Továbbra is hátrányban a nők az álláspiacon

A nők a munkaerőpiacon még mindig hátrányban vannak a férfiakkal szemben. Kevesebbet keresnek, kisebb arányban jutnak vezetői pozícióba és kevesebben is dolgoznak. A jelenség nem magyar specialitás, az Európai Unió szinte minden tagországában megfigyelhető. Csupán a skandináv országokban jobbak a mutatók.

Magyarország több tekintetben is elmaradásban van a nők foglalkoztatásban az Európai Unióban. Míg a 27 tagú unióban 58,8 százalék a hölgyek foglalkoztatási rátája, addig Magyarországon mindössze 51 százalék. Nálunk alacsonyabb rátát csupán Görögországban (48,2) és Olaszországban (46,9) mértek, míg az éllovas Svédországban és Dániában a munkaképes nők 73-73 százaléka dolgozik.

Jobban áll az ország a női menedzserek tekintetében. Míg az EU 27-ben minden harmadik vezető nő (32,6 százalék), addig nálunk 37,1 százalék volt az arány 2006-ban az Európai Unió statisztikai hivatalának adatai szerint. Ha azonban nagyobb cégek vezető pozícióit vizsgáljuk, akkor látható a nők erőteljesebb alulreprezentáltsága. A nagyvállalkozások esetében a vezető cégek igazgató tanácsi tagságának majdnem 90 százalékát férfiak adják. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara tavaly év végi felmérése szerint a német érdekeltségű Magyarországon működő cégek ügyvezetői között 9 százalék a nők aránya.

A legnagyobb az elmaradás a nők politikai szerepvállalásában. Hazánkban az országgyűlési képviselők mindössze 11 százaléka nő, ennél kisebb arányt csak Máltán mértek. Ebben a kategóriában is a skandináv országok vezetnek: Svédországban 47, Finnországban 42 százalék a női képviselők aránya. Valamivel jobban állnak a gyengébb nem képviselői a kormányzati szektorban (20 százalék a női kormánytagok aránya), ám ez még messze kisebb arány a finn kormányhoz képest, ahol többségben vannak (60 százalék). Az is igaz, hogy a kormánytagok összetétele gyakran változik, egy-egy női miniszter megjelenése, férfira váltása gyorsan javíthat vagy ronthat az arányokon.

Tizenegy százalékkal kevesebbet keresnek

A nők a munkaerőpiacon jellemzően az adminisztráció, a könyvelés, a humánerőforrás menedzsment, az egészségügy és az oktatás területén vannak túlsúlyban, ám felső vezetői szintekre sokszor még ezeken a területeken sem tudnak feljutni. A nők karrieresélyeinek szinte minden munkaterületen útját állja a szakirodalomban üvegplafonként ismert jelenség, ami azt jelenti, egy bizonyos vállalati - például középvezetői - szintnél legjobb tudásuk ellenére sem képesek továbblépni, mert útjukat állja egy láthatatlan akadály - az a tradíció, előítélet, hogy a felső vezetői pozíciókat csak férfiak tölthetik be. A helyzet a szépségiparban és a vendéglátóiparban is megfigyelhető. Az alkalmazottak között elsöprő többségben vannak a nők, ugyanakkor a mesterfodrászok, a legelegánsabb éttermek elit felszolgálói és a sztárszakácsok szinte egytől-egyig férfiak.

Ha a magyarországi kereseti statisztikai adatokat vesszük szemügyre, egyértelmű a nők lemaradása. A Központi Statisztikai Hivatal számai szerint a nők bérhátránya 11 százalék, az átlag mögött azonban nagyok a kilengések. Pénzügyi területen például a férfiak csaknem a dupláját keresik (508 ezer, illetve 281 ezer forint), mint a nők. A vegyiparban 40, a feldolgozóiparban 26, az egészségügyben 20 százalék a férfiak bérelőnye.

Kevés iparág van, ahol a hölgyek vezetnek: ilyen az építőipar és a távközlés, ahol havi 20, illetve 4 ezer forinttal állnak jobban. A kereseti különbségek nemcsak szakmától függően nőnek, illetve csökkennek, az életkor is meghatározó. Még nincs különbség 21 és 30 éves kor között, ezután 50 éves korig azonban már 10, 56 év felett pedig már 17 százalék a nők hátránya a férfiakkal szemben.

Európai összehasonlításban a magyar nők lemaradása átlag alatti. Az Eurostat 2005-ös adatai szerint az akkor 25 tagú EU-ban átlagosan 15 százalék volt az eltérés. Németországban, Észtországban és Cipruson 25-25, Szlovákiában 24, Nagy Britanniában 20, Ausztriában 18 százalékkal kerestek kevesebbet a női alkalmazottak. Magyarországnál kisebb differenciát csupán Lengyelországban (10 százalék), Portugáliában (9) és Máltán (4) mértek.

Megtöri a karrierívet a szülés

Nehezíti a nők álláspiaci helyzetét, hogy sokan 30 és 35 éves koruk között mennek szülési szabadságra. Éppen akkor, amikor vezetői posztot szerezhetnének. Szülés utáni visszatérésük pedig több szempontból is nehéz. A Munkaerőpiaci Tükör 2007 című kiadványból kiderül, hogy a nők alig fele (48 százalékuk) tud a gyes lejárta után visszatérni a munka világába. A visszatérők örömét beárnyékolja, hogy ha végül mégis sikerül elhelyezkedniük, bérük kortársaiknál legalább 8-10 százalékkal alacsonyabb.

Szakértők szintén problémaként jelzik a bölcsődei helyek alacsony számát. "Ha nincs kéznél segítő szülő, rokon, a nők egyetlen esélye a gyermekek elhelyezésére egy-egy csillagászati összegű magánóvoda, bölcsőde, vagy költséges bébiszitter" - mondja Csík Klára vezetői tanácsadó, a Karrier és Stílus Tanácsadó Kft. ügyvezetője. A gyermekmegőrzés ára, a magánintézmények tarifája azonban akár az anya havi keresetének megfelelő összeg is lehet. "Mivel a nők többsége ezt egyáltalán nem engedheti meg magának, inkább otthon marad a gyermekekkel és lemond a munkába állásról"- világít rá Csík.

Negyven felett nőként indítsunk vállalkozást

A munkahelyről elbocsátott, negyvenes, ötvenes éveikben járó nők elhelyezkedése is nagy kihívás. Nekik a hosszú évek alatt felgyülemlett szakmai tapasztalat alapján érdemes megfontolni önálló vállalkozás alapítását is. A korosztálynak ugyanakkor kompromisszumkésznek kell lennie: esetleg egy, a vártnál alacsonyabb pozíció elfogadására is hajlaniuk kell, ha munkát szeretnének kapni.

"Sajnos a több évtizedes tapasztalatot nem, vagy csak ritkán ismerik el Magyarországon. Pedig az elméleti tudás mellett a munkahelyi tapasztalat, szakmai gyakorlat legalább ennyire fontos. Hasznos lenne a fejlettebb országok gyakorlatát követni, ahol a szakmai, emberi tudás, tapasztalat együttes jelenléte elismert" - fogalmaz Csík Klára.