A Gyurcsány-terv

Történt, hogy nem olyan régen a baloldal vezetője, Gyurcsány Ferenc szokatlan hangvételű és nyíltságot mutató interjút adott a Spirit FM Harcosok Klubja műsorában.

Ahelyett, hogy kigúnyolnánk, érdemes talán elgondolkodni az elhangzottakon. Azt javaslom tehát, vegyük komolyan a pozíciót, a pozícióból következő gondolkodásmódot és azt is, amit mondott.

Gyurcsány Ferenc, a baloldal egyszemélyi vezetőjeként szólalt meg (pozíció), és a politikai manőverek, fogások, taktikák és stratégiák keretében (gondolkodásmód) volt értelmezhető majd minden állítása arról, hogy szándéka szerint mi fog történni a közeljövőben (mondanivaló).

A szokatlan őszinteségnek feltehetőleg az lehet a magyarázata, hogy Gyurcsány Ferenc kettős csapdahelyzetben van: sem elől, sem hátul nem tud lenni. Elől nem tud lenni, tehát ő nem tud legelől menni - mivel 2006 óta ő Magyarország legelutasítottabb politikusa, ez pedig egy növekedési plafont (és nem üveg, hanem minimum beton) jelent bármilyen nyíltan, általa vezetett politikai konstelláció számára, hátul meg nem tud megmaradni, mert hajtja őt a hübrisz, megmutatni, hogy milyen okos, hogy csak ő lát a pályán, ő keveri a kártyát és ő dönt arról, hogy mi lesz. Szóval, hátul azért nem tud megmaradni, mert nem tud csendben maradni. Időről-időre el kell dicsekednie arról, hogy ő a főnök.

Egy újabb emberi gyengeség, a dicsekvés vágya segít tehát nekünk abban, hogy megsejtsük, mi fog történni a politikai erőtér bal oldalán.

De haladjunk módszeresen.

Először is Gyurcsány nyíltan beszél arról, hogy milyen politizálási stílust tart kívánatosnak az ellenzék számára. Ez a polgárháborús politika. A konfliktusokat végletekig élező, a politikai erőtér másik oldalát ostrom és blokád alatt tartó, az eszközökben nem válogató, a minden belefér, akár a vérig is elmenő politika ez. Ezért mondja azt, hogy Karácsony Gergely nem teljesítette hazafias kötelességét, elmulasztotta elvégezni azt a feladatot, ami értelmezése szerint a mandátumából következett volna. Az lett volna a dolga, hogy a fővárost politikailag megszervezze az ellenállás központjaként, blokád alá vegye a kormányt és élezze és élezze a konfliktusokat. Ehelyett Karácsony helyettes államtitkárokkal alkudozik plusz kétmilliárdért, biciklisávokat fest fel az Üllőin, meg létrehoz plusz két gyalogátkelőhelyet a Blahán. Gyurcsány morálisan van felháborodva, mert Karácsony elmulasztotta a hazafias kötelességének a teljesítését, morális mulasztásban van tehát: nem borította lángokba Budapestet. Nem csoda, ha riadalmat kelt minden jóérzésű emberben ez a beszélgetés: Gyurcsány polgárháborús politikát akar, a morált ebből vezeti le - akárcsak a bolsevikok.

Ha ebből jön a morál, vagyis nincs is morál, akkor bármit lehet. Gyurcsány nem győz elbüszkélkedni azzal, hogy a DK-nak köszönhető, hogy Brüsszel blokád alatt tartja Budapestet, azaz egy olyan 27 mérföldkőből álló ultimátumot fogalmaz meg Brüsszel a magyar kormány számára, amelyben Gyurcsányék munkája van benne és amit nem lehet teljesíteni, mert ha teljesítenék, az a NER lebontását jelentené. Ezért nem jön pénz Brüsszelből és nem is fog jönni. Erre annyira büszke, hogy a beszélgetés során ezzel többször is elbüszkélkedik. Mintha csak azt mondaná, így kell ezt csinálni, sarokba kell szorítani az ellenfelet.

Számára a mindent lehet politikája morális álláspont, a baloldal és a jobboldal küzdelme ugyanis nem egyszerűen politikai küzdelmet (amelynek a célja a választások megnyerése) jelent, nem is "csupán" a történelem horizontján történelmi jelentőséget hordozva zajlik (a történelem kimenetele múlik azon, hogy ki győz), hanem teológiai-eszkatológikus, Jézus és Barabás küzdelme. Ahogy Gyurcsány mondja: "mi vagyunk Jézus...Orbán Barabás". Aki innen néz rá a politikai ütközetek tétjére, annak tényleg minden belefér: az amorálisból morális lesz, a taktika pedig maga lesz a politizálás eszköze, célja és értelme. Az egész beszélgetés tulajdonképpen a Gyurcsány-féle taktikai ravaszkodások világába nyújt betekintést, az egymásnak is ellentmondó ravaszkodásokból hámozható ki, hogy mi is fog történni a politikai erőtér bal oldalán:

