Nehezen tudnak elhelyezkedni az elbocsátott MÁV dolgozók

A MÁV Új Esély Alapítványának elemzése szerint az elbocsátott MÁV dolgozók közül sokan nem a számukra legmegfelelőbb munkakörre vágynak, és hasonlóan nagyban vannak azok, akik képzettségükhöz képest irreálisan magas fizetési igénnyel lépnek fel - írja a Világgazdaság.

A MÁV elbocsátott dolgozóinak segítésére 2004-ben létrejött alapítvány a "lemorzsolódottak" közül 136-ot interjúvolt meg az elemzéshez. A válaszokból kiderült: a magas fokú önállótlanság következtében sok álláskereső nem tud megküzdeni a napi kihívásokkal, amelyek a munkahely elvesztését követően megsokszorozódnak. Komoly gondot okoz továbbá, hogy a legtöbb létszámleépítésben érintett vasutas képtelen elképzelni, hogy máshol dolgozzon.

Tóth Sándor, az alapítvány ügyvezető igazgatója a Világgazdaságnak elmondta: az újra elhelyezkedést az is gátolja, hogy a felmondólevél mellé komoly végkielégítést kapnak a dolgozók, ám nem gondolnak bele, hogy ezt gyorsan feléli majd a család. Gyakran előfordul, hogy a több évtizedes biztos állásból kényszerből távozó 3-6 hónap elteltével keresi meg a szervezetet: most már igényelné azt a bizonyos támogatást.

Céljuk a megváltozott munkaképesség megállapíttatása

Sok alacsony iskolai végzettségű álláskereső rossz egészségi állapota miatt képtelen betölteni a végzettségének megfelelő(bb), elsősorban fizikai jellegű munkaköröket. Így élethelyzete egyetlen megoldását a megváltozott munkaképesség megállapításában látja - mutat rá a felmérés.

Az alapítvány újraelhelyezkedést segítő Új esély programjához eddig több mint ötszáz, létszámleépítésben érintett munkavállaló csatlakozott, s közel kétszázhúsz munkába állását sikerült is elősegíteni.