Tusványos 2023: Orbán Viktor beszédeit itthon és külföldön is egyre nagyobb figyelem kíséri

Július 18-án kezdődik a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, azaz közismertebb nevén: Tusványos. Idén 32. alkalommal találkoznak a résztvevők és az érdeklődők a román-magyar párbeszéd egyik legismertebb fórumán. A 888 az Erdélyi Magyar Szövetség elnökével, az RMDSZ parlamenti képviselőjével, Zakariás Zoltánnal beszélgetett Tusványosról, a háborúról és arról is, hogy miért ellenezte nemrégiben Klaus Iohannis román államfő kitüntetését.

888: Július 18-án kezdődik a 32. Bálványosi Szabadegyetem, miért olyan fontos az évente megrendezett esemény az erdélyi és az anyaországi magyarság számra? Hogyan kapcsolja össze a nemzetrészeket Tusványos?

Zakariás Zoltán: Tusványos 1990 óta – a járvány miatt kimaradt két évet leszámítva – állandó fórumot biztosít a szabad véleménynyilvánításnak, ahol természetesen a magyarság fontos sorskérdései is terítékre kerülnek. A kezdetekben főleg a román–magyar párbeszédnek, egymás jobb megértésének adott teret, majd az elmúlt években az Európát érő kihívások, a jövőbeli útkeresés is hangsúlyosabb keretet kap. A résztvevő politikusok, közéleti személyiségek kötetlen formában alkothatnak véleményt. Orbán Viktor első kormányfői ciklusa idejétől rendszeressé váló beszédeit pedig itthon és külföldön is egyre nagyobb figyelem kíséri.

Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke, parlamenti képviselő Forrás: Facebook

888: Olyannyira, hogy az európai sajtó bal fele már nem csak a magyar miniszterelnök mondatait, de lassan a kötőszavait is a legérzékenyebb patikamérlegre helyezi.

Zakariás Zoltán: Nem mindig működik jól az a bizonyos mérleg, ha valaki szándékosan félre akar érteni valamit, az félre is érti azt. Vagy ha nem, hát annak gyorsan a segítségére siet a politikailag korrekt sajtó, és félrefordítással segít a „tévelygőknek" visszatalálni az egyedül üdvözítő útra. Ennek természetesen mindenki tudatában van, szóval senkit sem ér meglepetés a „mérlegelésnél".

888: Miért nem, vagy csak nagyon ritkán látszanak, hallatszanak azok a román kommentárok, amelyek dicsérően szólnak Orbán beszédeiről?

Zakariás Zoltán:

Aki akarja, az meghallja a mainstream véleményektől eltérő, független hangokat is.

Sajnos, a romániai közvélemény jó része nincsen hozzászokva a nyílt, szókimondó beszédhez. Az a típusú heti témafelvetés, ahol a legtöbbször ott vannak a miniszterek, államtitkárok, az nálunk nem bevett parlamenti gyakorlat. A bukaresti hétfői plenáris ülések után lehet kérdéseket felvetni, interpellálni. Írásban kell benyújtani a kérdéseket, és majd valamikor válaszolnak rá, nincs közvetlen interakció, mint például a budapesti országgyűlésben. Illetve csak akkor, ha egy-egy kiemelkedő téma kapcsán behívnak egy-egy minisztert, ez azonban inkább afféle verbális pankráció, lehetőség a politikai megnyilatkozásra. A felszólaló elmondja, miért hívta be a minisztert, a frakcióknak is van bizonyos időkerete, a miniszter a végén még beszélhet, de nincs vita, egyáltalán nem merülnek el a szakmai részletekben, mint például Budapesten. Néhány hete bejött az összes miniszter és a kormányfő is az ülésterembe szavazni, én még képviselőségem során soha nem találkoztam hasonló esettel, a kormány tagjai állandóan hiányoznak.

Tavaly is rengetegen voltak kíváncsiak Orbán Viktor előadására Forrás: Facebook

888: Románia a Nyugathoz hasonlóan teljes mellszélességgel Ukrajna mellett áll, az onnan érkező gabonadömping ügyében azonban a magyar és lengyel álláspontot támogatja. A gazdák nyomása, erőteljes fellépése áll a háttérben?

Zakariás Zoltán: Nézze, a román gazdák pragmatikusok, és a politikai vezetés nem tudja figyelmen kívül hagyni a tiltakozásukat. Románia a Nyugat eminens szövetségese, és tulajdonképpen alig hallható a saját véleménye – legalábbis hivatalosan. A gazdák nyomására azonban különvéleményt fogalmazott meg, és összeállt azokkal, akik ellenzik az ukrán gabonadömpinget, az érdekek felülírják az elveket, az ideológiát. Meg kell érteni, hogy Romániában különbség van – nem is kicsi – a hivatalos politikai diskurzus és a hétköznapi valóság között.

Példaként említeném a genderkérdést, amely kapcsán tavaly a gyermekvédelmi törvény módosító javaslatát terjesztettem be, amely azóta is valamelyik fiókban porosodik.

Az ortodox egyház határozottan konzervatív módon nyilvánul meg az ügyben, ezt a politika nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül. A lakosság többsége a divatos genderelmélettel ellentétes álláspontot képvisel, de a széles nyilvánosság előtt senki sem akar pro vagy kontra foglalkozni az üggyel. A román politikai gyakorlat egyik jellemzője ez a furcsa kettősség.

