Angliai munka: asszisztens, idősgondozó, recepciós a Nobuban

Milyen magyar munkavállalóként az Egyesült Királyságban? Februári sorozatunk első részében Kmeczkó Csilla számol be munkahelyi tapasztalatairól. Az eredetileg nyelvtanár végzettségű debreceni hölgy irodai asszisztensként kezdte angliai pályafutását, idősgondozóként folytatta, jelenleg a londoni Nobu elitétteremben dolgozik recepciósként. Emellett rendszeresen fordít is szabadidejében - többek között különféle EU-s anyagokat, jegyzőkönyveket. Úgy látja, most sem lehetetlen kijutni az Egyesült Királyságba, ám tartalék, felkészülés és nyelvtudás feltétlenül kell hozzá.

Csilla két évvel ezelőtt vágott neki párjával a külföldi munkavállalásnak. Nem tagadja, döntésükben a kalandvágy mellett a pénz és egy majdani lakás vásárlásának lehetősége is közrejátszott. "Nekem volt munkám, angolt tanítottam egy középiskolában. A férjemnek sajnos nem volt, pedig a kijövetelünk előtt évekig kitartóan próbálkozott az álláskereséssel. Korábban is gondolkoztunk már az angliai munkavállaláson - aztán amikor egy nap a férjem végleg megelégelte a sikertelen álláskeresési kísérleteket, többé nem volt kérdés, hogy kijövünk-e vagy sem. Igazából ekkor szántuk el magunkat a döntő lépésre "- avatott be a kezdetekbe Csilla.

Asszisztensként kezdte az építőiparban

Elképzeléseiket kint szinte azonnal siker koronázta. Igaz, ezek eleinte jobbára részsikerek voltak, hiszen Csilla első két angliai állása még távol állt az ideálistól. "Az első munkahelyemen, fél évig egy német-magyar építési vállalkozás asszisztense voltam. Sajnos nem igazán sikerült a tulajdonossal közös nevezőre jutnom, mert állandóan ügyeskedett, ráadásul irreális elvárásai voltak." Csilla útja ezután - egy rövid időre - az egészségügyben folytatódott.

Idősgondozóként havi 1300 font

"Egy idősotthonba vettek fel idősgondozónak, hiszen a fél éves asszisztensi tapasztalat még kevésnek bizonyult a hasonló, adminisztratív munkakörök megpályázásánál. A munkához először el kellett végeznem egy NVQ-s egészségügyi tanfolyamot. (National Vocational Qualifications - ez tulajdonképpen a magyar OKJ brit megfelelője, kevésbé szigorú követelmény-rendszerrel, sok webes kutatással és esszéfeladattal, házi dolgozattal - a szerk.) A képzést szerencsére finanszírozta az intézmény. Önerőből már 1000 font (320 ezer forint) körül lett volna az ára. Az idősotthonban töltött idő inkább anyagi szempontból érte meg. A szállást és az ellátást az intézmény biztosította és túlórákkal átlagosan havi 1300 fontot (420 ezer forint) lehetett keresni. 9 hónapot töltöttem itt. Azt azonban tudni kell, hogy az idősgondozás rendkívül emberpróbáló feladat, rengeteg idős, beteg emberrel, váratlan, stresszes helyzetekkel, sok feszültséggel. Nem is való mindenkinek.

Könnyebb a munka, ha házhoz járunk

Az idősgondozás iránt érdeklődők jobban járnak, ha egy úgynevezett "day-care" munkakörben találnak állást. Ez is a gondoskodásra szoruló, idős emberek felügyelete, de már saját otthonukban. Gyakran éppúgy bentlakásos, mint az idősotthon, de az idősgondozónak itt egyetlen emberért kell felelősséget vállalnia. Ráadásul gyakran jobban is lehet keresni, mint egy hagyományos idősotthonban, akár 500-600 fontot is hetente. Hiány van az állásra jelentkezőkből - olyannyira, hogy a televízió reklámszpotokban próbál kedvet csinálni a munkához" - mondja Csilla.

Nem a papír, hanem a gyakorlati tudás számít kint

A harmadik és jelenlegi állomás Csillai angliai életében a Nobu étterem. Itt recepciós, hosztesz, asztalfoglalásokat intéz, diszpécsermunkát is végez, fülessel a fején és koordinálja, helyére kíséri a vendégeket. A neves étterembe munkavállalóként bejutni "az utcáról" szinte lehetetlen, szükség van egy megbízható ajánlóra. Csillának szerencséje volt: unokatestvére ajánlotta be az étterembe. "Nappal vagy éjjel dolgozom, 9-17-ig, 10-18-ig vagy 16 és 18 órától hajnali 1-2 óráig. Diszpécser feladatokat is ellátok, adminisztrálok, regisztrálom a foglalásokat." Hasonlóan a magyarországi Nobu Étteremhez, az ismert vendégek a londoniban is gyakoriak.

Csilla a kinti munkájában különösen nagyra értékeli, hogy a fejlődést honorálja a munkaadó. "Ha valaki jól teljesít, akkor természetes, hogy előrébb léphet a cégnél. A férjem egy másik étteremben dolgozik - a hierarchia legaljáról indult, ma már szakács. Szimpatikus itt kint az is, hogy nem azt nézik, van-e hivatalosan szakmai végzettséged. Ha adott területen jónak bizonyulsz, teljesen normális, hogy abban is dolgozol és lépkedsz feljebb a ranglétrán."

