Kicsi lett a stadion

Ismét teltház. Lassan nincs olyan hazai mérkőzés, amelyet ne teljesen megtelt stadion előtt játszana a magyar válogatott. Emlékszem, amikor a balos károgók azért hisztiztek, hogy minek ekkora aréna.

Litvániát nehéz lenne a világ legerősebb, legfelkapottabb, legmenőbb csapatának nevezni, sőt. A Puskás Aréna mégis megtelt kedden este. Ahogy megtelik minden egyes hazai mérkőzésen.

Mi, magyarok imádjuk a labdarúgást és nagyon szeretjük azt, ami évek óta történik velünk, hogy jó a csapatunk.

A magyar válogatott a rengeteg munkának, tudatos építkezésnek köszönhetően ma már ott tart, hogy nincs olyan csapat, amelytől tartania kellene. A játékosok kiváló csapatokban játszanak, fontos szerepet betöltve ott. Képesek vagyunk elverni papíron "értékesebb" csapatokat és most már oda is eljutottunk, hogy a kötelező meccseket is megnyerjük.

Régóta a labdarúgás szerelmese vagyok. Gyerekkorom óta követem a magyar csapat mérkőzéseit. És a folyamatosan visszatérő "élmény" volt a rettegés, hogy beleszaladunk egy nagy vereségbe, vagy ha vezetünk is, akkor az utolsó percekben kikapunk. Na, ez mára megszűnt. A magyar játékosok a teljes mérkőzést képesek kontrollálni és egyáltalán nem kell izgulni, hogy az utolsó 3 percben kapunk ki. Mostanság gólt sem kapunk. Szóval zseniális ez az egész.

És ezt tudják, érzik az emberek is. Ott szeretnének lenni minden meccsen. Bárkivel játszunk megtelik a Puskás és ennél nagyobb visszaigazolás nem is kell a magyar labdarúgásnak.

Arról nem is beszélve, hogy a teltházas Puskás olyan élményt ad nekünk, magyaroknak, amit képtelenség leírni. Mindenkinek meg kell tapasztalnia.

Ilyenkor dühít igazán, hogy a Karácsony féle balos rombológépek ezt is megfúrták volna. Minden fáj nekik, ami nemzeti, ami identitást erősít és építi a közösséget.

A főpolgármester nem tanul a hibájából, mert most már azzal zsarol, hogy nem lesz ott az atlétikai vb megnyitóján. Valahogy túléljük.