Első helyszínünk egy több divízióból álló cég orvosi kellékekre szakosodott részlege. A kinézett munkakör a rendezvényszervezői és a telefonmarketinges munka keveréke. Kontaktunk a cég üvegfalú irodaépületéhez rendel találkozóra, ahol még tucatnyi álláskereső várakozik. A kedélyek felcsigázása végett csupán annyit mond: "Aki szeretne pénzt keresni, tényleg jó helyen jár." Majd lepasszol egy szürkeöltönyös menedzsernek, aki már az elején közli: nem így tervezték, de az állásinterjúként beharangozott rendezvény csoportos tájékoztató lesz.
Csak a teljesítmény számít
Az egyórásra tervezett programból bő másfél óra ügyesen megkomponált cégreklám. Hamarosan megtudjuk, a cégnél nem kizáró ok a pályázó kora, iskolai végzettsége, szakmai tapasztalata vagy származása. Csakis a teljesítmény és az ambíció számít, ez pedig a hazai munkaerőpiacon nagy előny. Később konkrétumokat is hallunk, melyekből kiderül: a cégnél a részmunkaidősöknek is hetente minimum 16 órát kell dolgozni, máskülönben nem eredményes a munkájuk-azaz nem lesz meg a heti 1 értékesítés, ami alapkövetelmény.
Milliós eszközöket kell eladni
A menedzser szerint az értékesítő állásoktól rettegők számára jó hír, nem kell senkit agitálni, szomszédolni, barátokat, ismerősöket zaklatni telefonon. A munkatársaknak első körben a cég ingyenes gyógyászati szűréseit kell leszervezniük és meghívni rá az előzetesen odakészített címlista alapján feltárcsázottakat. A céges termékbemutató után pedig ügyesen feltett udvarias kérdésekkel vásárlásra bíztatni és a készülékek megvételéhez szükséges hitelkonstrukciókat felajánlani a számukra. Erre a termékek ára miatt is szükség van: a forgalmazott egészségterápiás készülékek között akad egymilliós, sőt a cég luxus divíziójánál karórát is lehet venni több millióért. Az újak kétnapos gyorstalpaló és az itt tanultakból tett sikeres vizsga után állhatnak munkába.
Átlagos teljesítménnyel negyedmillió havonta
Bár a menedzser pénzről nem beszélt szívesen, annyit elárult: a legrosszabbul keresők havi 80 nettó ezret, az átlagosan teljesítők 250 ezret vihetnek haza, ám akad példa havi 1 milliót kereső huszonéves menedzserre is. Utóbbit kijelentését a tömeg egyik fele szájhúzós cinizmussal, míg másik fele valóságos üdvrivalgással fogadja. Az érdeklődők-20 és 50 közötti férfiak és nők vegyesen-előbb kitöltik a jelentkezési lapot, majd bizakodva távoznak. A menedzser búcsúzóul még hozzáteszi: aki szeretne részt venni a tanfolyamon, a kezdési időpontra azért hozzon magával önéletrajzot is...
Második interjú: a magánéletet is feszegették
Körjáratunk második állomására is a neten akadtunk rá. A hirdetés szerint a feladat: biztosítási, - és hiteltermékek bemutatása, értékesítése az ügyfeleknek. A kontaktszemély tárcsázása után nem kell sokat várni: a cég munkatársa a beszélgetéstől számított második napra ad időpontot személyes elbeszélgetésre. A megmérettetés helyszíne egy nemrégiben újjáalakult biztosító pesti irodája. Az állásinterjút lefolytató menedzser asszisztense udvariasan fogad. Amíg a főnökre várunk, egy pohár vízzel is megkínál. A kellemetlenségek később következnek...
Az interjúztató közepes nagyságú irodába tessékel. Kicsit zavarba jön, mikor önéletrajzot is kér, és azt mondom: utólag átküldöm. Mégsem habozik - azonnal adatlapot kotor elő papírjai közül, hogy felvegye a fontosabb adatokat."Ha van önéletrajz, ha nincs, úgyis ki kell töltenünk"- magyarázkodik. Az interjúztató a születési dátum és az eddigi életem során munkával töltött évek száma mellett privát dolgokra is kíváncsi. Többek közt arra is: egyedül, szüleimnél vagy párkapcsolatban, saját ingatlanban, albérletben élek-e, vannak-e testvéreim és tartalékpénzem, vagy tudnak-e a rokonaim támogatni anyagilag vészhelyzet esetén. Kérdésemre, hogy a fentiek firtatására miért van szükség állásinterjún, azt feleli: vállalkozóként végzendő, szigorúan teljesítményarányos bérezésű munkáról van szó, a háttér így egyáltalán nem mindegy.