888: Az Oroszország ellen hozott szankciók terén is hasonló a helyzet?

Zakariás Zoltán: Az az igazság, hogy a román politika mintha kerülné a szankciók emlegetését, szemérmesen hallgat róla, ez valahogy nem téma Bukarestben. A szankciókról és hatásairól főleg a magyar és az európai média révén hallani. Persze, ennek a hátterében az is meghúzódik, hogy Romániának nem annyira húsba vágó a téma, hiszen bőven van saját forrásból olaj és gáz, valamint energia, a cernavodai atomerőmű teljes kapacitással működik, s ha a vízi erőművek is rákapcsolnak, akkor exportra is mehetne áram.

888: A közelmúltban nem csomagolta selyempapírba a véleményét Klaus Iohannis kitüntetésével kapcsolatban, miért tartja méltatlannak az elismerésre a román államfőt?

Zakariás Zoltán: Magyarországon talán nem túl sokat foglalkoztak a Német Polgári Díjjal, melyet a „különböző etnikumok harmonikus együttélésének támogatásáért, valamint a szabadság, a demokrácia és a pluralizmus melletti elköteleződésért" ítélnek oda. Klaus Iohannis kilencéves hivatali ideje alatt nem jeleskedett a nemzetiségi kérdések megoldásában, a feszültségek enyhítésében. Sőt, csalódást okozott, hiszen amikor Victor Pontával versengett a köztársasági elnöki székért, joggal várhattuk, hogy Iohannis szász nemzetiségűként jobban átérzi a kisebbségek legégetőbb gondjait. Nagyszeben polgármestereként komoly nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki, hathatós szerepet játszott abban, hogy Szeben Európa kulturális fővárosa lett, és mindenki azt várta, hogy érkezésével a régi posztkommunista garnitúrának végleg bealkonyul, és az európai értékek kerülnek előtérbe. Nem csak mi, erdélyi magyarok, de a többi kisebbség is csalódott.

888: Igazak lehetnek azok a vádak az államfővel kapcsolatban, hogy szászként kompenzálni akar, és románabbnak mutatja magát a románoknál?

Zakariás Zoltán: Ezt a felvetést éppen a minap olvastam egy román újságíró tollából, aki a kérdésben említett magyarázattal szolgált: az államfő kompenzál. Pedig származása miatt jól ismeri a nemzetiségek helyzetét, joggal várhattuk tőle, hogy nagyobb lendülettel száll be a kisebbségi jogok védelmébe, ehelyett állandóan a többségi táradalomnak akar bizonyítani. Három évvel ezelőtt a magyar nyelvet gúnyolta, amiért a diszkriminációellenes tanács megbírságolta. A magyar felsőoktatás kérdése megoldatlan, katonatemetőnket gyalázzák, a békésen emlékezőkre támadnak, jogaink egyre sérülnek, miközben az államelnök a kisebbségi jogok bajnokaként pózol. Ez nemhogy csökkenti, inkább szítja a magyarellenes hangulatot, hiszen, ha az államfőnek szabad gúnyolódni, akkor mások is követendőnek találhatják a rossz példát. A sorba jól illeszkedik Tőkés László püspök állami kitüntetésének visszavonása is, az államfőnek nincs affinitása a kisebbségi kérdésekhez. Számunkra elfogadhatatlan a díjazása, nyilván az ő szempontjából ez kiváló PR-eredmény, de ez minősíti az elismerés átadóit is.

888: Nagy többséggel Iuliu Maniu emlékévvé nyilvánította 2023-at a román képviselőház, csupán ön és egy másik honatya szavazott ellene. Ön szerint mi volt a kommunisták börtönében meghalt Maniu bűne?

Zakariás Zoltán: Iuliu Maniu – 1906-ban még Maniu Gyulaként ült a budapesti országgyűlésben – megítélése ellentmondásos, mert miközben 1918-ban még Erdély különleges státuszát, mondhatni, autonómiáját támogatta, elég gyorsan elfogadta a Bukarestből érkező központosító hatalmi törekvéseket, hátat fordított korábbi elveinek és elősegítette II. Károly visszatérését, mely 1938-ban a diktatúrához vezetett. S ugyan egyértelmű bizonyítékok nincsenek arra, hogy a „Maniu-gárdisták" magyarokkal szembeni kegyetlenkedéseiben részt vett, azért elég ambivalens érzéseink vannak vele kapcsolatban, annak ellenére, hogy a kommunista hatalomátvétel után a bátor politizálás egyik jelképévé vált. Azonban egy ellentmondásos személyiségről emlékévet elnevezni nem bölcs dolog, de az emlékévekre szánt forrásokkal is baj van. Az ilyen kezdeményezések egyetlen célja biztosítani azt a törvényes alapot, amely segítségével a központi és a helyi hatóságok közpénzt költhetnek el különböző tematikus rendezvényekre, kiadványokra. Márpedig nem fentről kellene eldönteni, mire és hogyan költhetnek az önkormányzatok, a helyiekre kellene bízni, a közösség szempontjából fontos megemlékezések támogatását.