1. A fővárosban: Karácsony nem teljesítette hazafias kötelességét, de nem áruló. Indíthatnánk ellene saját jelöltet, ezt mondja annak a politikai közösségnek a többsége, amit képviselek, de én még bizonytalan vagyok ebben. Megnevezhetnénk a saját jelöltjeinket, három is terítéken van, de a mi politikai közösségünkben ezt úgy értelmeznék, hogy nyomás alá helyezzük Karácsony Gergelyt. Ez nem biztos, hogy szerencsés lenne. Az biztos, hogy Karácsonyt fel kellene világosítani arról, hogy mi lenne a dolga. Meg az is biztos, hogy a végén egy jelölt fog maradni, mert mi meg tudunk állapodni, mi vigyázunk egymásra - ilyeneket mond Gyurcsány. Mert talán azt akarja mondani: haragszom Karácsonyra, de megkerülhetetlen. Teszünk róla, hogy észhez térjen, ha elvállalja, ami a dolga lenne, akkor lehet ő a jelölt. Ha nem vállalja el, akkor teszünk róla, hogy ne legyen jelölt. Erre van még úgy tíz hónapunk.
2. Az ellenzéki együttműködés kapcsán. Mi mindenkivel együttműködünk. Most azon vagyok, hogy leállítsam (később azt mondja: lassítsam) a DK-ba való átlépések folyamatát, mert megnehezíti az együttműködést, ha a többiek tovább gyengülnek. Igaz, a mi részvételünkkel, a mi munkánk eredményeként történtek az átlépések ("van igazság ebben a történetben"), tehát mi gyengítettük meg a szövetségeseinket, de most már ez nem kívánatos. Vagy az is lehet, hogy mégsem lehet leállítani ezt a folyamatot, mert majd minden pártból sorban állnak emberek, mert át akarnak lépni a DK-ba - mondja Gyurcsány. A Momentum kapcsán megjegyzi, hogy rendben van, hogy most nekünk jöttek, ez el van felejtve, ez nem számít, bár felmondták, amiben megállapodtunk, inkább az a kérdés, hogy fogunk legközelebb megállapodást kötni egymással. Az MSZP-ről elmondja, hogy rossz pályán vannak, egy nagy történelmi teljesítményt felmutató párt, néhány százalékos támogatottsággal, viszont néhány kiemelkedő politikussal: "kis párt, nagy politikusokkal". Tóth József vagy Őrsi Gergely igazán kiváló munkát végez, "miért bántanánk őket?" És így tovább. Mintha azt akarná mondani: A végén csak a DK marad. Felkínálunk egy esélyt nektek, aki túl akar élni, aki elfogadja nemcsak a velünk való együttműködést, hanem azt is, hogy bemegy alánk, az életben marad. Na, nem mint párt, hanem az egyes politikusok kapják meg ezt az esélyt (például az Esély vezetője, Újhelyi István). A pártoknak vége, a használható politikusokat pedig kiválogatjuk, ebből építjük fel az egyetlen ellenzéki párt új elitjét.
3. Az EP-választásról: itt egyedül kell indulni minden pártnak, bár lesz a végén olyan, aki végül közösen indul, de ez a bevallása lesz annak, hogy nekik nem megy, hogy gyengék és ők le fogják húzni a rolót. "Vagy ha nem, majd segítünk nekik ebben". Az EP-választásnak az a tétje, hogy megmutatja, ki mit fog érni 2026-ban. Lesz, aki állva marad és lesz, aki elbukik - ilyeneket mond Gyurcsány. Vagyis, mintha azt akarná mondani: az EP-választás egy selejtezőkör, kiselejtezzük a gyengéket, ezeket a pártokat már 2024-ben bezárjuk, rájuk nem lesz szükség 2026-ban. Nyilván, lesz még egy köre a selejtezőnek, ahol az összes többi megy majd a lecsóba, de erről még nem időszerű beszélni.
4. 2026-ról: az a kérdés, hogy megverhető-e a Fidesz. A 2000-es évek elejéig úgy volt, a jobboldalnak is volt mintegy 2,4 millió szavazója, meg a baloldalnak is, ez az arány mára felborult. Most azonban gyengült a Fidesz, megint 2,4 millió körül járnak, de ott van segédcsapatnak a Mi Hazánk is. Vagyis: el kell venni 3-400 ezer szavazót a Fidesztől, a bizonytalanokból be kell hozni 3-400 ezret, szóval "dolgozni kell". Mintha azt akarná mondani, hogy fogalmam sincs, hogy meg tudjuk-e verni a Fideszt 2026-ban, de addigra mi felállunk a pályára és akkor bármi történhet.

Oké, ez a terv a baloldal elfoglalására. Mondhatnánk innen jobbról, hogy a ti dolgotok. Mindenki köszönje meg magának, hogyan végez vele Gyurcsány. De van itt egy bökkenő: a baloldal elfoglalása után a Gyurcsány-tervben az ország jön. Bármi áron, polgárháborús viszonyok teremtése árán is. Talán nem véletlen, hogy Gyurcsány a beszélgetés végén felemlíti a Majdan példáját. Értem, hogy neki bármi belefér, de talán itt elszámolja magát. A magyar emberek nagy többsége nyugalmat akar és nem kíván földindulást, nem beszélve egy lehetséges polgárháborúról. Az ország nem kér Gyurcsányból.

Most, hogy meghallgattuk Gyurcsányt és megértettük amit mondott, ideje lenne, ha ő is meghallgatna minket és megértené amit mondunk.

Veszélyes dolog a dicsekvés.