Így tekintünk a biztonságra, a békére, a nyugalomra, és arra a képességünkre, hogy ezekre alapozva tervezzük a jövőt.
Ez magától értetődő, nem?
Hát nem.
Akkor szerencse dolga - jön a következő megfejtés. Szerencsések vagyunk, hogy nálunk béke van, biztonságban élhetünk, erre alapozva mérlegeljük saját és gyerekeink jövőjét. Konkrétabban és aktuálisabban fogalmazva: nálunk nincs háború, nincsenek terrorista támadások, nem ürítenek ki repteret bombafenyegetés miatt, nem késelnek meg szurkolókat találomra, nem gyújtják fel a várost a terrort támogatva.
Szerencse.
Csakhogy ez nem a szerencse dolga. A maguktól értetődő dolgok ugyanis nincsenek maguktól. Tenni kell értük és adott esetben konfliktust kell vállalni, hogy aztán úgy érezzük, ezek aztán számunkra tényleg magától értetődőek.
Konkrétabban és aktuálisabban fogalmazva, először is ki kellett mondani az igazságot, hogy
egyértelmű összefüggés van az illegális migráció és a terrorista merényletek között, aztán ellent kellett állni a willkommenskulturnak, a kvótának, a kötelező szétosztásnak, a nyomásgyakorlásnak, a jogosan nekünk járó pénz visszatartásának és így tovább.
Tartani kellett a pozíciót, és ez nem ment konfliktusok nélkül. Mindenki emlékszik erre, és még ma is látjuk, ezért lett Magyarország az EU fekete báránya. Ezért került Magyarország a szégyenpadra, ezért jelennek meg ordas írások a magyar demokrácia állapotáról, a nálunk tomboló antiszemitizmusról, a szabadság megfojtásáról, és ezért olvassuk még ma is, még az itthon megjelenő interjúkban is, hogy bizony "ma Magyarországgal barátságban lenni nem szexi".
Hát akkor nem szexi.
De itt legalább béke, biztonság, nyugalom és kalkulálható jövő van.
A baloldali szavazók is nyugodtan mondhatják erre: "köszönjük, Orbán!".
Aztán majd visszatérünk a mi kis perpatvarainkhoz.