Állami ügyfélszolgálat: gyors, barátságos

A hivatalos ügyintézésekről, a brit ügyfélszolgálatokról is igen kedvezően nyilatkozik Csilla. "Gondoskodóak, készségesek, figyelmesek, gyorsak. Törődnek az ügyféllel és nincs felesleges bürokrácia, mint Magyarországon. Szinte az összes fontos ügy telefonon is elintézhető, nem is ragaszkodnak a személyes megjelenéshez."

Adókedvezmény kezdő vállalkozóknak

Nincs felesleges akadékoskodás sem - ennek az előnyeit Csilla különösen fordítói munkája ügyintézése kapcsán tapasztalta. "Van egy olyan szemlélet, amely szerint már akkortól vállalkozó vagy, ha úgy döntöttél. Önfoglalkoztatóként 14 százalékos adókulccsal adózol - hagyományos dolgozóként 20 százalékossal és vállalkozóként az első év teljesen adómentes. Itt ráadásul Wordben is írhatsz és nyomtathatsz számlát a szolgáltatásaidról az ügyfeleidnek - otthon ez elképzelhetetlen lenne. A szemlélet annyiban is más, hogy partnernek néznek, nem potenciális adócsalónak, aki biztosan trükközni készül."

A britek "kifelé" élnek, sokat adnak a látszatra

A britek megítélésében már nem ennyire pozitív Csilla mérlege. "Az elmúlt két évben az a benyomásom alakult ki, hogy a brit emberek túlzottan adnak a látszatra és eléggé "kifelé élnek." Gyakran tapasztalom, hogy egyfajta kirakatélet zajlik. A fogyasztói kultúra mindenek előtt.

Folyton érezni rajtuk egyfajta görcsös megfelelési kényszert - akkor is szeretnének kommunikálni valamit, csak a rend kedvéért, ha nem muszáj, nincs konkrét mondanivaló. Ez azonban csak látszat, a másik fél reakciója már egyáltalán nem érdekli őket. Egy példa: reggel harsányan jönnek köszönni és viccelődni, hogy vagy, de a választ meg sem várva robognak tovább, hogy ugyanezt a következő alannyal is eljátsszák. A humorral hasonló a helyzet: az angol abszurd humor tényleg jó, de sokan ezen túlmenően is folyton, kényszeresen humorizálni szeretnének. A magánszféra ugyanakkor teljesen zárt. Az otthonuk ajtaja még a legközelebbi barátok előtt is zárva van. Helyette inkább pubokban futnak össze."

Olcsó az élelmiszer, drága a lakásbérlés

A megélhetés az Egyesült Királyságban lényegesen könnyebb, mint itthon, legalábbis ami a napi költségeket illeti. Sokan épp ezért választják a kiutazást. "A Tesco, a Sainsbury's például kimondottan pénztárcakímélő üzlet." Lakhatásra és utazásra - amivel sokan sajnos nem számolnak - már lényegesen többet kell költeni. "Egy színvonalas albérletért, jobb környéken -például Richmondban, Fulhamben, Kensingtonban, Wimbledonban - például egy duplaszobás társbérletért - akár 600 fontot (190 ezer forint) is elkérhetnek. Ezzel szemben a kelet-londoni régió bizonyos kerületei - Croydon, Hackney - bár olcsóbbak, nem biztonságosak. Itt gyakoriak a késelések, az egyéb bűncselekmények is." A közlekedés sem olcsó mulatság. "A kombinált bérlet heti 30 font, de ez még hajóra is használható, buszbérlet már heti 17 fonttól is van. Jó hír viszont, hogy gyakran hirdetnek meg akciókat. "Most például több, normál körülmények között 80 fontos vidéki buszút csak 8 font. Ezeket a kedvezményeket kirándulásokra érdemes kihasználni."

Munkaközvetítésért ne fizessünk

Kmeczkó Csilla - bár sok előnyét tapasztalja angliai életének, óva int mindenkit a meggondolatlan kiutazástól. Akinek nincs anyagi tartaléka, sem konkrét elképzelése az álláskeresésről, annak borítékolható a kudarc. "Most sem lehetetlen Londonban munkát találni, de három-négy évvel ezelőtt lényegesen könnyebb volt. A válság jelentősen szűkítette a lehetőségeket: egy bankból csak a napokban 1000 embert bocsátottak el. Sajnos még mindig gyakran előfordul, hogy megbízhatatlan közvetítők rászednek fiatalokat, akik Angliában döbbennek rá, hogy a vaskos közvetítői díj kifizetése ellenére egy szó sem igaz a beígért munkalehetőségből. A közvetítő pedig felszívódik. Ilyenkor persze az előrelátóbbaknál van retúrjegy-de nyilván nem ez a cél."

Legyen 1500 font tartalék nálunk

Mi akkor a helyes stratégia? "Tartalékra - legalább 1500 fontra (körülbelül 500 ezer forint) mindenképp szükség lesz. Nem árt hosszadalmasabb álláskeresésre felkészülni. Készítsünk el már előre cv-ket, járjuk a várost, keressük fel az étteremvezetőt, adjuk le minél több helyre. A legkönnyebb még mindig a vendéglátóiparban munkát találni. Nem kizárt, hogy akár 1000 cv-t is szét kell szórnunk a legkülönfélébb munkahelyeken, mielőtt végül célba érnénk."

Végezetül: soha ne adjunk pénzt az állásközvetítésért. Az irodáknak - ha szabályos keretek között működnek, úgyis a munkaerőt kereső cég fizet a szolgáltatásért, és nyelvtudás nélkül továbbra sem érdemes próbálkozni.

Takács Gabriella