"Kapunyitási pánik": ahogyan a pályakezdők leküzdhetik

Új tendencia jelent meg a huszonéves pályakezdők világában. A munkavállalással együtt járó mindennapos stressz, a kötött munkaidő, az egzisztenciaalapítás kihívásai és az önellátás felelőssége sokakat hidegzuhanyként ér a vizsgaidőszakokat leszámítva valljuk be - sokszor kötetlen mederben csordogáló hallgatói lét után. Hirtelen azon kapják magukat,  nem tudnak mit kezdeni a megváltozott körülményekkel. Sokan stresszel, kiégéses tünetekkel reagálnak az új kihívásokra. A "kapunyitási pánik" néven elhíresült szindrómát itthon először Horváth Tünde pszichológus nevezte néven. Amerikában két hasonló cipőben járó huszonéves szerző Alexandra Robbins és Abbie Williams 2001-ben megjelent sikerkönyve hozta be a köztudatba, ám a szakértők úgy vélik: a jelenség egyáltalán nem új keletű.

A kapunyitási pánik a 25 év körüli korosztály válsága. "A fiatalkori krízis" egyáltalában nem számít új jelenségnek. A szakemberek között már közel fél évszázada vitáznak arról, hogy a serdülőkor és ifjúkor fejlődési feladataiként a személyes identitás, az intimitás és a különféle szakmai célok, pályák és foglalkozások iránti elköteleződés iránti problémáinak milyen sorrendet követően biztosítja az egészséges fejlődés lehetőségét. -mondja Kiss István tanácsadó szakpszichológus, a jobpilot.hu szakértője.

A monotónia és a létbizonytalanság a kiváltó ok

A kapunyitási pániknak több összetevője van. Egyrészt a fiatalokat nem motiválja a reggel 8-tól délután 5-ig tartó munka monoton világa, a számítógépek hálózatába szorított kommunikáció, a modern irodadzsungelek boxaiban eltöltendő órák mennyisége. A fiatalok nem tudnak őszintén lelkesedni olyan munkahelyekért, vállalatokért és olyan filozófiát valló cégekért, amelyeknek legfontosabb célja -a profitnövelés bármi áron, lehetőség szerint minél jobban kifacsarva a munkatársakat, mit sem törődve személyes vágyaikkal, céljaikkal, egyéni ambícióikkal.

A jelenség másik fő oka a munkaerőpiac instabilitása: bizonytalanná vált a foglalkoztatás. A frissen végzetteknek életük folyamán valószínűleg tucatnyi munkahelyen kell majd bizonyítani az alkalmasságukat. A továbblépéshez még további képzésekbe kell beruházniuk, mert nem szalaszthatják el a kínálkozó lehetőségeket -állítja a szakértő.

Legveszélyeztetettebbek a munkatapasztalat nélküliek

Magyarországon elsőként Horváth Tünde "nevezte nevén" a gyereket, mégpedig egy, a felsőoktatási képzési rendszerben röviddel a végzés előtt álló hallgatók vizsgálatainak eredménye alapján. A pszichológusnő végül arra a következtetésre jutott: a mindenféle munkatapasztalatot nélkülöző, ráadásul kevéssé piacképes szakokat végzett hallgatók sokkal jobban tartanak a jövőtől, mint azok a bölcsészek, akik legalább egy tanári szakkal és némi szakmai tapasztalattal a hátuk mögött vágnak neki a munkakeresésnek.

Főleg fiatal értelmiségiek krízise

A pszichológia nyugati szakirodalma a kapunyitási pánik fogalmát azokkal a többnyire már huszonötödik életévüket betöltött, már legalább egy diplomával, és minimum két éves munkatapasztalattal rendelkező fiatalokkal hozza összefüggésbe, akik hirtelen válságba kerülnek. Az érintettek többnyire ilyenkor, 1 -2 éves munkatapasztalat után döbbennek rá, hogy a kiválasztott pálya , életstílus nem illik a személyiségükhöz. A fiatalok ilyenkor úgy érzik: perspektívátlanok, elvesztették céljaikat, kiürültek a pszichés erőtartalékaik. Az érintettek válaszút elé kerülnek: máshol, másként szeretnék folytatni az életpályájukat.

Speciálisan érintett réteg nincsen, de a tapasztalatok azt bizonyítják: súlyosabb problémákat jeleznek azok a fiatalok, akik a családjukban első generációs értelmiséginek számítanak. Nekik ugyanis nincsen olyan mintaadójuk, aki átsegítené őket a krízishelyzeteken, aki iránymutatással szolgálhatna feléjük.