magába fordul. Egy elküldött pénzügyi vezetőnél mindez odáig fajult, hogy hetekig ki sem tette a lábát a lakásból - a férfi annyira szégyellte magát a történtek miatt.

Persze nem kell fűnek-fának panaszkodni az átélt nehézségekről. A család, a barátok, a közelállók viszont tudhatnak a helyzetről. Sőt, még hasznos tippekkel is segíthetik a továbblépést, hiszen több szem többet lát. Átmeneti időtöltésként - bár ez itthon egyelőre kevésbé számít elterjedtnek - az önkéntes munka is segíthet a tudás karbantartásában, heti pár alkalommal, a szakterületünknek megfelelően. Egy keramikus ismerősöm a válság miatt visszaesett megrendelései kapcsán, épp ezen felbuzdulva kezdett ingyenes kézműves szakkört tartani egy óvodában.

+ Elbocsátottként persze javasolt mihamarabb új állás után nézni. Mennyiben különböznek a válság előtti álláskeresési technikák a jelenlegiektől?

- Régen is megkerülhetetlen volt a kapcsolatrendszer szerepe az álláskeresésben - ám most még inkább felértékelődött. A mostani válság idején világosan észlelhető, hogy megnőtt a megbízhatatlanul ígérgetők száma. Szóval célszerű minden kecsegtetőnek tűnő információt kellő kritikával kezelni és nem rögtön készpénznek venni az álláslehetőségek felkutatásakor.

+ Kik jönnek önhöz leggyakrabban tanácsadásra?

- Két jól körülhatárolható kategória van. Az első csoport rögtön az állásvesztés után érkezik, hiszen már a kezdeti lépésektől támogatást szeretne problémája megoldásához. A második csoport tagjai valamivel később eszmélnek rá nehéz helyzetükre. Ilyenkor már legalább 6 hónapot töltöttek kint, eredménytelenül állást keresve a munkaerőpiacon. Rendszerint az álláspályázataikra érkező visszajelzések hiánya vagy épp az alacsony számú állásinterjús behívás jelzi számukra, hogy vaalmi nincsen rendben és esetleg valamit rosszul csinálnak.

+ És hol hibáznak?

- A legtöbb embernél már az önéletrajznál elkezdődnek a problémák. Gyakori gond például a rengeteg helyesírási hiba és a rossz szövegtagolás. A nyelvtudás is kritikus terület. Gyakran jönnek a jelöltek felsőfokú angoltudásra hivatkozva, miközben angol nyelvű önéletrajzuk hemzseg a nyelvtől idegen megfogalmazásoktól.

Emellett az álláskeresők metakommunikációján is bőségesen van mit javítani. Nemrégiben például egy pénzügyi vezetőnek jelentkező, fiatal közgazdász keresett meg. Minden szempontból ideális jelöltnek tűnt. Ennek ellenére sorra kapta az elutasító e-maileket hogy nem őt választották. Aztán szimuláltunk egy állásinterjú-helyzetet és észrevettem hogy a fiatalember körülbelül a beszélgetés 22 percéig egyáltalán nem is nézett a szemembe. Miután felhívtam a figyelmét erre a hiányosságra, a következő interjúkon már sikerrel vette az akadályokat. Hamarosan el is nyert egy nagyszerű állást.

Jellemző hiányosság a karrier építése során tudatosság hiánya és a nem egységes karrierívet mutató CV. Tipikus eset például hogy állásváltoztatásnál szinte kizárólag anyagi és pozícióbeli előrelépésben tudnak gondolkodni a szakemberek. Olyannal már kevesebbel találkozni, aki például korábban termelői cégnél megszerzett tudását egy kereskedelminél kamatoztatná a jövőben és tanulni, fejlődni szeretne.

+ Gondolom azért sikertörténetei is vannak az elbocsátás utáni talpra állás világából.

- Igen. Ezek közül az egyik kedvencem 2009-ben történt. Főszereplője egy ötvenes évei elején járó hölgy. Elbocsátása előtt egy vállalatnál dolgozott irodavezetőként. A cég azonban kivonult Magyarországról így persze a hölgy állása is megszűnt. A hölgy kiválóan összeállított önéletrajzával szorgalmasan keresett állást. Minden követ megmozgatott a siker érdekében. Rögtön eljött tanácsadásra, szorgalmasan érdeklődött, elolvasott számtalan karrierépítéssel kapcsolatos könyvet és cikket. És nem adta fel, de csak nem jött a siker.

Végső elkeseredésében - ne feledjük, a hölgy tapasztalata és jó referenciái ellenére a munkaerőpiacon gyakran diszkriminációt elszenvedő korosztályhoz tartozott - már egy gyorséttermi vagy hipermarketes, alacsonyan fizetett pozíciót is elvállalt volna. Mindezek ellenére azt tanácsoltam, ne tegye. Inkább várja ki a legmegfelelőbb lehetőséget. A rosszul fizetett pozíció ugyanis legfeljebb átmeneti enyhülést hozott volna - ám tartósan úgysem tudott volna jól teljesíteni egy alulfizetett, képességeivel egyáltalán nem összhangban lévő állásban. Szerencsére megfogadta a tippet és kivárt. Nemsokára újra munkába állhatott. Ma már egy jó nevű cégnél dolgozik irodavezetőként megfelelő fizetésért és jó munkakörülmények között. Mint a fenti példa is mutatja, mindig van kiút. Még válság idején is, ha nem adjuk fel...

Herczku Mónika, az "Elbocsátottak? Állj fel és kezdj új életet!" című könyv szerzője 1999-ben alapította meg a Karrier Mentor Tanácsadó Irodát. HR szakközgazdász diplomáját a Budapesti Corvinus Egyetemen, míg coach szakképzettségét az Egyesült Királyságban szerezte. 1993 óta dolgozik humán erőforrás területen. Az önálló vállalkozói lét előtt több nagy cég HR-igazgatói pozíciójában dolgozott.

Takács Gabriella